Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-04
33 ügyekben”. Az uniós politikai establishmenttől oly távol került európai polgár értetlenségét fokozza, amikor arr ól értesül, hogy a hét végén, amikor már úgy látszott, a csatlakozási tárgyalások tegnapi megkezdése Ausztria ellenállásán meghiúsul, Abdullah Gül török külügyminiszter éppen Washingtonba telefonált, hogy közölje Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter a sszonnyal: nem hajlandó Luxemburgba utazni. Az ok: Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter asszony a török csatlakozási tárgyalások kimenetele közé felvette azt a lehetőséget is, hogy az ne csak Törökország teljes jogú uniós tagsága lehessen, hanem alterna tívaként „kivételezett partnere”. A tárgyalások látszólagos kudarca után pedig Rice aszszony kondoleált Erdogan török kormányfőnek. Mindez azt mutatja, hogy itt lényegesen többről van szó, mint egy ország puszta csatlakozásáról. Jack Straw brit külügymin iszter – aki az unió brit elnöksége során az uniós költségvetési egyezség létrehozása érdekében még tizedannyi aktivitást és szenvedélyt sem mutatott, mint a török csatlakozás ügyében – nyíltan kimondta, hogy Ankara csatlakozásának „óriási stratégiai jelen tősége van”. A londoni kormány azt is világosan értésére adta az uniónak, hogy Törökországnak a „Nyugathoz kötésével” az egész térségre átsugározhat a demokrácia modellje egy többségében muzulmán országból, és hogy a 70 milliós ország csatlakozásának elu tasítása „gigantikus árulás” lenne. Csakhogy Törökországban – figyelmeztetett az unió brit elnökségének címzett programjában az Amnesty International – embereket kínoznak, és a kínzók büntetlenséget élveznek. Márpedig ha az Európai Unió saját szabályait és normáit komolyan veszi, akkor ille ne emlékeznie arra, hogy a brüsszeli diplomáciai gépezet éppen azért bojkottálta és közösítette ki korábban Ausztriát, mert ott a nép a lehető legtisztább és legdemokratikusabb választásokon egy olyan pártot juttatott kormányra, amelynek az unió „megelőleg ezte”: netán diszkriminálni fog kisebbségeket. Az, hogy a kötélhúzás a teljes unióval akkor is szembemenetelő és a derekát igen helyesen akkor nem beadó Ausztria győzelmével ért véget, nemcsak történelmi esemény, hanem annak is példája: szinte nincs az a n emzetközi nyomás, amelynek szilárd akarattal ne lehetne ellenállni. A most csak bizonyos kompromisszumokra kész Ausztria úgy érvel, hogy nem alkalmazható kettős mérce Törökország és az európai Horvátország esetében, és Brüsszel nem hunyhat szemet Ankara emberjogi visszaélései fölött. Az is nyilvánvaló, hogy az osztrák kormányt erősíti a közhangulat: az osztrákok 73 százaléka ellenzi, hogy Törökország belépjen az unióba. Ami Törökország kilátásait illeti, Ankarát nyilván az sem teszi optimistábbá, hogy Nag yBritannia után Ausztria veszi át az unió elnökségét. A tegnapi megegyezés végsőnek hitt, végül valahogy elkerült összeomlása után Straw brit külügyminiszter mármár apokaliptikus képet felfestve jelentette ki, hogy az unió szakadék szélére került, és a kudarc katasztrófát jelent Brüsszelnek. Hogy e bejelentett katasztrófát ki miként éli meg, nyilván nézőpont kérdése. A britek és az uniós politikai elit nagy része mellett nyilván a globális stratégiai „játék” első számú szereplőjének, Washingtonnak jele ntene hatalmas kudarcot Ankara uniós elutasítása. Talán nemcsak azért, mert az amerikai politika valóban oly komolyan aggódik a sokat emlegetett keresztény – muzulmán civilizációs ütközés felerősödésétől (ez esetben inkább Irakból kellene kivonulnia) a török sértődöttség miatt, hanem azért is, mert Washingtonnak az utóbbi időben mintha minden balul ütne ki: iraki inváziója mind költségesebb csőddé válik, amelyből Amerika első számú közelkeleti ellensége, Irán és a terrorizmus utánpótlásipara profitál, nem is szólva arról, hogy az utóbbi időben mintha a katasztrófát katasztrófára halmozó időjárást is mármár Oszama bin Laden irányítaná. Az pedig nem csak a hitét az unióban egyre inkább vesztő polgárok hátsó gondolataként merül fel, hogy Törökország csatlakozta tásával Amerika nem önzetlenül kíván jót tenni kereskedelmi és több esetben politikai vetélytársának. Szintén érdekes kérdés: Törökország után az Egyesült Államok mely szintén nem európai országot ajánlaná következő uniós tagnak, hogy tovább erősödjék egy „demokratikus modell” kisugárzása? vissza Megkezdődtek a tárgyalások Törökországgal - Már Horvátországgal is tárgyal az EU MNOösszefoglaló 2005. október 4. Szerző: Keresztes Lajos Megkezdődtek Törökország uniós csatla kozási tárgyalásai, miután a török külügyminiszter gépe éjfél után megérkezett Luxemburgba. Keddre virradó éjszaka Horvátország is megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. Osztrák lapinformáció szerint az Egyesült Államok nyíltan beavatkozott a tárgyalások menetébe hétfőn. Állítólag Dan Freed amerikai diplomata még a fenyegetőzésektől sem riadt vissza.
