Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-10
5 E felfogásban baloldalinak lenni érthetetlen, visszataszító dolog, amire jó szándékú embert legfeljebb önös anyagi érdekek késztethetnek. A nyugati demokráciák jobboldali demokr atái számára a baloldal is a nemzeti politikai közösség része, amellyel versenyben állnak a választók kegyeiért, a politikai hatalomért, de sohasem hiszik, hogy ők, jobboldaliak lennének a nemzeti törekvések egyedüli legitim hordozói. A magyar jobboldal má sképpen gondolkodik. Akárcsak elődei a két háború között, a kommunistákat és a liberálisokat a nemzettől idegen politikai törekvések hordozóinak tekinti, akiket kész a magyarságtól etnikailag is idegenként ábrázolni. Sok képviselője őszintén hiszi, hogy a magyar társadalom, ha szabadon dönthet, és nem vezeti félre ellenséges propagandagépezet, csak a jobboldalt választhatja. Az 1994es vereséget a nehéz gazdasági helyzet miatt még meg tudták maguknak magyarázni, hiszen maga Antall nevezte kormányát "kamikaz ekormánynak", de a 2002es választási kudarcot már csak csalásként tudták értelmezni. Őszintén hiszik, hogy az ország nagy többsége velük együtt "keresztény Magyarországban" gondolkodik, és átmeneti félresiklásnak tekintik a szekularizációt. Meggyőződésük, hogy az ország népe azonosul a trianoni nosztalgiával, és mélyen megdöbbentette őket a december 5i népszavazási bukás. Kun Béla vagy Rákosi diktatúráját Orbán nem azért jellemzi úgy, hogy "a baloldal ráront a saját nemzetére", mert diktatúrák voltak, h anem egyáltalán azért, mert kommunistákként hatalomra kerültek. (Elvégre egyetlen jobboldali politikusról sem mondja, hogy "rárontott a saját nemzetére", még ha erőszakkal jutott is hatalomra, és erőszakot alkalmazott is magyarok tömegeivel szemben.) Ezért is állítja párhuzamba a népszavazási eredményt a kommunista diktatúrákkal: ha a baloldal és/vagy a liberálisok a jobboldallal szemben érvényesítik a maguk akaratát, akkor "rárontottak saját nemzetükre". Akár diktatórikus eszközökkel (a nemzeti többség aka rata ellenére), akár demokratikus eszközökkel (tehát a nemzet többségi akaratának megfelelően) tették ezt. A rárontás szempontjából a nemzet véleményének nincs jelentősége. A német, az olasz vagy az osztrák jobboldalnak keresztül kellett mennie a második világháború traumáján, hogy a nacionalista, etatista jobboldaliságtól eljusson a modern, demokratikus jobboldaliságig. A pártállami diktatúra évtizedeiben föld alá szorult keleteurópai jobboldal jórészt kimaradt ebből az átalakulásból. Orbán így találta, így tette magáévá. Eleinte csak mezként hordozta, de mára talán már belsőleg is azonosul vele. Kívánhatunk Magyarországnak olyan demokratikus jobboldalt, amely nem tekint nemzetidegenként a konkurens politikai irányokra, s önmagát a plurális demokrácia egyik szereplőjeként, s nem a nemzet egyedül hivatott vezetőjeként fogja fel. Ilyen jobboldal azonban nincs Magyarországon, s mindaddig nem is lesz, amíg a mostani megsemmisítő politikai vereséget nem szenved, s amíg nem támadnak a jobboldalon olyan politi kusok, akik megértve, hogy ez a jobboldaliság elvesztette történelmi létjogosultságát, Orbánékkal szemben megteremtik a modern, demokratikus magyar jobboldalt. vissza • A szerző közgazdász, az SZDSZ volt országgyűlési képvisel ője 19942002 Basescu szerint Tariceanu hazudik A botrány sokat ártott a lemondási hercehurcája miatt amúgy is tekintélyét veszített miniszterelnöknek Nyílttá és kiélezetté vált a Traian Basescu román államfő és Calin PopescuTariceanu miniszter elnök közötti, eddig többékevésbé leplezni próbált ellentét. A mostani vitát eredetileg az váltotta ki, hogy Basescu augusztus elején figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy kormányának egyes tagjai gazdasági érdekcsoportok befolyása alá kerültek. Vál aszként a kormányfő a titkosszolgálatoktól kért erre vonatkozóan adatokat, majd augusztus 5én közölte: a Román Hírszerző Szolgálattól nem kapott olyan információt, amely alátámasztaná a gyanút. A román államfő viszont hétfőn, a közszolgálati rádiónak ado tt interjújában hazugsággal vádolta meg Tariceanut, aki állítása szerint huszonegy olyan dokumentumot kapott a hírszerzéstől, amely gazdasági érdekköröknek bizonyos kormánytagokra – miniszterekre és államtitkárokra – gyakorolt befolyására figyelmeztetett. Az államfő elmondta, hogy a kormányfő egy jelentős üzletemberrel, egy befolyásos újságíróval és egy nemzetközi dohánytröszt képviselőjével való találkozása után vonta vissza lemondását. A sajtó még aznap kiderítette: a nemrégiben rövid időre őrizetbe vett kőolajmágnásról, Dinu Patriciuról, a Rompetrol kőolajvállalat vezetőjéről, a Ziua című napilap igazgatójáról, Sorin Rosca Stanescuról, illetve Péter Imréről, a Philip Morris romániai vállalatának igazgatójáról van szó.
