Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-04
32 Időközben Szatmári Tibor is elismerte, valóba n beszélt Révésszel. Lapunknak ugyan nem sikerült elérnie a férfit, aki azonban a Színes Bulvárlapnak elmondta: a Fidesz szóvivőjétől azt tudakolta, politikai szándék húzódike a cikk mögött. Erre Révész nemmel felelt, mondta Szatmári Tibor, aki "nem emlék ezett" arra, hogy adotte neki a politikus tanácsot arra nézve, hogyan kommunikálnak a botrány kirobbanása után. Lapunk megkeresésére Tóth András államtitkár nem kívánta kommentálni sem a Fidesz szóvivőjének, sem az államtitok kiszivárogatásának ügyét. vissza Törökország pro és kontra Népszava 2005. október 4. Szerző: Kepecs Ferenc Úgy tűnik, Ausztria hosszú ellenállás után beadta a derekát és beleegyezett abba, hogy az Unió és Törökország közötti tárgyalásokon kizárólag Ankara teljes jogú tagságáról essen szó. Erdogan török miniszterelnök ezzel elérte a célját: a "privilegizált partnerség", amelyet Bécs - és a hatatalomralépés előtt álló német jobboldal - követel, kikerül a tárgyalási célok közül. Miért lenne jó az Unió nak, ha egyszer tagjai közé fogadná Törökországot, és mi szól ez ellen? Az érvek és ellenérvek ugyanazon kérdés körül forognak: európaie ez az ország, mely földrészünk peremén fekszik, s melynek lakossága csaknem színtisztán muzulmán? A teljes jogú felvé tel ellenzői arra hivatkoznak, hogy Törökország más kulturkörhöz tartozik, s ha csatlakozhatna, idegen test lenne Európában. Bár politikai felépítménye nyugatias, és lakóira nem jellemző a muzulmán fanatizmus, elég, ha közülük minden tízezredik teszi magáé vá a politikai iszlám alapelveit. És ha csak minden százezredikből válik terrorista, annak uniós polgárként szabad bejárása lesz Európába. Ezen felül szegény országról van szó, amely belépése időpontjában már bizonyosan az EU legnépesebb tagállama lenne. V agyis befolyásánál csak támogatásigénye lenne nagyobb. Kell ez nekünk? - kérdezik az ellenzők, különösen azután, hogy a franciák és hollandok többsége nemet mondott az ezévi népszavazásokon. Elvileg az uniós alkotmányt utasították el, de a valódi ok aligha nem a további bővítéstől való félelem volt. Ezeket a körülményeket a török csatlakozás hívei is ismerik, de ellentétes következtetéseket vonnak le belőlük. Igen - mondják - Törökország nagyrészt ázsiai és szinte kizárólagosan muzulmán ország. De ha nemet mondunk neki, akkor teljes mértékben Kelet felé fordul. Természetesen Törökországban is élnek iszlám fundamentalisták, de ha országukat eltaszítjuk magunktól, akkor az nekik kedvez, nekik ad szellemi municiót. És kétségtelen: Törökország szegény: de ez nem csak támogatási igényt jelent, hanem hatalmas és növekvő piacot is. Továbbá: igaz, hogy a török hatóságok nem bánnak európai módon polgáraikkal, mi több, súlyosan sértik az emberi jogokat. De vajon hogyan segíthetünk az ettől szenvedő lakosságnak, hogyan tudunk változtatni ezen a helyzeten? Ha becsapjuk előttük az ajtót, azzal semmiképpen sem. vissza Birkózás Ankarával Magyar Nemzet 2005. október 4. Szerző: Lovas István Ha már az Európai Unió lassan az abszurd színjátéko k kitüntetett helyévé degradálódik, tegyünk fel mi is egy első pillanatban abszurdnak tűnő kérdést. Vajon eleget tennee az Iszlám Konferencia Szervezete annak a francia kérésnek, hogy Párizs csatlakozhasson hozzá, mert a híd szerepét szeretné betölteni a keresztény és a muzulmán világ között arra hivatkozva, hogy több millió francia muzulmán? Vélelmezhető, hogy az unió tagországainak lakossága nem egészen érez másként Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatban, mint ahogyan az „arab utca” érezne egy ilyen párizsi jelentkezés nyomán. Főként akkor, amikor az a Brüsszel, amely Ausztria kivételével tegnap Luxembourgban még az utolsó pillanatig foggalkörömmel harcolt az Ankarával folytatott tárgyalások megkezdéséért, az európai és az európai normák szerin t élő Horvátországgal a csatlakozási tárgyalásokat kizárólag azért nem hajlandó megkezdeni, mert Zágráb nem adja ki az ENSZ hágai büntetőbíróságának Ante Gotovina tábornokot, akinek tartózkodási helye ismeretlen. Az európai utca emberének fejcsóválását még csak fokozhatja az, hogy a láthatóan megtépázott türelmű török kormány szombaton kijelentette, Európa választhat: vagy „globális játékossá” válik, vagy „keresztény klub marad”. Ezt pontosan az az Erdogankormány hangoztatja, amelynek országa 1969 óta tagj a az említett Iszlám Konferencia Szervezetének, s utóbbi célkitűzése „a muzulmán szolidaritás előmozdítása a gazdasági, társadalmi és politikai
