Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-25
5 Az immár tizenhatodik alkalommal megszervezett szabadegyetem másik „nagy dobását” Markó Béla és Tőkés László párbeszéde jelentette. A sajtó által történelminek titulált dialógus nem hozott ugyan áttörést, mégis elindíthat egy olyan konzultációsorozatot, amely közelebb viheti a z erdélyi magyar politikumot egy a felvidékihez hasonló kiegyezéshez. Bár a kormányválság és a rendkívül súlyos romániai árvízhelyzet miatt tulajdonképpen igazoltan hiányoztak a bukaresti hatalom képviselői, a tábor „régi motorosai” ezúttal is jelen voltak . Emil Constantinescu volt köztársasági elnök, Adrian Severin exkülügyminiszter vagy Smaranda Enache most is képviselni tudták az européer román politikai elit – korántsem egységes – véleményét a magyarságról, az Európai Unióról, a világ dolgairól. Orbán V iktor beszéde pedig már az új kormánystratégiát, nemzetpolitikát vázolta fel. Nem csak a záró előadás szólt az előrelépésről, a jövőről: a szabadegyetem egészét messze elkerülte a sérelempolitika, a sebek nyalogatása. Tusnádfürdőn arra keresték a választ, hogy a Kárpátmedencei magyarság milyen utakon keresse a felemelkedést. Mert a felemelkedésben itt senki nem kételkedett. vissza Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott csaknem teljes beszéde Erdély.ma 2005. július 24. A ma i kordivat, korszellem leginkább úgy jellemezhető, hogy lebomló államhatárok, szabad mozgás, szakképzettség, szorgalom, a jakobinus bürokrata állam korszakának végrángásai – ahogy Martonyi János mondta tegnap, és ehelyett egy területi, regionális közössége kre épülő új világ, decentralizáció, tettrekészség és vállalkozó kedv. Erről szól ma az európai kontinens története, jelene, élete, és erről szól maga az Európai Unió is. Nyilvánvaló, hogy ez a magyarság számára is merőben új lehetőségeket kínál, a 10 mill iós Magyarországé és a 45 millió, a világban szétszóródott, illetve a határok mellett tömbben élő magyarság egykori istencsapásszerű szétszóratásának hátrányai valójában mára előnnyé változtathatók. Föltéve, hogyha ezt a szétszóródott és szétszabdalt Mag yarországot az új világ, a kor divatának és kor szellemének megfelelően képes vagyunk egyetlen, jól működő gazdasági övezetté és hálózattá szervezni. Egyetlen dologra van csak szükség ehhez: egy szemléletváltásra, elsősorban az anyaországban, amely a határ on túli magyarokkal való kapcsolattartást nem segélyezésnek gondolja el, nem támogatásként gondol rá, nem hátrányt és nem tehertételt lát benne, hanem befektetést, közös hasznot, lehetőséget és gazdasági erőforrást. Vagyis az egész Kárpátmedencében – külö nösképpen a belmagyarok körében, a magyarországi Magyarországon – egy olyan szemléletváltásra van szükség, amely a határon túli magyarok támogatása helyett a nemzetegyesítést jelöli meg fő célként. Az első tézis tehát, hogy Magyarország jövője nem a 10 mil liós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van. Ma a legfontosabb akadálya, a legmagasabbra tornyosuló akadálya egy tisztességes, és az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitikának éppen az, hogy az országvezetés nem néz szembe a valóságos h elyzettel, hanem inkább a struccra emlékeztető módon, a nehézségekkel való szembesülés helyett homokba dugja a fejét. Mindenki tudja, hogy a növekedés csökken, a túladóztatás megbénítja a gazdaságot, nő a munkanélküliség, ikerdeficitje van a magyar költség vetésnek, illetve külkereskedelemnek, az államadósság pedig nő. Ha ezzel a helyzettel nem nézünk szembe, és nem mondjuk ki, hogy a nemzetpolitika fordulat mellett a következő választásokat követően gazdaságpolitikai fordulatra is szükség lesz, vagyis egy r adikális adócsökkentési és munkahelyteremtési programot kell megindítani, ha ezzel nem nézünk szembe, akkor a magyar gazdaság nem erősödik meg, dinamizmusa továbbra sem tér vissza, és így reménytelenné válik a magyarországi magyar gazdaságból kiindulva egy Kárpátmedencei életerős magyar gazdaság fölépítése. Tőkés László tegnap Széchenyi Istvánt idézte: arról ír, hogy melyik nemzet fiai mitől félnek. Széchenyi szerint az angolok a szegénységtől, a franciák a nevetségességtől, a spanyolok az ördögtől, az oro szok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hűtlenné vált magyartól félnek a legjobban. A XX. században megjelent a modern baloldal KözépEurópában, aminek eredményeképpen, amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemz etére. Így rontottak rá a sajátjaikra 1919ben Kun Béláék. Így rontották rá a saját fajtájukra Rákosiék. Ugyanezt tették az ő modern kori kiadásukban 1956ban azok, akik rárontottak a forradalomra. És nem ilyen harcias eszközökkel, de hát december ötödike is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás a saját nemzetünkre. Kedves Barátaim, a baloldalra nekünk a jövőben szükségünk lesz. Ugyanis nemzeti egység nincs a baloldal részvétele nélkül. Ugyanis nemzetstratégiai célok állandósága nincs egy nemzetileg elk ötelezett baloldal nélkül sem. Annak a reményében mondtam mindazt, amit elmondtam, hogy a hosszabb távon is kiszámítható nemzetegyesítési törekvések állandóságához arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre. Miért i s zárhatnánk ki, hogy - hasonlóan egyébként a Kárpátmedencében található többi államhoz - a magyar baloldalnak is sikerül végrehajtania egyfajta nemzeti fordulatot. A jövőben a mainál sokkal erőteljesebben kell képviselnünk a magyar külpolitikában azt a v éleményt, hogy az Európai Unión belül a kettős
