Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-03
21 és eszétől? Erre a kérdésre a lehető legrosszabb magyarázat Javier Solanáé, az unió „külügyminiszteréé”, aki kijelentette, hogy a vezetőknek a döntéshozatal a feladatuk, és néha olyan döntéseket is hoznak, „amelyeket ma talán nehéz megérteni, de amely eket néhány év múlva majd a közvélemény is elfogad”. Enyhe gúnnyal ezt a protomarxista magyarázatot jobb esetben azzal a lukácsi fordulattal lehetne elintézni, hogy az uniós tömegeknek nyilván „hamis tudatuk” van, rosszabb esetben pedig Sztálinhoz lehetne fordulni ihletért, hogy netán a fényes jövőt meglátni képtelen unió népét le kellene váltani egy felvilágosultabbal. Egy biztos: az uniónak ma nincs olyan intézménye, amelyre ne telepedne rá a ború és a viszály. Az Európai Tanácsban késhegyig menő vita fo lyik a török csatlakozás keretéről. Az Európai Parlament szocialista frakcióvezetője José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét azért bírálja, mert Barroso nem tájékoztatja időben terveiről a törvényhozást, nincsenek semmiféle nagyvonalú törekvései és ezek helyett „csak a vitákból merítkezik”. Az európai liberális pártszövetség újonnan megválasztott elnök pedig azt vágta Barroso fejéhez, hogy Európa Barroso gyenge elnöksége miatt van rossz állapotban. A liberálisok frakcióvezetője pedig így diagnosz tizálta az uniót: „Európa pang, alkotmányát kudarc érte, költségvetése holtpontra jutott, gazdasága stagnál”, amely látlelet még egy tetszhalottat is inzultálna. Az uniós ügyekben mértékadónak tartott brit Financial Times című napilap szerint pedig az unió ban gyengül az európai szolidaritás, a nemzeti önérdek nő, miközben Brüsszel képtelen betartatni saját szabályait. De az Európai Bizottság sem akar adós maradni: Olli Rehn bővítési biztos az Európai Parlamentet leckéztette meg, hogy az „öngólt” lőtt, amié rt nem ratifikálta az EUTörökország vámuniót. Az már a mindennapok közjátéka, hogy eközben az euróképviselők a török csatlakozás ügyében lerasszistázzák vagy azzal vádolják az ellenfelet, hogy míg az európai normájú és kultúrájú Horvátországgal az unió ne m akarja megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat, addig szemet huny a Törökországban elkövetett súlyos emberjogi botrányok fölött. Az EPn belüli euroszkeptikusok pedig Brüsszel égése láttán kezüket dörzsölve kérdezgetik, hogy az unió mikor teszi majd magá t végre átláthatóvá, például a törvényelőkészítésben részt vevő szakértők nevének nyilvánosságra hozatalával? Eközben a „tömegek” vagy mind fásultabbakká válnak, vagy mindinkább gyanakodnak: lám, ismét a fejük fölött akarnak dönteni. Miért lenne igaza – teszik fel a kérdést sokan az unió polgárai közül – a brit elnökségnek, amely szerint a tárgyalások elodázása Törökországgal szemben „gigantikus árulás” lenne akkor, amikor területének 95 százalékával Ázsiában elterülő muzulmán ország akar teljes jogú tagj a lenni egy olyan uniónak, amelynek hivatalos neve „európai”? vissza Szabadka és Újvidék háborúban áll Népszabadság • P. Keczeli Klára • 2005. október 3. Teljes erővel dúl a háború a vajdasági magyar nemzetiség két értelmiségi központja, Szabadka és Újvidék között. Az ellentéteket korábban is szították (mesterségesen), a túlsúlyban levő értékelések szerint főként Szabadkáról - ám ennyire durván még soha nem folyt a sárdobálás. S mintha senkit sem érdekelne, hogy a "végső ütközetnek" hősi halottja nagy valószínűséggel a hat évtizedes múltra és pozitív hagyományokra visszatekintő napilap, a jelenleg (még) újvidéki székhelyű Magyar Szó lesz. Ha ezt a csatát Szabadka nyeri, hasonló sors (a szabadkaiak szerint: megúju lás, az újvidékiek szerint: önfelszámolás) vár a nemzetiségi elektronikus médiára, a rádióra és televízióra és egyéb újvidéki székhelyű intézményekre is. Amikor tíz évvel ezelőtt a VMDKról, az egyetlen délvidéki magyar politikai pártról és érdekvédelmi sz ervezetről leszakadt az akkor Csubela Ferenc, majd később Kasza József nevével fémjelzett Vajdasági Magyar Szövetség, sokan fellélegeztek. Úgy tűnt, egy erősen központosított, mereven megideologizált, az egyszemélyes vezetésre támaszkodó pártot egy demokra tikus, rugalmas, a többféle gondolkodást és véleményt toleráló szervezet váltja fel, amely képes lesz hathatósan oltalmazni és megújítani a milosevicsi érában szétvert, megalázott és megnyomorított magyar kisebbségi értékeket, intézményeket, közöttük a "le rongyolódott" Magyar Szót is. A Magyar Szót, amelynek az elmúlt hat évtizedben voltak szárnyalásai és mélypontjai, de amely végül is túlélt minden válságot. Két nagyszerű időszaka volt, egyik a liberális hetvenes években, amikor a vasárnapi lapszámokat 75 ezer, a hétköznapiakat is kb. 3040 ezer példányban nyomtatták, s egy másik, a délszláv háborúskodás éveiben, amikor az egész szerkesztőség egy emberként küzdött a hatalommal, tartva magát a lap fejlécében leszögezett elvhez, hogy a demokratikus közvélemén y lapja lesz. Méghozzá a naponta ismétlődő támadások és fenyegetések, a teljes anyagi ellehetetlenülés ellenére, amikor a lap munkatársai 23 márkás havi "jövedelemből" kényszerültek megélni, családjukat eltartani. A 2000es nagy fordulat után a Magyar Sz ó, s velük együtt az elektronikus médiában dolgozó magyar újságírók is méltán remélték, hogy helyzetük, társadalmi státusuk végre rendeződik. Annál is inkább, mert a VMSZ elnöke az első demokratikusan megválasztott szerb kormány alelnöke lett, s több tekin télyes tagja ténykedett a vajdasági parlamentben és kormányban (akárcsak ma is).
