Reggeli Sajtófigyelő, 2005. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-04-05
16 hogy egy harmadrendű, értéktelen, barbár, műveletlen, bolyongó, rabló, gyilkolászó, dologtalan horda tagjai voltak az ősei, ráadásul ősatyái mongoloid fajtájúak voltak, tehát Európa kultúrnépeitől nemcsak tartalmilag, b elbecsileg, de küllemileg is teljesen idegenek. A múltat nem elég megfigyelni, nem elég a nyomokból olvasni, nem elég a hibákra rámutatni, meg kell kísérelni az egykori teljes élet képét felvázolni, különös tekintettel a szellemi örökségünkre és a lelki v onásokra. Micsoda történelemoktatás az, amelyik összeveti NyugatEurópa fejl ődését a kárpátmedenceivel, anélkül, hogy részletesen elemezné a XVI. század utáni visszamaradásunk valós okait, vagyis azt, hogy Európa nyugati országai egyáltalán nem szenvedték a török hódoltság 150 esztendejét? Lehetett volna Buda is KözépEurópa Pári zsa, ha megmaradhatott volna a nemzeti királyság, lehetett volna a magyar királyság is mára 50 milliós ország, ha magyar fajtájú lakosságát ki nem irtják, hiszen 1711ben a Kárpátmedencében annyi magyar ember sem élt, mint ahány december 5én igenelte a n emzet egységét, jóllehet Hunyadi Mátyás alatt négymilliónyian voltunk! Milyen történetszemlélet az, amelyik azt fejtegeti, hogy jogos volt a történeti Magyarország feldarabolása, mert rosszul bántunk a nemzetiségekkel, holott a középkorban több joguk volt a románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, mint manapság a kitaszított magyaroknak. Sokan voltak, és talán még mindig számosan vannak, akik hisznek a népfelség elvében, akik még a tragikus és katasztrofális népszavazás után is bizakodnak a Szent Korona ere jében. A Szent Koronatanra alapozott alkotmányos rendet képzelnek egyesek, visszaállítva az 1920. évi I. törvénycikk hatályát, amely kimondja, hogy a magyar királyi hatalom csak szünetel, de az ország államformája sértetlenül és továbbra is: királyság – k irály nélkül. Ne ringassuk álmokban magunkat. Ezen a kis földdarabon élő népséget csak a lelki megtisztulás menthetné meg, csak az éleszthetné fel a nemzeti tudatot. Ostoba naivitás azt feltenni, hogy ez az ötven esztendőn át liberálbolsevik emlőkön feltá plált nemzedék önmagától, pusztán morális, erkölcsi megfontolások alapján változtatna a nézetein és változtatna a magatartásán. Még a Fidesz teljes szavazótábora sem ment el leadni a voksát! A mai Magyarországon élők többsége számára semmit sem jelent már a történelmi Magyarország. Számukra az erdélyiek románok, a felvidékiek szlovákok, a délvidékiek szerbek, akikhez nincs közünk. „Nem is a rácsban van a rabság Hanem a gondolatban Belül a szürke agyban!” (Páskándi Géza) A tétlen optimizmus sehová sem vez et. Ne úgy várjuk a holnapot, hogy ábrándosan merengünk, és szép szavakat mondunk. A szép beszéd manapság is általában csak annak esik jól, aki elmondja, és nagyon ritkán használ azoknak, akiknek elmondják. A tömegembereket a médiumok teljesen rabláncon t artják, a sajtó mindenfajta rágalmazását és aljas beetetését ellenvetés nélkül magukévá teszik. Ránevelték az embereket arra, hogy a saját közvetlen érdekén kívül semmi iránt ne mutassanak érdeklődést. Magyar sorskérdést még érinteni sem lehet, mert szinte senki nem érti: mi az, hogy sorskérdés? A közöny annyira fásulttá tette az emberek zömét, hogy a legnagyobb bűnöket elkövető hatalmakat sem ítélik el, vö. USA Irakban, Izrael Palesztinában. Erkölcsi mérlegelés már alig él egynéhány emberben. A jólét bizto sítása bármilyen égbekiáltó gonoszság árán is jogosan szerezhető meg, hiszen az igazságos Isten fogalma és az isteni büntetéstől való félelem nyomtalanul eltűnt a hitehagyott és gyökerét vesztett emberekből. Tudom, fájó és megdöbbentő a megbetegedett nemz ettestünk röntgenszerű átvilágítása által kapott csúf és riasztó képet hideg fejjel megtekinteni, de lássunk végre tisztán.
