Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-10
4 Orbán, bal, jobb Népszabadság • Bauer Tamás • 2005. augusztus 10. "...összességében az MDF egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog Magyarországra visszatérni" . Orbán Viktor mondta ezt az általa akkor liberálisnak minősített Fidesz pécsi kongresszusán 1992 májusában, és hozzátette: "...a XX. század végi modern társadalomtól idegen az a gondolatvilág, amellyel kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet". Ráadásul az MDF "a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban". Következtetése az volt: "vajmi kevés esély van arra, hogy a kormánykoalíció pártjaiból korszerű konzervatív párt alakuljon ki". Ez volt akkoriban Orbán véleménye a magyar jobbold alról. Az MSZPről pedig ez: "az eltelt másfél évben odáig fejlődtek a dolgok, hogy talán már a következő választási ciklusban hihető szociáldemokrata párttá válhatnak". Amikor Orbán ezeket mondta, a Fidesz volt a legnépszerűbb párt 40 százalék fölötti k özvéleménykutatási eredményekkel, és reálisnak látszott a lehetőség, hogy az MDFkormányt egy olyan liberálisszocialista koalíció váltja majd le, melynek vezető ereje a Fidesz. Orbán abban bízhatott, hogy ő lesz a következő ciklus miniszterelnöke, de azz al is számolt, hogy a kormányba az MSZPt is be kell vonnia. Legyőzendő ellenfélként beszélt az MDFről, s majdani koalíciós partnerként az MSZPről. Egy ilyen kormány majdani miniszterelnökének liberálisként, a piacgazdaság és a jogállam elkötelezettjekén t kellett megjelennie, s így is tett. A helyzet 1993ban megváltozott. Az év végére világossá vált: a választásokat az MSZP nyeri, ő ad majd miniszterelnököt, s az új koalícióban a Fidesz legfeljebb kisebb partner lehetne. Orbán viszont miniszterelnöknek készült, nem ifjúsági és sportminiszternek. 19931994 fordulóján még az MDF, a KDNP, a Fidesz és az SZDSZ négyes koalíciójáról ábrándozott. Az MSZP győzelme s az MDF súlyos veresége után azonban világossá vált: nem egy liberálisszocialista vagy liberáliskonzervatív koalíció, hanem csak a magyar jobboldal vezetőjeként lehet valamikor miniszterelnök. Új politikai stratégiája a jobboldal vezéri pozíciójának megszerzése volt. Orbán, mint láttuk, már a jobboldal liberális kritikusaként is tisztázta a maga s zámára: a magyar jobboldal "elkorhadt, régi világot képvisel", nem hasonlít a nyugateurópai országok modernizálódott kereszténydemokratáihoz és konzervatívjaihoz. Ha az ő vezérük akar lenni, akkor az ő eszméiket kell magáévá tennie. Elvégre a modern nyuga ti jobboldal liberális gazdaságpolitikát képvisel, az állam viszszavonulásának híve, a magyar jobboldal viszont a széles körű állami szerepvállalásé volt a háború előtt is, és az MDF vagy a KDNP fölfogásában is. A modern nyugati jobboldal szembefordult a k ét háború közötti nacionalizmussal, és az európai integráció élharcosává vált, a magyar jobboldal viszont megmaradt a húszasharmincas évek avítt nacionalizmusánál, az irredentizmusnál, amely ellen emlékezetes módon tiltakozott a Fidesz, amikor kivonult az MDFes házelnök által elrendelt trianoni megemlékezésről. A nyugati liberális demokráciákban többékevésbé a jobboldal is elfogadja a vallásszabadságot, a lelkiismereti toleranciát, míg a magyar jobboldal - miként azt liberálisként Orbán kifogásolta - kit art az egyház politikai szerepvállalása, a "keresztény Magyarország" jelszava mellett. Orbánnak ahhoz, hogy az "elkorhadt, régi világot képviselő" jobboldallal elfogadtassa magát, nem volt elég visszatérnie ahhoz a fideszes antikommunizmushoz, amelyről 199 2ben még le akarta beszélni párttársait, hanem egyfajta modern antikommunizmus helyett a magyar jobboldal avítt antikommunizmusát kellett magáévá tennie. Orbán ezt a fordulatot eredményesen végrehajtotta. A Hornkormány ellenzékében 1994ben a Fidesz vo lt a legkisebb frakció, az 1995ös köztársaságielnökválasztáskor már egyenrangú tagja volt az ellenzéki szövetségnek, 199697re pedig már Orbán volt az ellenzék vezére. A Bokroscsomag elutasításakor a gazdasági liberalizmust adta fel, az alapszerződések elleni támadáskor pedig a jobboldal agresszív nacionalizmusát tette magáévá. A Fidesz 1996os "vitairatát" áthatotta az a dühödt antikommunizmus, amely a volt kommunistákat és a liberálisokat együttesen minősíti idegen érdekek képviselőjének, a magyar tár sadalom kiszipolyozójának. Orbán nemcsak a maga nézeteit alakította át, de a pártját is. A Fideszből távoztak azok, akik nem tudták követni őt ebben az eszmei fordulatban, viszont csatlakozott hozzá sok volt kereszténydemokrata, kisgazda és MDFes. Az 1998as választási győzelem nyomán többszörösére duzzadt Fideszfrakció döntően nem liberális, hanem nemzetikonzervatív szemléletű (korábban jórészt helyi) politikusokból rekrutálódott, akik számára már természetes közeg volt az a jobboldaliság, amihez Orbánt és szűkebb körét 1993ban gyakorlatias politikai megfontolások vezették el.
