Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
38 A feltett kérdés alkalmatlan a népszavazásra. Radikális politikai akció ez, amelyet lelkiismeretlenül felkar olt a magyar jobboldal. A kettős állampolgárság ügyében az a csapda, hogy túl sok emóció és fájdalom halmozódott fel az emberekben. De a népszavazást parlamenti törvénykezés követi, ahol az érzelmek nyilván szelídülnek. Gondolják? Így ismerik a magyar par lamentet és az ellenzéket? Nekem más élményeim vannak. Aki a néphez fordul, nem kíván mást, mint érzelmileg revolverezni a törvényhozást. Ha az igenek győznek, lehet majd racionális vitát folytatni? Dehogy. Amikor azt mondjuk majd, hogy eddig és eddig menj ünk el a jogkiterjesztésben, akkor a jobboldal minden lépésnél közbe fog szólni: "Hé! maguk szembemennek a népakarattal! Nemhogy nemzetellenesek, már nem is demokraták." Kétféle igen lehetséges. Az egyik szerint érvényes a szavazás. A másik: érvénytelen, habár az igenek némi többséget mutatnak. Ez a valószínűbb. És az önök szempontjából célszerűbb is? Az egész történet nem arról szól, hogy a Magyar Szocialista Pártnak mi jó és mi nem. A lényeg az: a többség nem támogatja ezt a felelőtlenséget. Én az ő állá spontjukat képviselem majd. Múlt héten az egyik jobboldali politológus úgy érvelt belső körben: "Most megütjük őket hétvégén, december 5éből nem fognak jól kijönni, aztán a költségvetési vitában torkukra tesszük a kést." Amikor miniszterelnök lett, megind ultak felfelé, ám a legutóbbi közvéleménykutatási adatok szerint ez már megállt. Nagy nemzeti ügyekben nem lehet a népszerűségre kacsingatni. Ha csak ez az igény egy kormánnyal szemben, elvész az elvszerű politizálás minden alapja. Ha a népszerűséget fol yamatosan kergető populista politikát várnak tőlem, akkor úgy kell kormányoznom, hogy abban egyetlen szempont domináljon: épp hol kapaszkodom fölfelé vagy csúszok lefelé a népszerűségi listán. Ez nem az én politikám. Kérjék rajtam számon az elveinket is. Ha jól értjük: önnek van bátorsága népszerűtlen lépésekre is? Biztos, hogy ezt várja öntől a baloldal? A baloldal szavakban nagyon szeretne a jobboldalhoz hasonló, karakteres politikát csinálni. De mihelyt éles politikai küzdelemre kerül a sor, terjed az i jedség. Illetve épp azok, akik eddig a bátorságát díjazták, kezdik kicsit ijesztőnek tartani a verbális merészségét. Nem értik pontosan, miért kellett vállalnia a nyilvános televíziós vitát a határon túli magyarok legradikálisabb képviselőivel. Nem értik , miért kell léptennyomon exponálnia magát épp a bizonytalan kimenetelű népszavazás ügyében. Azt kérdezték tőlem az elején: miért nem voltam kezdettől egyértelmű. Most meg azt firtatják: miért vagyok határozott. A kihívást azért kell elfogadni, mert Orbán Viktor gyáván menekül. Nem vállalja az érvelő vitát. És azért is el kellett fogadni, mert az urak, akik kihívtak, Orbán úr leghűségesebb határon túli fegyverhordozói. Olyan politikusok, akiknek tevékenysége a megosztottságot erősítette a határon túl. Csak úgy, mint Orbáné itthon. A vitában lehetőségem lesz arra, hogy elmondjam az érveimet. Megtették nekem a szívességet, hogy kihívtak, bolond lettem volna meghátrálni. Nem valószínű, hogy meggyőzi őket. Mit vár ettől a vitától? Sok olyan nézőt, akit elgondol kodtatnak az érvek és a tények. Orbán Viktor kerüli a konfliktust. Szolidabb hívei szerint önnek is ezt az utat kellett volna választania? Ha olyan akarnék lenni, mint Orbán Viktor, akkor igen. De nekem eszem ágában sincs, nekem mások az elveim. Számomra ez a történet a köztársaságról, a nyitott Magyarországról szól. Ez nem lehet a nemzetiklerikális, populista Magyarország feltámadásának története. Attól, hogy az utóbbi támogatottsága hangosabbnak hallik, egy pillanatra sem felejtem el, hogy az ország töb bsége nem ilyen. Ezért nem menekülök a vitától. Az MSZPben ugyanígy látják? Nem pusztán a kedvence akarok lenni a pártnak, hanem olyan politikusa, aki hozzátesz a vállalt elvei képviseletéhez és a győzelméhez. Ráadásul ez nemcsak az MSZP ügye. Ezen fordu lhat meg az egész magyar baloldal sorsa. Az a kérdés, hogy merjüke vállalni nézeteinket, vagy megfutamodunk.
