Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-05
25 csökkent, amely az előrejelzések szerint 2090ig a reprodukciót biztosító 2,1 fő alá, 1,5re csökken tovább. A születéskor várható élettartam az elmúlt évszázad alatt 30ról 70 évre emelkedett, és előreláthatólag 2090ig tov ább emelkedik 90, vagy akár 100 évre. A fiatalok aránya 35%ról 20%ra csökkent, és az előrejelzések alapján tovább csökken 10%ig, míg az idősek aránya 5%ról 15%ra emelkedett, 2090re pedig 40%ot fog kitenni. A Magyar Köztársaság mai területére vetítet t lakossága ötmillió főről tíz és fél millió főre gyarapodott az első periódusban, majd az előrejelzések alapján valahol az előző két érték között, vélhetően hét- és nyolcmillió fő között lesz 2090ben. A magyarhoz hasonló demográfiai trendek jellemzik a h asonló társadalmi és gazdasági berendezkedésű országokat. A kérdés csupán az, hogy ezek a jövőre jelzett trendek az egyes régiókban mikor és milyen ütemben következnek be, és a bekövetkezett folyamatok miképpen befolyásolhatják a nemzetközi rendszer és az egyes nemzetek biztonságát. Általánosságban igaz, hogy a feltárt demográfiai trendek a fejlett államokban lassan, míg a fejletlen régiókban robbanásszerűen, ezáltal pedig kiszámíthatatlan következményekkel zajlanak. A demográfiai változások korábban említ ett két, biztonságpolitikát befolyásoló fő aspektusa a fejlett és a fejletlen államok esetében természetesen eltérő jellegű kockázatokat jelent. A fejletlen államok a lakosságszám növekedését egyfajta fegyverként is alkalmazhatják direkt és indirekt módon. A palesztin lakosság jelenlegi, vagy a lengyel népesség XIX. századi lélekszámnövekedése például egyértelműen a térség területének teljesebb uralása érdekében alkalmazott nemzetfejlesztési célként azonosítható. A muszlim államok hirtelen megnövekedett lak ossága pedig egyfajta erőforrásnövelést, tömegerő puszta jelenléte alapján való elrettentést, a térséggel való törődési és odafigyelési kötelezettséget jelent a Nyugat számára. Amennyiben a népességrobbanás következményei nem állnának fenn, cselekvési leh etőségük is szűkebb lenne. A demográfiai adottságok ilyen jellegű kihasználása elsősorban konfrontatív szituációkban, továbbá a biztonságpolitikai törésvonalak és peremterületek mentén történik. A fejlődő világ irányából tehát egyfajta migrációs nyomás neh ezedik a Nyugatra a világ megtermelt erőforrásainak egyenlőtlen elosztásából adódó elégedetlenségből, valamint számos más okból kiinduló attitűdök miatt. A fejlett államok szempontjából a demográfiai indíttatású biztonságpolitikai kockázatok elsősorban saj át lakosságszámuk csökkenéséből erednek, amely által a gazdasági teljesítmény további növelése, valamint az ezzel összefüggő lakosság elöregedettségének megoldatlansága miatt a nagy társadalmi elosztórendszerek előrevetített működésképtelenségének megoldás a érdekében a fogyó és elöregedő lakosság külső pótlása szükséges. A bevándorlási politikák radikális felfogásán túli tradicionális és modernista felfogás érvényesülése azonban egyértelműen a nemzetállam eltérő identitású felhígulását jelenti. Nemzetek fe lemelkedése vagy bukása múlhat azon, hogy mennyire hatékonyan tudják kezelni a demográfiai változások hatásait, hiszen az alkalmazkodás kudarca vagy eredménye gyökeresen átalakíthatja a világgazdaságot és a biztonságpolitikai erőcentrumokat. A probléma meg oldásának elméleti lehetősége a munkaképes lakosság nagyságának biztosítását jelentheti, amely a nyugdíjkorhatár kitolását, az önkéntes munkanélküliek munkára bírását vagy bevándorlók nagyobb arányú befogadását jelenti. Azon országok számára, amelyek e leh etőségekkel nem tudnak, vagy nem kívánnak élni, kizárólag a termelékenységnek az elöregedés üteménél gyorsabb növelése, tehát a hatékonyság emelése lehet a megoldás. Ez különösen nagy kihívás NyugatEurópa számára, ahol a termelékenység átlaga 1995 óta csu pán 1,3%kal javult, ugyanakkor a szükséges növekedés minimumának a 2%ot el kellene érnie a kívánt hatás érdekében.5 A globalizáció folyamatában az egyre nagyobb számú vesztes tömegek nagyarányú illegális migrációs szándéka ma még csak vélelmezhető. Ugyan akkor tény, hogy a világ fejlett és a globalizáció veszteseit jellemző fejletlen részei közötti különbség folyamatosan nő, miközben a demográfiai folyamatokban a fejlett régiók lakosságának csökkenése, míg a fejletlenebb régiók lakosságának növekedése prog nosztizálható. Míg Európa, ÉszakAmerika és Óceánia lakossága 1995ben a világ népességében 19%ot képviselt, addig ez az arány 2050re 15%ra csökken.6 A nyugati civilizáció alapját jelentő Európa lakossága a világ lakosságához viszonyítva az 1800. évi 20 %ról 1900ra még 24%ra emelkedett, ezután pedig 2000re 12%ra, az ENSz középértéken számított előrejelzése alapján 2050re pedig 6,5%ra csökken. A globalizáció egyre gyorsuló ütemével párhuzamosan a nemzetközi migrációról alkotott eddigi elképzelések is rendkívül gyorsan változnak. Ma már nem teljes mértékben érvényes az a korábbi összefüggés, amely szerint a területhez kötött nemzetállamok között egy adott irányba mozgó vándorlók jelentik a nemzetközi migráció alapját. A kapcsolat mára megbomlott mind a nemzetállamok, mind pedig a vándorlók oldalán, és úgy tűnik, hogy a nemzetközi migráció folyamatát ma már elsősorban a globális gazdasági és társadalmi kapcsolatok és terek mentén lehet csak teljes körűen megérteni. Természetesen a globalizáció és a hoz zá kapcsolódó migrációs folyamatok nem teljesen újszerűek. A XVIII. században kialakult gyarmati rendszer már megalkotta azokat az összefüggéseket és szociális viszonyrendszereket, amelyek módosult formában éledtek fel napjaink globalizált világában. Nem c sak a Magyar Köztársaság geopolitikai régiójában, hanem egész Európában és az összes, nyugati értékrend alapján szerveződött társadalomban alacsony gyermekszámú, elöregedő, fogyó kórjellemzés érvényes. A tervszerű
