Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-07
24 Trianonévforduló és némely tanulságai A bizonyos európai államok 1989 utáni feldarabolódásához vezető neonacionalista hullámban "19181921 el intézetlen ügyei" bugyborogtak föl Trianon az első világháborúban győztes nagyhatalmak egyik (megoldási kísérlete volt arra, hogy tartósítsák a háborús győzelmük nyomán birtokukba került javak tartós birtoklását. A VersaillesWashingtoni békerendszer a világot átfogó hatalmi osztozkodás, amelynek fő részesei jogot formáltak rá, hogy a vesztesek sorsáról a győztes erőfölényének a jogán rendelkezzenek - emlékeztet rá lapunknak írt cikkében Harsányi Iván, a Pécsi Tudományegyetem Modernkori Történeti Tanszék ének emeritus professzora. Mint várható volt, a trianoni békeszerződés viszonylag kerek, 85. évfordulóján folytatódott az a tendencia, hogy a hazai közélet, különösen (de nem kizárólag) a két világháború közötti időszak hivatalos értékeihez erősen kötődő konzervatív (és kevésbé konzervatív) jobboldal egyre több embert megmozgató rendezvényekkel és sok kiadvánnyal emlékszik a megrendítő eseményre. Az utóbbi években már napvilágot láttak történésznyilatkozatok, értékes és silány könyvészeti újdonságok és ú jrakiadások; a szomszédos országok magyarlakta területeire is kihelyezett, leplezetlenül provokatív megmozdulások zajlottak. Emellett megjelentek a NagyMagyarország 191820as felosztására utaló, a "Nemnem soha!" jelszót és a területi revízió egyéb jelké peit hordozó dísztárgyak, trikók, sapkák, transzparensek, csecsebecsék. Országszerte szaporodnak a Trianonemlékhelyek. Esztergomban naponta harsan föl a tárogató szava Trianon emlékére. Jó szándékú muzeológusok, az erre szerveződött alapítvány támogatásáv al szakszerű monstre kiállítást rendeztek a várpalotai Zichykastélyban a trianoni béke, illetve a revíziós propaganda tárgyi emlékeiből. Ferdítések és tények Az egykori párizsi megrázkódtatás tehát máig nagy érzelmeket kelt, amelyeket nem lehet ajkbig gyesztéssel elintézni. Ezt tükrözi egy szocialista politikus javaslata arra, hogy létesüljön országos "Trianonemlékpark". Szó sincs tehát arról, hogy - mint a Magyar Nemzet (MN) 4i vezércikke állítja , az ország egyik felének az volna a jelszava: "felej tsük már el". Nem arról van szó, hogy ez a hihetetlen történelmi földindulás ne érdemelne meg egy (vagy öt vagy tíz) emlékhelyet. (Gyanítom, hogy jóval több lesz.) Csupán arról, hogy az évrőlévre magasabbra szított önsajnálat - amely szimbolikus felelősöket keres (akiknek leszármazottait ma "harmad- és negyediziglen" próbálja meg utáltatni dédapáink és nagyapáink 85 vagy 60 év előtti történelmi kataklizmája miatt) - az értelmes társadalmi cselekvés és a gyakorlatias nemzetépítés elől szívja el az erőt. Sokak éppen ezért helytelenítik az ismétlődő szimbolikus állásfoglalásokat, a pu ffanó nagy szavakat. A MN szerint tavaly december 5én, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson "aláírtuk a magunk belső Trianonját", a jelenlegi koalíció politikusai és értelmiségi holdudvara pedig ünneplik Trianont. Egy másik, egyébként sok megfon tolandó gondolatot kifejtő megemlékezés szerzője a bánáti árvízre utalva váratlanul azt találja mondani, hogy "egyik másik országban a politikai vezetés talán egyenesen örül annak, ha a magyarokat katasztrófa sújtja". Mindez a politika jobbcentrumától bal ra álló emberekben viszolygást kelt. Elsősorban persze azokban, akik átélték az 1919 és 1945 közötti antiszociális rendszer nemzeti retorikájú, végzetes tömeghatású, végül soksok százezer magyar életet követelő lózunghazafiságát. Jó lenne azonban, ha ez a viszolygás nem rekedne meg az érzelmek szintjén, hanem kétségbevonhatatlan tényekre támaszkodna. Ehhez szükséges volna, hogy a baloldal Trianonfelfogása megalapozottabbá, árnyaltabbá, empatikusabbá legyen. Föl kellene például használnia a dokumentumok m a már ismert özönét az első világháborút lezáró, jól ismert súlyos következményekkel járó (német, osztrák, magyar, bolgár és török) békediktátum előkészületeiről, vitáiról, és ezeket szegeznie szembe a publikált tények vagy egy részük ismeretét nélkülöző, de ezekben eligazodni nem is igen kívánó szakértő és jóval kevésbé szakértő (de annál dühösebb) agitátorokkal. Itthon - sokezer oldalon, több kötetben - (Ormos Mária és Majoros István jóvoltából) elolvashatók a kérdésben perdöntő francia külpolitika első v ilágháború utáni (a nagy francia dokumentumsorozatból hiányzó!) magyar vonatkozású iratai. Zeidler Miklós szerkesztésében sokszáz oldalas impozáns dokumentumkötet jelent meg Trianonról és tágabb holdudvaráról. Mindenekelőtt a Trianont előidéző tényezők mi benléte körül dúl a csata. Pedig nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy valaki holtbiztosan megjelölje azt a tényezőt, amely 95 százalékban eldöntötte az ország sorsát. Ahogy arra Tamás Gáspár Miklós többször találóan rámutatott: Trianon oka az, hogy az O sztrákMagyar
