Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-07
22 Alig több mint egy év telt el a "nagy bumm" óta, ám az európai gondolat, a közös Európa eszménye mostanra mintha megkopott vol na, a közös európai ház falai omladoznak. Amikorra végre mi is úgy érezhetnénk, hogy Európa teljes értékű polgáraivá váltunk, kiderül: az az ideál, amely után tulajdonképpen már évtizedek óta áhítoztunk, nem biztos, hogy ugyanazt a csodálatos eszményképet jelenti az unió más nemzetei számára, mint nekünk. Miután Franciaország és Hollandia is nemet mondott az unió alkotmányára, már nemcsak az alaptörvényért, hanem a közös Európáért, "Európánkért" aggódhatunk. Méghozzá a kontinens állam- és kormányfőinek tan ácstalanságát látván napról napra egyre jobban. A két nemet követően sokan tartottak attól, dominóeffektus következik be, s az alkotmány elutasítása válik uralkodóvá. Arra azonban még talán a legborúlátóbbak sem számítottak, hogy ilyen elementáris hatása lesz az elutasító döntéseknek, s azok a vívmányok is veszélybe kerülnek, amelyeket a közös európai gazdasági fejlődés kulcsának tartottak. Az olasz szociális- és munkaügyi miniszter például felvetette annak a lehetőségét, hogy Olaszországban a közös európa i valuta, az euró mellett újra vezessék be a lírát. Jóllehet, felvetésére mind Carlo Azeglio Ciampi, mind Silvio Berlusconi miniszterelnök nemet mondott, félő, hogy előbb vagy utóbb a gyengébb gazdasági mutatókkal rendelkező uniós tagállamok a közös európa i gazdasági direktívákat okolják majd a visszaesésért. Így az sincs kizárva, hogy egyes országok búcsút intenek az eurónak. Ez pedig ki tudja, milyen folyamatokat von majd maga után. Ez persze csak afféle hipotézis, s csak a legrosszabb forgatókönyv eseté n válhat valóra. Ennél azonban jelenleg sokkal nyugtalanítóbb az, hogy Brüsszel láthatóan képtelen gyógyírt találni a bajokra. Az unió vezető tisztségviselői már a francia nem után vállvetve jelentették ki: márpedig az alkotmány ratifikációs folyamatának f olytatódnia kell, történjék bármi. Vagyis az unió központjában kivárásra játszanak, megpróbálják a szőnyeg alá söpörni a bajokat, utána meg lesz ami lesz. Elvileg érthető, hogy az elodázás stratégiáját választották, hiszen kétségtelen tény, az alkotmány m egalkotását óriási, két és fél évig tartó előkészítő munka előzte meg a Konventben, s arra végül az unió állam- és kormányfői is áldásukat adták. Brüsszel azonban mintha az árral szemben akarna úszni, nem foglalkozik azzal, mit akarnak az unió polgárai, me lyek legfőbb aggodalmaik. Az unió vezetői tovább mennének azon az úton, amelyre az unió egyes állampolgárai - akár igazuk van ebben, akár nem - rá sem akarják tenni a lábukat. A napokban leváltott francia külügyminiszter, Michel Barnier találóan jegyezte m eg: "az volt a baj, hogy a polgárok nélkül építettük fel Európát". Az utóbbi napok felmérései azt mutatták, hogy a kontinensen élők mintha bosszút is akarnának állni emiatt. A két elutasítást követően ugyanis egyik napról a másikra jelentősen megerősödött az alaptörvényt elutasítók tábora, most szinte minden olyan államban nemet mondanának a dokumentumra, ahol a későbbiekben népszavazáson határozn(ná)ak sorsáról. Dániában, ahol a választók szeptember végén mondanak ítéletet az alkotmányról, néhány héttel e zelőtt még az igenek vezettek 45 százalékkal, a 25 százalék nem ellenében, mostanra azonban megfordult a trend, s vezetnek a nemek négy százalékkal. Csehországban, ahol jövő tavasszal rendeznének referendumot, egészen a közelmúltig az igenek voltak többség ben, egészen a múlt hét végén közzétett felmérésig, amely azt mutatta: bár magas, több mint 30 százalékos a bizonytalanok aránya, az elutasítók átvették a vezetést: 34 százalék mondana nemet, 31 százalék igent. S akkor még nem is szóltunk Lengyelországról, ahol mindig is magabiztosan vezettek a nemek. Még Norvégiában is érezteti hatását az EU válsága: az országban hosszú idő után most először került le a napirendről az uniós csatlakozás kérdése. Londonban nem kérnek Brüsszel "majd meglátjuk, mi lesz" takti kájából. Londonban tegnap Jack Straw külügyminiszter mondta ki a végső szót, bejelentette a jövő tavaszra tervezett népszavazás elhalasztását. Lehet emiatt szemrehányást tenni a brit kormánynak, de ez volt a legészszerűbb lépés Tony Blair csapata részéről, hiszen a két elutasítás után az alkotmányra nemet mondók aránya 72 százalékosra nőtt NagyBritanniában! Szűk egy év alatt kizárt, hogy ezt a hátrányt sikerülne ledolgozni. Az alkotmányellenes hullám egyik legsúlyosabb hozadéka, s ezt akár már a saját bőr ünkön is tapasztalhatjuk majd, hogy veszélybe került az unió 2007től 2013ig szóló költségvetésének elfogadása. Nyilvánvaló, az állam- és kormányfők mindezek után sokkal nehezebben adják áldásukat egy olyan megoldásra, amelynek negatív
