Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-02
11 Európa megy tovább, és az intézményei teljes kapacitással üzemel nek” - fejeződik be az EUvezetők hivatalos közleménye. vissza • (eurohirek.hu) Az elnök emberei Népszabadság • Örkény Antal • 2005. június 2. Megjelent videón Az elnök emberei című amerikai politikai szappanop era első évfolyama, és egy kis reklámot szeretnék neki csapni. A Fehér Házban zajló történet hatalomról, kormányzatról, a demokratikus politika működ é séről szól, és arról, hogyan is születnek meg - a szappanopera műfaji keretein belül - azok a döntések, am elyek Amerikát és a világot mozgatják. A magyar politikusoknak kötelező szakmai gyakorlatként írnám elő a sorozat végignézését, de a "mértékadó é r telmiség" is nézhetné, és tanulhatna belőle sokat. Például, hogy milyen szerepeket kínál fel a demokrácia, é s mi az értelmiség feladata a demokratikus és parlamentáris politizálás keretei között. Mindezt az teszi aktuálissá, hogy a legkülönfélébb értelmiségi foglalkozásoknak neves képviselői, számszerűen 25en aláírásukkal álltak ki Sólyom László elnökké válas ztása mellett. Ez az aktus fontos és a demokratikus kö z élet lényeges megnyilvánulása. A köztársasági elnök megválasztása a politikai élet egyik legkiemelkedőbb pillan a ta, az elnök személye pedig jelentős mértékben befolyásolhatja a politika alakulását az e lkövetkező években. Fo n tos tehát megismerni a legkülönfélébb szakemberek véleményét erről a kérdésről. A szakmai érvek segíthetik a politikusokat, hogy jobb döntéseket hozzanak, és amúgy a demokratikus nyilvánosság elemi megnyilvánulása. A petíció azonba n erre nem alkalmas műfaj. Az aláírás politikai aktus, amely a politikai intézményrendszer bizt o sította lehetőségeken kívül kínálja fel a demokratikus politikai részvétel esélyét. Másrészt a petíció nem a racion á lis érvelés fegyvere, hanem a figyelemfelhív ás és a cselekvés eszköze. Harmadrészt az aláírásgyűjtés egyfajta k ö zösséget feltételez, minimálisan az aláírók közösségét, de politikailag észszerűbb, ha egy sokkal nagyobb közösség nevében szólal meg, hiszen ekkor számíthat csak kérése meghallgatásra. Az aláírás, a petíció a demokrácia nagyon fontos fegyvere, de vigyázni is kell vele, mert könynyen lejáratódik. Mikor érdemes a demokratikus participáció ezen eszközéhez nyúlni? Főleg ha sérülnek az emberi jogok, ha súlyos igazságtalanságok történnek, és sen ki nem orvosolja azokat, ha valaki vagy valakik védtelenek, és megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy az érdekeiket bárki is képviselje, nem is beszélve a legfontosabbról, amikor az aláírók célja a hatalom ellen való lázadás. Itt azonban nem erről van sz ó. Az aláírók egy pártra kívánnak nyomást gyakorolni, hogy tegyenek az aláírók kedve szerint. Arra a pártra, amelyik a szocializmus öszszeomlásának pillanatától töretlen híve annak, hogy az elnökválasztás színtiszta politikai kérdés, a demokratikusan megvá lasztott parlamentben ülő politikusok feladata. Az SZDSZ következetesen elutasítja a közvetlen elnökválasztás gondolatát, ha pedig ez így van, ez alól miért éppen az érte l miség lenne a kivétel. Az SZDSZ politikai filozófiájából egyáltalán nem következik, h ogy egy politikus nem lehet köztársasági elnök: politikai abszurditás lenne az az elvárás, hogy a parlamentben ülő politikusoktól elvárjuk, k e rüljék a politikai háttérből jövő elnökjelölteket. A pártviszályokra és a politikai megosztottságra nem racionális érv, hogy majd a pártok feletti Messiás és főképp annak személye meghozza az örök békét az országra. Ezt min d addig a parlamentben ülő pártoknak kell megoldaniuk, amíg új alkotmánya nem lesz az országnak egy nemze t egyesítő köztársasági elnökkel. A konszenz us pedig egyáltalán nem lehetetlen, hiszen számos olyan kérdés van, amiben el lehetne érni egy társadalmi és politikai egyetértést. Az sem elfogadható érv, hogy majd az elnökjelölt értékrendszere teremti meg a liberalizmus garanciáit a politikában. Erre ug yanis van egy párt a parlamentben, am e lyik nevében is ezt vallja, és ha a liberális és demokratikus értékeket kérjük számon, akkor ennek címzettje a párt kell hogy legyen. De további bajok is vannak az aláírásosdival. Sok politikai és lélektani következm énnyel kell számolnia annak, aki az aláírásgyűjtés radikális eszközéhez nyúl. Egyfelől definiálatlan marad az a közösség, akinek a nevében me g nyilvánul. Ez persze politikailag hasznos a szervezőknek, másfelől demokratikus deficittel jár együtt, hiszen leh e tetlenné teszi, hogy megítéljük a vélemény mögött álló társadalmi erő nagyságát. Marad az egyszerű matematika: ha összeadom a 25 aláíró tudását és szakmai, közéleti tekintélyét, kijön a befolyásolás ereje. Egy másik megoldás: ráutalunk egy szellemi irányul tságra, akinek a nevében megnyilvánultak az aláírók, és ezzel
