Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-21
13 Az Európai Unió egyik fontos alapértéke éppen az a szolidaritás, ami miatt többek között mi is csatlakoztunk. Ám a mostani bővítés volt az unió történetében nemcsak a legnagyobb, de a legfukarabb is. Koppenhágában már mindenki tudta, hogy messze rosszabb feltételekkel csatlakozunk, mint korábban Portugália, Görögország vagy Írország. Csökken a szolidaritás az Európai Unión belül. Németország és a többi nagy nettó befizető tagállam eg yre inkább ellenáll annak, hogy a költségvetéséből még a mostaninál is többet fizessen be az unió kasszájába, s ezzel biztosítsák a gyengébbek felzárkóztatását. Egyre zárkózottabbá, egyre önzőbbé válnak a régi 15ök, és az újonnan jötteknek mind kevesebb j ut. Óriási szakadék tátong az európai polgárok "európai" értékei és az uniós vezetők "európai" értékei között, pedig Európát az értékek határozzák meg. Európai parlamenti képviselőként naponta tapasztalom, hogy az Európai Unió egyes intézményei szembemen nek saját értékeikkel. Amikor például azt mondja az unió egy tagjelölt ország esetében - amelyről mindannyian tudjuk, hogy a közösségi jogszabályokat nyilvánvalóan nem fogja tudni betartani , hogy csatlakozhat, egy másiknak pedig - amely gyakorlatilag min denben megfelel - azt mondja, hogy ha nem talál meg egy tábornokot, akkor nem csatlakozhat, nos, akkor számos európai uniós polgár szemében elveszíthetik hitelüket a verdiktet kimondó uniós intézmények és politikusok. Az ilyen politikai döntéseknek épp az a veszélye, hogy az európai elveket és értékeket teszik próbára. Az Európai Uniónak a közös értékeken kell alapulnia, és ezen értékeknek megfelelően kell cselekednie. Ezért is szorgalmaztam, hogy a keresztény gyökerekre történő hivatkozás - II. János Pál pápa kezdeményezésére - kerüljön be az Európai Unió alkotmányos sz erződésébe. Az alkotmányos szerződés elutasítása számos elvi, politikai, társadalmi kérdést vet fel, melyekre az európai politikai elitnek válaszolnia kell. Nem kerülhető meg például az európai határok kérdése. A határok nem jelentenek feltétlen válasz tóvonalat, a szomszédokkal folytatott kapcsolatokra különféle forgatókönyveket lehet kidolgozni. Ez felölelheti a határon átnyúló együttműködést, a regionális politikát és a jelenlegi szomszédságpolitika tartalmi tágítását. Azt viszont nem lehet hagyni, ho gy az EU végtelenül bővüljön, hiszen az önazonosság és a méret között van összefüggés. Az Európai Unió további bővítésének két dolog is gátat szabhat; az egyik a tagjelölt ország és a tagországok közötti kulturális, vallási, gazdasági, történelmi közösség; a másik pedig az Európai Unió gazdasági felszívóképessége. Nem válhat az Európai Unió egy ENSZhez vagy EBESZhez hasonló nemzetközi multilaterális szervezetté. Hamis okoskodás tehát az, hogy nem akarunk újabb határokat Európában. Magyarország ugyan min dig Európa része volt - kivéve azt a negyven évet, amikor kiírtak minket az európai történelemből , de csatlakozásunkkor minket is az a szándék vezérelt, hogy egy olyan jól definiált és működő integrációs rendszerbe lépjünk be, amely önálló és életképes. Ennélfogva nehéz arra a következtetésre jutni, hogy nem fogadjuk el, ha van "azon kívülálló" státus is. Európa egy földrész, abba nem kell belépni. Az értékrend az, ami összeköti az európai nemzeteket és polgárokat, és egyben identitást is ad nekik. Az é rtékrend pedig nem olyan kategóriarendszer, amelyből rövidebbhosszabb távú politikai vagy geopolitikai szempontok szerint mazsolázni lehet. Ebben következetesnek kell lenni, hogy az unió valódi összetartó erőt képezzen, Európa jövőképét pedig lehet a tagá llamok értékrendjére és vívmányaira alapozni. Ilyen közös, a kereszténységből eredő értékek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az emberi méltóság, család, nemzet, közösség, felelősség. Az Európai Unió jelenlegi "válságának" valódi oka, hogy a z unión belüli politizálás az elitek privilégiuma lett. Amikor megkérdezik az állampolgárokat az Európai Unióról alkotott véleményükről - általában a kérdéstől függetlenül , gyakran nemleges a reakció. Az elutasítás leggyakrabban nem a népszavazásokon fel tett kérdésekre vonatkozik, hanem más természetű elégedetlenséget fejez ki. Miért kell népszavazást kiírni az Európai Unió intézményi reformjáról, hiszen az új alkotmányos szerződés elsősorban intézményi reformot hajtott végre, ami kevésbé érdekli a polgár okat? Rossz kérdést tettek fel az állampolgároknak a francia és holland népszavazásokon, az arra adott állampolgári válaszok viszont jók voltak. Mert miért érdekelné a francia és holland polgárt az Európai Unió intézményrendszere? Viszont annál inkább fogl alkoztatja, vajon az EU képese számára szabad mozgást, alacsony árakat, munkahelyet vagy biztonságot adni.
