Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-09
15 megkérdezték tőlük, mivel tehetnék még emlékezetesebbé, kellemesebbé ezt az időszakot, ők meg csak rámutattak valakire, aki azonnal nyilatkozott egy bődületes ökörséget. A neve tés még hangosabb lett. Ők már pontosan tudták, hogy a világ nem akaratból áll, 2002ben megtapasztalták. A matematika azonban még annyira sem áll akaratból, mint a világ többi része, a matematika számokból építkezik, de a képviselők között viszonylag kev és az Esterházy Péter, viszont számos jogvégzett ember foglal helyet, akik munkájuk során azt tapasztalták, a tények erős akarattal és értelmezéssel megváltoztathatók, csak be kell hunyniuk a szemüket és húzni a gázt, ahogy Talmácsi Gábor tette a 125 köbce ntis kategóriában. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az első és második helyezett ütközzön a célegyenesben, nem arra, hogy a második nekimenjen a harmadiknak, de itt már megint előtérbe kerül a matematika, ami igényel némi szaktudást, ellentétben a pol itikával. Mindez persze semmit sem von le Sólyom László érdemeiből, főleg úgy nem, hogy a lelke mélyén minden értelmes szocialista és szabad demokrata képviselő pontosan tudta: ő az alkalmas jelölt, ő fogja méltó módon betölteni ezt a posztot, az egész ci rkusz csak erőtlenségfitogtatás, hogy kellőképpen megalázott helyzetbe jusson az önmagát baloldalinak nevező csoportosulás a kampány kezdete előtt. Jelentem, sikerült. Kit érdekel ezek után az Orbán család szőlőbányája, az egész tokajhegyaljai morális kav arás, amikor friss produkciókon lehet szórakozni. Mindezt úgy, hogy a polgári pártnak meg sem kellett mozdulnia, alig kellett valamit tennie a végleges elmocsarasodás, nevetségessé válás érdekében, mert megtették helyette ellenfelei, minden bizonnyal alapo san átgondolt, finoman kidolgozott taktika keretében. Sajnálattal kell közölnöm, hogy ezen a helyzeten a közvetlen elnökválasztás csak rontana, még nagyobb zűrzavar, még aljasabb stratégiák, még több szórakoztató pillanat, miközben ugyanazok a szájak ugya nazokat az ostobaságokat zsolozsmáznák. A megoldás nem ez, hanem a körültekintő országválasztás. Mind az SZDSZ, mind az MSZP a saját hülyeségének foglya, ami önmagában egyáltalán nem lenne zavaró tényező, azonban a politika jelen helyzetben az ő fogságukb an szerveződik bohózattá, kezükben lesz ezzé az alaktalan, cseppfolyósnak szilárd, szilárdnak cseppfolyós trutymóvá, amiből 2006ra várat próbálnak építeni. Trutymóból pedig – a dakoták szerint legalábbis – nem lehet. vissza • ParaKovács Imre főmunkatárs Választás után, választás előtt Ideje szembenézni vele: a köztársaságielnökválasztáson nehezen lett volna elkerülhető a vereség Két nappal vagyunk a köztársaságielnökválasztás után, tíz hónappal a parlamenti v álasztás előtt. A köztársaságielnökválasztáson a szocialista párt – elutasítva az együttműködést az SZDSZszel – vereséget szenvedett, a parlamenti választáson az SZDSZszel együttműködve még nyerhet. Ideje szembenézni vele: a köztársaságielnökválasztás on nehezen lett volna elkerülhető a vereség. A köztársaságielnökválasztás ugyanis a politika két olyan elemét helyezte előtérbe, ahol az MSZP és az SZDSZ távol áll egymástól: a közjogi felfogást, illetve a rendszerváltáshoz való viszonyt. Az SZDSZ alkotmá nyos berendezkedésünk elkötelezett híve. Ennek lényege az egykamarás parlament és a neki felelős kormány. Fontos eleme a nemzet egységét kifejező, a demokratikus működés fölött őrködő köztársasági elnök parlamenti választása, lehetőleg az első fordulóban p ártközi megállapodással. A szocialisták nem szeretik ezt a közjogi berendezkedést, kétkamarás parlamentről, korporatív elemek beépítéséről és közvetlen elnökválasztásról ábrándoznak, ahol egy a parlamenti mandátumok többségével nem rendelkező nagy párt nép szerű jelöltjét is megválaszthatnák köztársasági elnökké, legkésőbb a közvetlen választás második fordulójában. Ezt az ábrándot szerették volna a szocialisták Szili Katalin pártkongresszusi jelölésével valóra váltani, nem számolva azzal, hogy a parlamentbe n nem a személyes rokonszenvek, hanem – nagyon helyesen – a politikai elvek számítanak. A szabad demokraták azonban nem fogadhatták el ezt a logikát, hanem ki kellett tartaniuk a maguké, a konszenzusos jelölt keresése mellett. A szabad demokraták számára a rendszerváltás mindmáig a szabadság kiharcolásának élményét jelenti, amihez a demokratikus ellenzék utódaiként teljes joggal kötik politikai identitásukat, még ha mai vezetőik és aktivistáik sok mindent fel is adtak az alapítók eszméiből és ethoszából. A szocialisták a piacgazdaságot és a demokratikus többpártrendszert őszintén elfogadják, és sikeresen alkalmazkodtak is hozzá, hiszen kétszer nyertek meg választásokat és választásokon szereztek többséget az önkormányzatok jelentős részében, de ők a rendsze rváltásnak passzív részvevői, magukat "a rendszerváltás vesztesei" (anyagi és szellemilelki vesztesei) képviselőinek tekintik. Jelöltjük az önkormányzati képviselőségtől az országgyűlési képviselőségen és környezetvédelmi államtitkárságon át az országgyűl ési alelnökségig és a párt elnökhelyettesi pozíciójáig terjedő
