Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-21
14 A mostani válságra pedig a megoldás biztosan nem az, hogy majdan az állam- és k ormányfők hosszú, zárt ajtók mögötti vitákat folytatnak. A polgárok valóságos problémáit megoldó, hosszú távú érdekeit szolgáló politikákat kell meghatározni! E megközelítésből pedig automatikusan kiesnek a parciális érdekek, a rövid távú, mentőövszerű vag y egyszeri kezelést biztosító megoldások. Végre az olyan valós problémákkal kell foglalkozni, mint az európai kontinens társadalmainak elöregedése, a munkanélküliség, a fenntartható gazdasági fejlődés, a versenyképesség, a terrorizmus elleni harc, a global izáció, Kína és India felemelkedése. Mert mit várnak az emberek a politikusoktól? Munkát, otthont, biztonságot. Ezeket a problémákat és az azokra adott megoldásokat a polgárokkal történő párbeszéd keretében becsületesen át kell gondolni és végrehajtani. Mielőtt viszont kifelé tekintünk, és a kiutat keressük a jelenlegi helyzetből, kezdjük a reformot a ma még fennálló igazságtalan és alaptalan tagállami megkülönböztetések megszüntetésével. Ne merüljünk el az európai uniós intézményi köldöknézésbe! A régi 1 5ök jelenlegi legfontosabb feladata, hogy együtt az újakkal haladéktalanul bontsák le Európaszerte az új tagok polgárainak szabad munkavállalása útjába épített akadályokat, hozzák egy szintre a mezőgazdasági támogatások összegét, és fogadják el az új tag államok felzárkózását is biztosító uniós költségvetést. Kapja meg a lengyel, a magyar, az észt paraszt, vállalkozás és régió ugyanazokat a támogatásokat, amelyeket az osztrák, francia és brit társa. Legyen a közeljövő feladata az európai gazdaság legnagyob b részét kitevő szolgáltatások - eddig csak papíron meglévő - szabad áramlása előtti akadályok lebontása. Fogadja el az Európai Unió a szolgáltatási irányelvet. Kezdjük a megújulást együtt, mind a huszonöten, igazságtalan, mesterséges belső megkülönbözte tések nélkül! vissza • Dr. Szájer József A szerző az Európai Parlament képviselője (Fidesz - MPSZ), az Európai Néppárt - Európai Demokraták frakció elnöke Az árhullámlovas Mennyivel egyszerűbb lehet egy országban úgy vég rehajtani reformokat, ha a parlament két házának élén nem Ion Iliescu két egykori kormányfője igyekszik akadályozni mindenben az éppen hatalmon lévő ellenfeleiket Reménytelen feladatnak tűnt kitalálni egy olyan szituációt, amelyben Medgyessy Péter tava ly augusztusi lemondása egy határozott kormányfő határozott lépésének látszhatott volna, de KeletKözépEurópa bájos politikai környezete ismét rávilágított fantáziánk szegénységére: lám, a román miniszterelnöknek két hét alatt sikerült legalább kétszer eg észen biztosan és visszavonhatatlanul bejelentenie távozási szándékát posztjáról, majd ugyanennyiszer meg is gondolta magát. E sorok írása közben éppen marad. Bármi történik is azonban hosszabb távon, Calin PopescuTariceanu azt már elmondhatja magáról, h ogy ő az egyetlen ember Romániában, akinek haszna származik az ország mintegy háromnegyedét érintő árvízből: ha nincs a katasztrófa, valószínűleg nem menekülhet. Így viszont legalább annak látszata megmaradt, hogy átérezte a természeti csapás okozta válság helyzet súlyát, ráadásként pedig ott volt az uniós vezetők hétfői nyilatkozata a romániai reformok halasztódásának valószínű és kínos hatásairól, ezek együtt pedig olyan körülményeket teremtettek, hogy neki mindenképpen maradnia kell. Ami persze a történte k után elég gyenge magyarázat, de hát valamit csak kell mondania az embernek, amikor megpróbál meg nem történtté tenni egy belpolitikai válságot, amelynek részben ő maga volt az előidézője. Bár a történethez vitathatatlanul hozzátartozik az is, hogy Taric eanu valószínűleg sosem akart úgy igazán lemondani. Miért is tenné: fél éve kormányfő, tulajdonképpen nem is csinálja rosszul, népszerűségi mutatói sem túl rosszak, s bár egy a jelenlegi minimálisnál nagyobb parlamenti többség kétségtelenül nem ártana a ko rmánynak, ám az még Romániában is hülyén jönne ki (bár távolról sem elképzelhetetlen), hogy egy előre hozott választás után az a személy alakíthasson kormány, aki lemondásával az egész felhajtást formálisan előidézte. És ez még akkor is így van, ha közben mindenki tisztában van azzal, hogy az előre hozott választás mindenekelőtt Románia igazi erős emberének, Traian Basescu államfőnek a vágya volt (és maradt is). Így akart az elnök tényleges csapást mérni a tavaly tél elején a hatalmat váratlanul elveszítő s ettől megroggyant szociáldemokratákra. Amiben egyébként nemcsak bosszú, illetve leszámolási vágy, hanem ráció is lett volna: mert például mennyivel egyszerűbb lehet egy országban úgy végrehajtani reformokat, ha a parlament két házának élén nem Ion Iliesc u két egykori kormányfője igyekszik akadályozni mindenben az éppen hatalmon lévő ellenfeleiket.
