Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-05
24 kilátástalannak tűnő tömeges munkanélküliség jellemzi. Hasonló helyzet alakul t ki az Egyesült Államok és Mexikó határán, valamint a nyugatázsiai iszlám országok közössége és Ausztrália között is. Az uralkodó liberális, profitorientált piacgazdaság logikájából kifolyólag a szelepként viselkedő említett térségekben két alapvető fol yamat, vagy azok egyidejű részleges megvalósulása prognosztizálható: vagy a munkaerő halad a munkalehetőség irányába, vagy fordítva. Az első lehetőségre szolgál példaként a második világháborút követően az Európába behívott vendégmunkások nagy tömege, vagy az Egyesült Államokba települő bevándorlók magas száma. A második esetre példa a nyugati gazdaságok tevékenységének egyre nagyobb mértékű áttelepítése az olcsóbb, enyhébb előírásokat és kötelezettségeket megkövetelő régiók, jelenleg főként Ázsia irányába. A világpiac működési logikáját azonban alapvetően befolyásolhatják azok a hosszú távú gondolatok, amelyek bármely említett két lehetőség, vagy azok vegyes bekövetkezése során a kockázatokat is figyelembe veszik. A munkaerő betelepítése során annak szociol ógiai és társadalompolitikai megfontolásai ugyanis alapvető hatással vannak a demográfiai trendek alakulására, a társadalom nemzeti tűrőképességéből eredő belpolitikai erőviszonyokra, a közbiztonságra, a kulturális tér alakulására és az elosztórendszerek m űködőképességére is. A Magyar Köztársaság biztonságpolitikai helyzetére a demográfiai folyamatok trendjei és azok következményei jelentenek elemzésre érdemes hatást, továbbá rendkívül fontos a folyamatokból eredő hatások kezelésére vonatkozó mozgástér alak ulása és az alternatív megoldások keresése is. A nemzetközi migrációval kapcsolatos kockázatelemzés során, mint főbb kutatási irányokat, érdemes vizsgálni a globális és regionális demográfiai adatokat, különösen a Magyar Köztársaság demográfiai folyamatait , az ország migrációs potenciálját és munkaerőpiaci jellemzőit. A népesedési folyamatokból eredő kockázatok, valamint azok hatásai jelentősen befolyásolják a földrajzi régiók és a nemzetek történelmi, társadalmi és gazdasági fejlődését, így végső soron j elentős befolyásolói a biztonsági helyzetnek is. A magyarság szempontjából ez a megállapítás azért kiemelten érzéken terület, mert történelmének sajnálatos fordulópontjainak (tatár, török, osztrák konfrontációk) következtében a magyarság, mint államalkotó nép az első világháborút lezáró párizsi békeszerződésig soha sem volt meggyőző számszerű többségben saját hazájában. A demográfiai hatások biztonságpolitikai vetületének korábbi exogén jellege egyre inkább endogén jelleget ölt, ezáltal pedig hatása egyre i nkább befolyásolja a nemzetközi rendszer valamennyi tényezőjét. A biztonságpolitikát érintő vonatkozásokban a demográfiai trendek és előrejelzések alapvetően két fő folyamatban értelmezhetőek. Az egyik a hosszú távú demográfiai fejlődés trendjeire vonatkoz ik, amely évtizedeken, sőt évszázadokon át tartó átalakulást jelent. Ezek a folyamatok lassan, gleccserszerűen fejtik ki hatásukat, mivel évente az egyes generációkban bekövetkezett változások csupán az adott egy év folyamatait jelentik, tehát a demográfia i fő folyamatok bármely összetevőjére adott pillanatban ható politikai és társadalmi események csak sokkal később fejtik ki mérhetően is látványos hatásukat. A másik folyamat a hirtelen hatást kiváltó, azonnali biztonságpolitikai konfliktuskövetkezményekk el járó, rövidtávon jelentkező robbanásszerű népesedési probléma. Míg a történelem korai szakaszában a lakosságszám maximalizálására való nemzetállami törekvés egyértelműen a nagyobb létszámú hadsereg kiállítási képessége miatt, később pedig a gazdasági nö vekedéshez szükséges munkaerő növelése érdekében volt szükséges, addig napjainkban a Föld, valamint az egyes geopolitikai térségek eltartóképességének korlátosságára tekintettel kell beszélni a népesség növekedésének trendjeiről. Ez utóbbi tudományos elmé leti alátámasztását a neomalthusiániusok tana képezi,2 amely a népességnövekedés negatív hatását a többlettermelés indokolatlan feléléséből származó heterogenizált társadalmi struktúrák által generált igazságtalanságok kialakulásával, valamint a további f ejlődést biztosító erőforrások ilyeténképpen történő megszűnésével indokolja. Ehhez járul az is, hogy amennyiben a népességszám növekedése nem jár együtt a technológia jelentős fejlődésével, akkor az az ökológiai rendszerek túlhasználásához, és ténylegesen az erőforrások indokolatlan feléléséhez vezet. A fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéshez szükséges környezeti erőforrások szűkössége pedig önmagában hordozza a ma még előre pontosan nem jelezhető kockázatokat és kihívásokat, ugyanakkor éppen ez a bizonytalanság gyűrűzik tovább a biztonságpolitika egyéb dimenzióiba. A XX. század második felében a fejlett világban kialakult demográfiai trendbe a Magyar Köztársaság is belesimult, a magyar lakosság száma 2004ben bevándorlók nélkül 37 400 fővel csökke nt volna, a bevándorlás pozitív egyenlegével azonban a fogyás „csupán” 21 000 fő volt.3 Ez a tény a demográfiai struktúrában kevesebb élveszületéssel és az átlagéletkor folyamatos bővülésével a demográfiai korfa korcsosodását jelenti. E változás mögött ped ig a XX. század végének két alapvető folyamata áll: a születési ráta csökkenése és az átlagéletkor növekedése. A magyar demográfiai folyamat elmúlt egy évszázados periódusa, valamint a következő évszázadra vonatkozó előrejelzés alapján két fő időszakra bon tható a jelenlegi trendek megértéséhez szükséges áttekintés érdekében. Az első folyamat az 18801980ig, a másik az 19902090ig tartó időszak, amelyekben a következő demográfiai adatokat regisztrálták, illetve jelezték előre.4 Az elmúlt évszázadban az átl agos gyermekszám hatról kettőre
