Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-17
19 Magyarország és Románia kapcsolatai az elmúlt másfél évtizedben Gyurcsány Ferenc kormányfő megh ívására ma hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik Calin Popescu Tariceanu új román kormányfő. Útjára elkíséri helyettese, Markó Béla is. Magyar szempontból biztató tény, hogy miniszterelnöki minőségében Tariceanu elsőként éppen Budapestre látogat. Clausewitz híres mondását némileg átformálva elmondhatjuk: a külpolitika a belpolitika folytatása más eszközökkel. Igaz ez a magyarromán kapcsolatok legutóbbi másfél évtizedére vonatkozóan is. Románia külpolitikáját jórészt ebben az időszakban is az az el it alakította, amely a hatalmat már Ceausescu idején is birtokolta. Volt azonban egy történelmi pillanat, amikor pozíciója veszélybe került. 1989 decemberének napjaiban elképzelhetőnek látszott, hogy a Román Kommunista Párt káderei kicsöppennek pozicióikbó l, sőt, az is, hogy felelősségre vonják őket. Ez ellen védekezve - más országokbeli elvtársaikhoz hasonlóan - ideológiát váltottak. Ez az új ideológia a román (és a balkáni, illetve keleteurópai) kommunisták számára a nacionalizmus lett (eltérően a magyar utódpárt gyakorlatától, amely a nyugatiasliberális baloldaliságot tette magáévá). A váltást megkönnyítette, hogy a marxizmus nacionalizmussal való felváltása már Ceausescu idején elkezdődött. A kommunista korszakban valamivel kevésbé kompromittálódott k özép- és alsó káderek immár nem a marxistaleninista elméletre alapozták hatalmi igényüket, hanem arra, hogy a nemzet veszélyben van, és ezt a veszélyt csakis ők tudják elhárítani. Ehhez persze ellenségre volt szükség, melyet meg is találtak, mégpedig - el éggé kézenfekvő módon - a magyar kisebbség képében. Ez a kisebbség - így a román nacionalisták akkori elmélete - az ötödik hadoszlop szerepét játssza annak a Budapestnek a szolgálatában, amely vissza akarja szerezni Erdélyt. A kezükre játszottak a románok ban élő régi félelmek - a második bécsi döntés emléke, melynek nyomán jelentős erdélyi területeket csatoltak Magyarországhoz. De az a tény is, hogy a nacionalizmus az 1990ben hatalolra jutott magyarországi jobboldaltól sem volt idegen. A kormányzó MDF szé lsőjobboldala - a későbbi MIÉP - felvetette a határrevizió kérdését, és bár burkoltabban, de célzott erre a Kisgazdapárt is. Az MDF vezette kormánynak nem voltak ilyen ambiciói, ám a területi követelésekről való újbóli lemondást a határon túli magyarok hel yzetének javulásához kötötte. Amivel csak érveket szolgáltatott a román diplomáciának, amely a nyugati fővárosokban rendületlenül súlykolta a magyar irredentizmus tézisét. A román politikai elit ideológiaváltásának gyorsasága magyarázza azokat a hirtelen fordulatokat, amelyek ekkoriban a magyarromán viszonyt jellemezték. 1988ban, amikor Budapesten tömegek tüntettek a romániai falurombolások ellen, a viszony mélypontra süllyedt: Ceausescu ekkor záratta be a kolozsvári magyar konzulátust. 1989 decembere - és talán még januárja - ezzel szemben a nagy összeborulás időszaka volt. A segélyt szállító magyar gépkocsikat ekkor a román falvakban még ugyanúgy megéljenezték, mint a magyar településeken. Nem telt el azonban három hónap, és jött a marosvásárhelyi pogro m. Ennek nyomán újabb mélypont következett. Romániában az elmúlt másfél évtizedben lassan felnőtt egy új elit, a nacionalizmus azonban - ha csökkenő erővel is - de mindvégig politikai tényező maradt. A szavazatokért folyó versenyfutás során ugyanis senki sem akart "rosszabb románnak" látszani vetélytársánál, így a magyarellenesség csaknem minden párt fegyvertárában helyet kapott - időnként paranoiás formákat véve fel. Ennek megfelelően a kilencvenes évek első felében a magyarromán kapcsolatok kifejezetten rosszak voltak. De - úgy tűnik - csak a felszínen. A két ország viszonyában ugyanis nem volt olyan valós probléma, amely ezt az ellenségességet indokolhatta volna. Magyarország természetesen nem készült Erdély visszafoglalására, ezért aztán az RMDSZ sem tölthette be az ötödik hadoszlop szerepét. A gazdasági kapcsolatok rendben voltak, és ami a közvetlen előzmények ismeretében igencsak meglepő, szépen fejlődtek a katonai kapcsolatok is. Miközben a román politikusok teli szájjal a magyar veszélyről szónokol tak, a két ország között katonai megállapodások születtek. Már 1991ben megkötötték, majd egy évvel később életbe is léptették a Nyitott Égbolt egyezményt, melynek értelmében magyar repülőgépek román, román gépek pedig magyar területek fölött végezhettek m egfigyelő repüléseket. S mindez nem
