Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-03
22 Sokáig nem történt semmi, majd megszületett a Magyar Nemzeti Tanács (melynek furcsa választási szabályok következményeként mindössze öt pártoktól független, viszont kétharmad részben VMSZes tagja van), átvette az alapítói jogokat, a Fórum kiadóház élére igazgatót, a Magyar Szó élére főszerkesztőt nevezett ki. A lap hétköznapi példányszáma mostanában 4000, a csütörtöki és vasárnapi pedig 2425 ezer, de a remittenda 20 százalék . És senkit sem váltottak le, senki nem mondott le! Ezzel szemben az MNT helyzetfelméréssel és szanálási terv kidolgozásával bízott meg egy belgrádi céget. Ennek szakértői egy esti lapzárta időpontjában röpke félóra alatt feltérképezték a helyzetet, majd az MNT "útmutatásait" követve megállapították: bizonyos (nem kis) számú munkatársat el kell bocsátani, a szerkesztőség nagyobb hányadát pedig át kell helyezni Szabadkára, Újvidéken csupán a nyomda és kis létszámú tudósítógárda maradhat. A döntés nyomán so rjáznak a kérdések: valóban a talpra állítás itt a cél, avagy a nagy múltú, tekintélyes lap felszámolása, amiben a szerkesztőség egy része is aktívan közreműködik? Azoknak az újvidéki MNTtagoknak és független értelmiségieknek (közöttük több nemzetközi tek intélyű tudós, az MTA tagja, tekintélyes magyar kitüntetések, díjak tulajdonosa) vane igazuk, akik szerint ez a lépés a teljes vajdasági magyar nemzetiségi intézményrendszer önfelszámolásához vezet? Esetleg azoknak a szabadkai értelmiségieknek, VMSZtagok nak, s magának Kasza József pártelnöknek, akik nemzetárulással, "tyúkszaros egzisztenciális gondjaikat" előtérbe helyező, "eltartott érdekcsoport (maffia)" hőzöngésével vádolják a terv ellenzőit? A sokak szerint szabálytalanul megalakított MNT ellentétele zéseként a minap Újvidéken öt civil szervezetből létrehozott C5ös csoport (tagja többek között dr. Ribár Béla, ugyancsak az MNT tiszteletbeli tagja) szintén tiltakozott a patinás intézmény átköltöztetése ellen, s a belföldiek mellett nemzetközi fórumokho z fordult segítségért. Mindazonáltal valószínűnek látszik, hogy az év végéig az előzetes tervek szerint zajlik le az átalakítás, s egy talán megújult, de mindenképpen másmilyen napilap kerül a délvidéki magyar olvasó kezébe. Ha a megújítás sikerül, az els ősorban a VMSZ és Kasza József érdeme lesz. Ha viszont a Magyar Szó a Kasza közreműködésével a VMSZ égisze alá vont szabadkai hetilap, a 7 Nap sorsára jut (amelynek példányszáma több mint 40 ezerről pár ezerre zuhant), akkor a VMSZ és az MNT komoly számadá ssal tartozik majd az itteni magyar kisebbségnek. De az elsikkadt intézményeket akkor már senki fel nem támaszthatja. vissza Testvér lészen... Népszabadság • Marosán György • 2005. október 3. Schöpflin György a Fejtő Ferenccel folytatott vitájában ezeken a hasábokon fölvetette, hogy ha a nemzet esetleges kategória lenne, akkor nem lehetne "maradandó erkölcsi értéket hordozó közösség". (Baloldal, nemzet, történelem, augusztus 16.) A vitára nem térnék vissza, d e ez a fölvetés megér egy misét. Lord Tebbit angol politikus, amikor megkérdezték, hogyan döntené el, hogy egy nigériai születésű, ibó nemzetiségű angol állampolgár, aki az USAban él, a párizsi egyetemen tanult filozófiát, vegetáriánus, hívő muzulmán, ang olnak tekinthetőe vagy sem, habozás nélkül a kriketttesztet ajánlotta. Aki nem az angol csapatnak szurkol a nemzetközi meccsen, az nem tekinthető angolnak. Ezen a szimbolikus krikettteszten elbuktak a londoni terrortámadást kitervező és végrehajtó angol állampolgárok. De Schöpflin György szerint az efféle teszten elbuknának a baloldali politikusok is, hiszen nem a nemzetüknek szurkolnak. Ám a krikettteszt a XXI. században hamisan leegyszerűsítő módszer a "hovatartozás" megítélésére. Az emberiség az éve zredek során egyre feljebb lépkedett a testvériség lépcsőin. A testvér fogalma - a magyar szó is erre utal - közvetlen, "vérségi" kapcsolatot jelent, és a világot két alapvető részre, a "mi"re, és a "mások"ra osztja. A "mi" kezdetben kizárólag a család t agjait jelentette. Rájuk mindenben támaszkodhattunk, és cserébe ők is elvárhatták feltétel nélküli segítségünket. A "mások" viszont az állandó félelem és a folytonos rettegés forrásai. Velük szemben - a szó szoros értelmében - minden megengedett volt. Nem kötött az adott szó, és nem tartott kordában az emberség parancsa sem. Ám a családot idővel magába olvasztotta a törzs, és ezzel kiszélesedett a testvéri viszony is. Az egyén, bár nem fűzte vérségi kötelék nemzetsége minden tagjához, elvárhatta és fel is v állalta a korábban csak a vértestvérnek kijáró fenntartás nélküli segítséget. A törzs - az irokézeké, a germánoké, vagy éppen a magyaroké - családként védőszárnya alá vette valamennyi tagját. A törzsek közötti "családi" kapcsolatot a vérszerződés különös s zokása pecsételte meg, mely a törzsfőnökök közvetítésével szimbolikusan a törzsek közösségének minden tagjára kiterjesztette a vérség szoros kötelékét. A közösségek mérete tovább nőtt: beköszöntött a birodalmak és a világvallások kora. A testvériség horiz ontja még inkább kitágult. Testvér lett mindenki, aki ugyanazt a hitet vallotta. A kereszténynek a keresztény, a muzulmánnak a muzulmán, a zsidónak a zsidó. Bizalom és támogatás a hittestvéreknek, elutasítás és gyűlölet a hitetleneknek, vagyis a más hitűek nek. Az identitást firtató kérdésre a hit megvallása volt a válasz. Így 1300 táján a "ki vagy" kérdésre a tipikus válasz az lett volna - írta Szűcs Jenő a Nemzet és történelem című könyvében , hogy "valaki
