Reggeli Sajtófigyelő, 2005. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-04-05
17 Nem volt felesleges a december 5ei népszavazás kiírása. Enélkül tovább ringathattuk volna magunkat abban a balga tévhitben, hogy igenis van még magyar nemzet, van még magyar nemzettudat. Ma már látjuk és tudjuk: nincsen, még kettőmillió magyar sem él a jelenlegi határokon belül! De a jelenlegi határokon kívül él még hárommilliónyi magyar ember, akikért és akik miatt újra kell mind ent kezdenünk. Ha leszámítjuk az ősi indiai és szemita génrendszerű magyarországi népcsoportokat, akkor minden kilenc ember közül csak egy magyar tudatú. Ez bizony nagyon kicsi arány, de ahhoz elég, hogy végre megszervezzük magunkat Az elmúlt jó néhány é vtized alatt igen sok jóakarat és őszinte nemzeti érzelem folyt szét számottevő eredmény nélkül, amint most is láthattuk december 5én. Most már cselekednünk kell. Nekünk, magyar nemzeti történészeknek, magyar históriásoknak is újra kell gondolnunk a fe ladatainkat. Abba kell hagynunk a légvárak építését, az álmainkból feltámasztott Új Hungária idealisztikus magasztalását s ehelyett, bármennyire kiábrándítóan hat is ránk első pillantásra, tudomásul kell vennünk a realitásokat, a hazai élet valóságát. Ha e lhallgatjuk a tényeket, akkor csak elfedjük a bajt, de semmin sem változtatunk. Ezentúl tehát ne csak megfigyelői legyünk a múltnak, hanem alakítói is a jövőnek. A mai magyarországi lakosság túlnyomó többsége és ezen többség által hatalomra engedett megél hetési vagyonkisajátító vezetők, egyértelműen ki- és megtagadták a határokon kívülre kényszerített magyarok millióit. A több mint egy évszázada meghatározó erőként működő ún. budapesti zsidó kultúra és hatalmi érdekszövetség tagjai számára egyáltalán nem fontos és nem jelent értéket a magyar nemzeti identitás. Sőt, ez ellen küzd teljes erejével az iskolákban, a sajtóban, a rádióban, a televízióban. 1934ben a budapesti 15 év feletti lakosság 23,6%a tartozott a zsidósághoz, ám a gyárosok, nagy kereskedők, jogászok, bírák, ügyvédek, színészek, művészek, orvosok 4560 %a közülük került ki. A nemzeti gondolkodású emberek kezében alig van igazán hatékony eszköz, tehát a helyzetünk meglehetősen kilátástalan, de nem teljesen reménytelen. De bármit teszünk, okos an tegyük, és nézzük a végét, nem feledve azonban báró Kemény Zsigmond szavait: „Ne kívánjatok csónakázni a délibábok tengerén s megenyhülni hűvös hullámaiban!”Abban a közegben kell dolgoznunk, ahol a legkedveltebb napilap a véresvörös múltú Népszabadság, ahol a köztörvényes bűnöző Ságvári Endre nagy nemzeti hőssé válhatott, ahol a nemzetrontó, hazaáruló Károlyi Mihály ünnepelt államférfi maradhatott, ahol a magyargyűlölő Jászi Oszkár a legjelesebb teoretikusok egyikévé avanzsált, ahol igazi tekintélyek má r szinte nincsenek, ahol az ezredéves értékrendünk semmivé foszlott. Mit tehetünk? Ragaszkodjunk ősi és gyönyörű nyelvünkhöz, dicső és tanulságos történelmünkhöz és magában álló szent hagyományainkhoz. De mindenek előtt nagy szeretettel és nagy gonddal tö rődjünk gyermekeink szellemi és testi fejlődésével. A magyar égboltra egyelőre nem fut fel tündöklő üstökös, amely útjelzőként beragyogná a Kelet és Nyugat közötti képzeletbeli HÍD pilléreit, mert ez a kárpátmedencei híd is mára összeomlott, ócskavassá v ált. Nem kapocs már a magyarság kelet és nyugat között, mert már régen nem vagyunk Kelet Népe. Mit kívánhatnék Önöknek, mindannyiunknak: Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül! Nyilvánvalóan igaz az is, hogy anyagi gazdagodás nélkül nincsen szelle mi megújulás. vissza Eörsi Mátyás sikeresnek nem mondható látogatása – Kolozsvárt Kapu 2 005. március Szerző: Asztalos Lajos
