Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-09
16 pályaívével a rendszerváltást passzívan elfogadó, annak körülményei között magára találó sikeres pártot testesíti meg, és a maga rokonszenves egyéniségével népszerű is. Érthető, hogy a szociali sták ragaszkodtak Szilihez – de a szabad demokraták a rendszerváltás egyik főkonstruktőrének tekinthető Sólyom Lászlóval szemben nem támogathatták őt. A szocialistáknak erőt kellett volna venniük magukon, hogy ne az identitásukat példásan kifejező Szilihez ragaszkodjanak (hanem mondjuk a rendszerváltásban aktív szerepet játszó, baloldali, mindkét pártnak s talán az ellenzéknek is elfogadható Bihari Mihályt válasszák), a szabad demokraták viszont az identitásukat adták volna fel, ha ráállnak Szili támogatásá ra. A közjogi felfogás és a rendszerváltáshoz való viszony azonban nem meríti ki sem a szocialisták, sem a szabad demokraták identitását, annak csak egyegy eleme. Vannak hagyományaiknak, politikai arculatuknak olyan elemei is, amelyek a két pártot már 19 94ben is és 2002ben is összekötötték. A politikai ellenfelek a mindenáron való hatalomra kerülés szándékával magyarázták a két koalíciókötést, de – noha a mostani parlamenti többség többéves szerencsétlenkedése ezt elleplezte – valójában nagyon fontos ér intkezési pontok húzódnak meg mögöttük. 1. A kettős népszavazás tavalyi kampánya mutatta meg, hogy a magyar jobboldal avítt nacionalizmusával szemben a szocialisták és szabad demokraták együtt képviselik a határon túlra szorult magyar kisebbségek helyzetén ek korszerű, az autonómia és az integrálódás együttesére épülő, a sikeres kisebbségi pártok által is követett megoldását. 2. Az EUnépszavazási kampány és a csatlakozással kapcsolatos politikai retorika tanúsítja, hogy a magyar politikában e két párt kötel ezte el magát az ország érdemi integrálódása mellett, míg a jobboldal verbálisan elfogadja az integrációt, s közben a nemzeti elkülönülés pártján áll. 3. A családtámogatási rendszer átalakítására vonatkozó, ha késve is, de mégis megszületett döntés jelzi: a szocialisták és szabad demokraták együtt képviselnek egy az elesettek leszakadását megakadályozó társadalompolitikai koncepciót, szemben a jobboldalnak a középrétegeket preferáló, a "lustákat", "munkakerülőket" érdemtelenként megvető társadalomképével sz emben. 4. Előző közös kormányzásuk azt is megmutatta, hogy ez a két párt képes lehet – ha a Medgyessykormány két és fél évében nem is volt képes – az egyensúlyi növekedés pályájára vezetni a magyar gazdaságot, s távlatos reformokat végrehajtani. Nemzeti a lapkérdésekben állnak tehát közel. Magyarország felemelkedésének záloga a szocialista – szabad demokrata kormányzás 2006os folytatása, persze nagyon másképpen, mint 2002től. A két pártnak a Horn – Kunczekormány reformhagyományához kellene visszanyúlnia, s Gyurcsány Ferenc mintha erre tenne kísérletet. Adottságként tudomásul kell vennünk, hogy a két párt nem tudott 2005 júniusában közösen köztársasági elnököt választani – arra azonban képeseknek kell lenniük, hogy 2006 májusában közösen miniszterelnököt vála szthassanak. vissza • Bauer Tamás közgazdász Három bátor vakondok és a többiek Ezt a mesét az élet írja. És a részletek nagyjából úgy állnak össze, mint a Star Wars hat része. Előbb elkészült az utolsó három és később az első három, de az egészet csak most lehet megérteni, amikor már bemutatták a harmadik (ha úgy tetszik, hatodik) részt is. Az úgy volt, hogy a nagy király legfontosabb minisztere - nevezhetnénk frakcióvezetőnek is - iszonyú haragra gerjedt. Mert úgy t apasztalta, hogy akiknek be kellett volna állniuk a sorba, azok kilógtak. És emiatt tüzet okádott. Azt is mondta, hogy "ki akartuk ugrasztani a nyulat a bokorból, de nyúl helyett néhány vakond bújt elő a földből". A legfontosabb miniszter ugyanis feltétele zte, hogy volt szövetségeseik a renitensek. Akik nem érdemelnének kíméletet. Ámde egyszercsak előállt egy volt főminiszter, a mégújabb szövetségesek egyik embere és elmondta, ők lógtak ki a sorból. Így persze mindjárt más lett a leányzó fekvése. A renitens ek mindjárt meg is kapták a "bátor vakondok" kitüntető címet, volt nagy öröm a királyságban, amit csak tetézett, hogy különben is győzött a csapatuk. Itt a vége, fuss el véle. Így lenne az igazi mesében. A végére a gyerekek elalszanak, mindenki boldog. Cs akhogy ami az élet írta mese "államfőválasztás" című fejezetében történt két nap alatt, attól senki sem lehet boldog. És - félreértés ne essék - nem a joggal örülő Sólyom Lászlóról van szó. Ő valóban méltó utóda lehet Göncz Árpádnak és Mádl Ferencnek, első nyilatkozata pedig pontosan jelzi, tudja, hova - milyen környezetbe - került és ennek megfelelően igyekszik kialakítani államfői ars poeticáját. Az pedig nyilván nem a véletlen műve, hogy mindig kiemelte, ő a civilek és nem pártok jelöltjének tekinti magá t, a pártok praktikái pedig nem tartoznak rá. Sólyom László ugyanis akkor is betöltheti posztját és a demokratikus vívmányokon szigorúan őrködő köztársasági elnök lehet, ha a parlament pártjai szinte kivétel nélkül mind leszerepeltek ezen a két, hét eleji napon.
