Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
37 vagy ugyancsak félrevezetett - állampolgár azt gondolja: míg a Fidesz a nemzetért cselekszik, a szocialisták - igazolva az előítéleteket - "természetesen" nemzetárulók. A kettős állampolgárság ügyét nem lehet jól modellezni. Sehogy sem lehet. És a következményeket sem le het teljes körűen számba venni. Azt lehet tenni, amit az elmúlt tizenöt évben helyesen csinált a magyar parlament és a politikai elit. Lépésről lépésre növelte a határon túl élő magyaroknak nyújtott kedvezmények körét. Azok a határon túli magyarok, akiknek ma Magyarországon állandó lakhelyük, munkahelyük van, egy év alatt kedvezményesen állampolgársághoz juthatnak - míg másokra a szokásos, nyolcesztendős szabály vonatkozik. Ez jó szabályozás, amelyen persze még lehet finomítani. De nem lehet nemzetiségi ala pon teljes jogú állampolgárságot konstruálni, miként nem lehet első- és másodosztályú állampolgárságot sem az alkotmányba erőltetni. Ez elvileg is szemben áll a köztársaság eszméjével. Emellett fogalmunk sincs arról, milyen következményei lesznek a szociál is járandóságokra és a politikai jogokra, a választás és a választhatóság jogára nézve. Pedig erről is szól a dolog, nemde? A beáramló szavazókról. Bizony erről is, a szavazatvásárlás álságos szándékáról. Ki tagadja? És szól a munkaerőpiac változásairól, a nyugdíjak kifizetésének szabályairól, a szociális ellátások széles köréről. Továbbá arról, mi történik majd a határainkon túl folyó durva, etnikai jellegű vitákban. Mi történik Délvidéken? Mennyire lesz könnyű magyarnak megmaradni ott, ahol bármikor sze mükbe vághatják: "Menj haza, te már más állam polgára vagy!" Ennek érzelmi, emberi következményei nem modellezhetők íróasztal mellett. Látjuk a kockázatokat és a veszélyeket. Felelős hazafi nem hozhat ilyen döntést. Lépésről lépésre kell haladni, nem lehet átszakítani minden gátat. Nem csoda, hogy ezt egyetlen kormány sem vállalta, azok sem, akik most a felelőtlenségben tobzódnak. Hiába lenne jó, amit gondol, ha a konzekvencia mégis az, hogy ön a nemzetáruló, az ellenzék pedig a nemzeti érdek méltó megtest esítője. Ez a határait vesztett nemzeti radikalizmusnak és a felelős hazafiságnak a vitája. Olyan csapda, amibe könnyen beleléphetünk, ha a Magyar Szocialista Párt nem viszonyul elvi alapon a kérdéshez. Hanem például megfogadja azok tanácsát, akik csöndes, mondhatnám, sunnyogó igenre próbálják buzdítani a pártot, mert így - szerintük - népszerűségben "jól ki lehet jönni" a dologból. De a modern szociáldemokraták - köztük az MSZP - nem a nemzetiségi hovatartozás alapján megkonstruált állampolgári jogintézmén y hívei, ilyesmit nem támogatnak. Merjünk hát karakteresen fellépni, elbújni amúgy sem lehet. Nem fogalmazhatunk kérdőjelekben meg ésekben és talánokban, amit az elmúlt tizenvalahány évben oly sokszor tettünk. Hiányzott a bátorság? Nem mertük megvívni a m agunk küzdelmét az elveinkért. Ahhoz nem bátorság, hanem belátás kell, hogy esetleg többségbe kerülhetnek az igennel szavazók. Ez a tévedés. Ezt a kérdést nem fogja támogatni a Magyar Köztársaság polgárainak többsége. Meglehet, a választók 25 százaléka se m. Mit ől vagyunk hát annyira megriadva? Az a baj, hogy nem meri a karakteres elvi álláspontot elfogadni a teljes magyar baloldal, a baloldali értelmiség és még a média szélesebb köre sem. Nem méri fel, hogy nem lehet a 19. századi nemzetpolitikából levezetni a 2 1. századot. Nem meri kimondani: nincs visszatérés a Trianon előtti történelmi Magyarországhoz. Nem meri vállalni, hogy a nagyapák elveszett igazsága helyett az unokák jövőjét választja. Márpedig ezért ma meg kell küzdeni. Ez azért bonyolultabb kérdés, mi niszterelnök úr, mert az ön hívei és szimpatizánsai között vannak olyanok is, akik érzelmileg elkötelezettek az "igen" válasz mellett. S akik most zavarban vannak, mert úgy hiszik: a saját segíteni akarásukkal és becsületükkel fordulnak szembe, ha nemmel s zavaznak. Nyilvánvaló, hogy vannak ilyen szavazók, becsülöm is őket, értem a vívódásaikat. Nem is ez a baj. Az a baj, hogy ezzel a kérdéssel eleve lehetetlenné tesszük a nemzet racionális érdekeinek képviseletét. Ettől kezdve ez durva populizmus, a parlamentarizmus elleni nyílt, durva támadás. Az érzelmek és az indulatok értelmetlen felkorbácsolása. Úgy véli, ez a népszavazás támadás a parlamentarizmus ellen?
