Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-01
7 Nem lehet álmokat valóságként hirdetni Gyurcsány Ferenc szerint fél évvel a költségvetés elfogadása előtt a nagy tétele k sorsa eldőlt - Ellenpélda van a baloldalon is. Ünnep lesz egy iskola, egy út felújításából, egy új tornateremből vagy néhány mentőautóból is. Ezek a ceremóniák szintén azt sugallják, hogy az állam gondoskodik rólatok. - Példája akkor lenne igaz, ha a z államnak a kistérségi együttműködés segítése helyett olyan programja volna, amely a tízhúsz diákot befogadó, versenyképes tudást biztosítani nem képes általános iskolák fejlesztését támogatná. Egy jó iskola korszerűsítése, fejlesztése egy normális polit ikába illő folyamat. Miként az út is a jövőbe való befektetés, azon érkezik ugyanis a befektető és a munkahely. A mentőautók beszerzése pedig a sürgősségi betegellátás korszerűsítésének programja. Az nincs rendben, ha jajveszékelni kezdenek ott, ahol az ál lam működése, egyébként a maga természetes módján, átalakul, netalántán koncentrálódik. - A magánkezdeményezésellenes retorika szempontjából a luxusadót és a bankadót is meg lehetne említeni. A "Fizessenek a gazdagok!" nem a piacgazdaságban természetes vagyoni különbségek elfogadtatását jelzi. - Mindig azt vallottam: több lehetőség lent, több felelősség fent. A luxusadó jó irányba tett jó lépés. Méltányolható igény, hogy a komoly vagyonokkal bírók vállaljanak nagyobb szerepet a közteherviselésben. Ami kor pedig az uniós tagországok között a magyar pénzintézeti szektornak a legmagasabb a jövedelmezősége, méltányos azt mondani, hogy abban a két évben, amikor még nem érkezik olyan sok pénz az unióból, ám a szociális kiigazítás miatt szüksége van az államna k forrásokra, harmincmilliárd forinttal szálljanak be a bankok is a finanszírozásba. - Az állam juttatta olyan helyzetbe a bankokat, hogy ekkorára nőtt a nyereségük. A lakáshitelek támogatása ráadásul éppen a felső középosztálynak adott jelentős állami segítséget. - Ez a konzervatív társadalompolitika kritikája. Ha úgy tenné fel a kérdést, ha újra kezdhetnénk, határozottabban nyúlnánke hozzá ezekhez az aránytalan, sok szempontból elfogadhatatlan támogatásokhoz, akkor azt mondanám: igen. Hiszen tényleg igaz: 60 milliós lakások, házak tulajdonosainak adott az előző kormány évi kétmillió forintos támogatást az adófizetők pénzéből, mi pedig nem léptünk fel azonnal ezzel szemben kormányzásunk elején. Pedig az három átlagos nyugdíj egy évre. Igaz, talán késő n tettük meg, de megtettük. A Fészekrakóprogram már igazságos és méltányos módon biztosítja a támogatásokat a lakásvásárláshoz. - Csakhogy a Fészekrakó program sem rendezte át radikálisan a támogatásokat, azaz továbbra is a magas jövedelműek juthatnak több állami segítséghez. - Ne felejtse el, hogy a Fészekrakó- program több elemből áll. Az egyik része a lakbértámogatás, ami a legszegényebbeknek segít. A másik része pedig az önerő kiváltásával azoknak, akiknek nem volt felhalmozott vagyonuk a lakássze rzéshez, de ahhoz elég a jövedelmük, hogy a törlesztőrészletet kifizessék a harminc négyzetméteres első lakás megszerzéséhez. Ez nem kevés pénz. Igaz - valóban az alsó középosztály támogatásáról van szó. De milyen messze van ez attól, hogy a legmagasabb jö vedelműnek adok évi kétmillió forintot? Az elmúlt kilenc hónapban zömmel olyan intézkedést hozott a kormány, amely az alsó középosztály és a középosztály alatti rétegeknek kedvező. - Zömmel? - Elvétve találhat ellenpéldát. Ezek általában politikai kom promisszumok. Az, hogy januártól a 38 százalékos személyi jövedelemadókulcs 36 százalékosra csökken, politikai kompromiszszum eredménye. A szocialista frakció, velem egyetértve, azt szerette volna, ha nem a kulcsot csökkentjük, hanem a sávhatárt emeljük m eg jobban. Nemcsak az inflációval kívántuk volna korrigálni a felső sáv határát egymillió 550 ezer forintra, hanem megemeltük volna 1,7 millióra. Ez ugyanannyiba került volna, és szerintem nagyobb segítséget nyújthatna a
