Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
39 De lehete ön egy személyben arca a kormánynak és a pártnak? Nem lehetségese, hogy Hiller István gyakorta emlegetett mondata: a "pártnak van kor mánya, és nem fordítva", nincs ínyére önnek? A baloldal szeret álkérdéseken búsongani. Még alig választottak meg bennünket, amikor máris keresték az "árulkodó jeleket". De nincsenek jelek, csak együttműködés, közös gondolkodás és soksok beszélgetés van. H ogy nem vagyunk egyformák? Hál' istennek. Öntől mindenki reformokat várt, mégis sokan úgy látják: az akarat ugyan megvan, de önmagában Gyurcsány Ferenc nem elég. Változatlanul érvényes a "Lendületben" szlogen? Vagy csak araszolnak előre? Lépünk - egy igaz ságosabb ország felé. Akik most rajtam követelik a reformokat, tetteke valamit, hogy azokat elősegítsék? Szeretnék, ha a magyar kormány megnyerné nekik a népszavazást. Azt gondolják, jön egy miniszterelnök, majd ő kigyógyítja a magyar baloldalt a nyavalyá iból, és nekik már nem kell csinálniuk semmit. Ilyen a baloldali közhangulat? Ez is benne van. A baloldalnak maibb, élőbb, bátrabb politikára van szüksége ahhoz, hogy egy másik, egy jobb országot csináljon. Vegyük úgy: üzenet a baloldalnak? Igen. Felelni kell a kérdésekre. Vane srukturált képük arról, milyen az új Magyarország? Vállaljáke a jobboldallal való konfliktusokat? Vagy félénk politizálással továbbra is a jobboldal agresszivitásához mérik magukat? A magyar baloldalban kell a tűz, hogy kibillent se ezt az országot a csapdából, amelybe a jobboldal belehajszolja. Ideális esetben a baloldali közösség nemcsak frusztrálja önmagát, hanem megvívja a maga küzdelmeit. Mer küzdeni. Szívesen vállalom ebben a részvételt, ha bátor emberek állnak mellettem. De visszautasítok minden olyan igényt, amely abból indul ki: "Majd te megcsinálod." Nem. Majd mi. Mi megcsináljuk. vissza Gondolatkísérlet egy igenre 168 Óra 2004/48 Szerző: Lakner Zoltán "Kényszerpályára kerültünk, minde nki elismeri" - nyilatkozta lapunkban a pártelnök. Ami azt is jelenti: a decemberi referendum a pártoknak sokkal inkább taktikai játszma, teher, mint "elvi probléma". Ha majd lezajlik, nyilván az eredményhez igazítják eljövendő stratégiájukat. Majd. Akkor. De most? Most szeretnének minél kisebb politikai veszteséggel kikerülni a partiból. Kommunikációjukat ehhez igazítják. Ki hol előz? Miként takarékoskodik a rendelkezésére álló munícióval? Hogy látja ezt a bonyolult lélektani, politikai játszmát a politoló gus? A népszavazás a legkevésbé sem dönt a határon túli magyaroknak ajánlandó kettős állampolgárság ügyéről. A referendum "csak" arra való, hogy a parlamentet törvényhozásra kötelezze. De az azért nem sorsszerű, hogy egyáltalán ne lehessen tudni, mi le nne a létrehozandó jogszabály tartalma. A kormány egyetlen javaslatcsírát tud felmutatni, a Fidesz furcsa mód nem is törekedett rá, hogy konkretizálja elképzeléseit. A népszavazás ezért tartalmilag nem ügydöntő. Nem is lehet az. Funkciója csupán a pártok e rőviszonyainak felmérése. Politikai instrumentummá tesz minden határon inneni és túli magyart. Az első érv - a takarékossági - az első percben megdőlt. A szocialisták azt mondták: pazarlás két rossz kérdésről (is) népszavazást tartani. De miután a kettős állampolgárságról szóló kezdeményezés túlélte az Alkotmánybíróságot, az Országgyűlésnek el kellett rendelnie a népszavazást. A köztársaság elnöke - épp a takarékosság jegyében - ugyanarra a napra tűzte ki a voksolást, amelyen az egészségügyi privatizációró l szólót is. Nincs dupla költség, a politikai és taktikai haszon viszont a Fideszé. Egyegy kérdés, két időpontban, sokkal kevesebb embert mozgat meg, mint egyszerre kettő. A Fidesz két "igenjével" szemben az MSZP két "nemet" hirdetett. A politikai csata e lkezdődött, az unalomig ismert forgatókönyv szerint, az "elvi érvelés" könnyen felfeslő csomagolásába vonva. A sajtó és a
