Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-08
11 Másodszor: a polgári titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár olyan jelentés titkosítását oldja fel, amelyről maga is elismeri, hogy nem pusztán az N BH beszámolói alapján készült, vannak benne más forrásokból származó információk is. Amiből ugye logikusan az következik, hogy Tóth Andrásnak nem elégségesek (megbízhatók?) a szolgálatok értesülései – hogy szakmai szempontbóle vagy politikailag: lehet tip pelni. Nézzünk csak egy kérdést: önmagában az, hogy az államtitkárnál az ügy eredeti verziójában még kulcsfiguraként szereplő kormánypárti politikusok már éppen csak megemlített epizodisták, még talán beleférne. Az viszont, hogy cserébe három ellenzéki pro minens jelenik meg, sőt akár lehetséges felbujtókat is láthatunk bennük, már sokkal árulkodóbb. Nem mintha nem tudnánk elképzelni a Fidesz három politikusáról, hogy jóban vannak valakikkel, majd kíméletlenül kihasználják őket. Nem, dehogy, láttuk mi már To rgyán Józsefet is megalázottan, márpedig ha ment ez pártszinten, működhetne egyénileg is, ez a történet azonban mégis sokkal inkább revánsízű. De mehetünk tovább is. Az ugyanis, hogy a szolgálat vezetője elhatárolódhatott az államtitkár jelentésétől, s ut óbbi nem kezdeményezte azonnal a felmentését, mintha szintén inkább azt sugallná, hogy az elbocsátás mellett szóló szakmai érvek nem állnának meg. Vagy azt, hogy Tóth András nagy demokrata – lehet megint választani. Akárhogy volna is, a kép, amely e két m omentum alapján felsejlik, aggasztó, s ennélfogva nyilván roppant nyomasztó is. Az ugyanis, hogy Szomáliában vagy Afganisztánban hadurak hoznak létre magántitkosszolgálatokat, ugyancsak otromba magatartás, de istenem, ismerjük az ottani állapotokat. Amiko r azonban már attól kell tartani, hogy a NATO, illetve az EU egyik tagállamában a pártok vagy legalábbis azok egyes politikusai, esetleg a hivatalos szervezeteket is lejáratva, alternatív titkosszolgálati csatornákat építenek ki, majd az azokon szerzett in formációkat tudatosan alakítva lőnek egymásra a nyilvánosság előtt, nos, akkor ott nagy baj van. Ott lassan ellenőrizhetetlenné válhatnak a belpolitikai harcok, és pillanatok kérdése az országgal szembeni totális bizalomvesztés is – nem érdemes hosszasan f ejtegetni, milyen hatása van ennek egy szövetségi rendszerben. S az nem érv, hogy kiszivárogtatás van máshol is, meg jelentések is módosulnak, mert például Amerikában Lewis Libby bíróság elé fog állni, s követheti őt Karl Rove, Angliában pedig Tony Blair c sak azért nem fizetett politikai karrierjével az iraki dossziék kozmetikázásáért, mert az ellenfelei harmatgyengék voltak. A demokrácia mechanizmusai azonban mindkét helyen működtek. Nálunk? Majd ha a két vezér, Gyurcsány és Orbán – nem kell bizonyíték, el ég a gyanú felvetődése is – egyszerre rúgja ki jelenlegi posztjáról Tóth Andrást és Kövér Lászlót. Akkor elhisszük, hogy nemcsak az hatalom érdekli őket, hanem az ország is – legalább titokban. Nagy Iván Zsolt rovatvezető vi ssza Kormányzati alamizsna erdélyi magyaroknak - Másra bátran költötték a pénzt Hírszerző - 2005. november 8. - Varró Szilvia írása Addig szórakozott a Határon Túli Magyarok Hivatala egy erdélyi hetilap támogatásával, míg a lap végül azt mondta: kö szöni, nem kér a megalázó segélyből. Míg A Hét támogatására a HTMH a hétszázezer forintot is sokallta, a hivatal tisztasági festésére majdnem tizenegymilliót költöttek az idén. Hiába az egyedüli magyar nyelvű erdélyi kulturális hetilap A Hét, jó ideje magá nkölcsönökből kénytelen eltartani magát. A román kulturális tárca megszüntette a lap támogatását, a határon túliak kulturális megmaradásáért aggódó magyar kormány pedig nemrégiben méltatlan viccet űzött a marosvásárhelyi újsággal. A Hét májusban folyamodo tt gyorssegélyért a Hivatalhoz; a HTMH 750 ezer forintot ígért. A kormányhivatal utófinanszírozással juttatta volna a pénzt, ezért A Hétnek előre le kellett adnia a számlákat – bátran költötték a pénzt, hisz azzal számoltak, hamarosan hozzájutnak ahhoz. Tévedtek. A hivatalnak más volt fontos Augusztus végén megküldték az elszámolást a Hivatalnak, majd annak kérésére szeptemberben tovább pontosították. Ez után egyre türelmetlenebbül vártak az utalásra; Parászka Boróka főszerkesztő (akinek néhány írását a H írszerző olvasói már megismerhették) többször telefonált Budapestre, és a várt összeg holléte iránt érdeklődött. Október közepén azt a választ kapta: ők se értik, hol maradt el a pénz, de most küldik, izibe. Közben az ismerősök összedobták a közös románma gyar kormányüléses lapszámot (benne a magyar kormányfővel készült interjúval). A hétvégén a főszerkesztő a bukaresti bankfiókból tárcsázta utoljára a Hivatalt: pénz sehol. Ekkor értesült arról, hogy a HTMH az ígért összegnek csak egy részét adná. A Hivata l egyik alkalmazottja levelében finoman hálátlanságára emlékezteti a főszerkesztőt: eredetileg tudniillik csak „valamilyen” gyorssegélyt kértek az anyaországbeli hivataltól, ők pedig mindössze „kilátásba helyeztek” 750 ezer forintot. Az összeget azért csök kentették – érvel a Hivatal – , mert közbejött az árvíz, és ott volt még a nyakukon a Szülőföld program is.
