Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
23 egyházi iskolákban volt. A tisztviselőket, hivatalnokokat Románia iránti hűségesküre kötelezték. Ezt sokan nem tették le, s a áttel epülést választották, hasonlóan azokhoz, akik nem kapták meg a román állampolgárságot. Emiatt csaknem kétszázezer magyar menekült érkezett Magyarországra. A hazai egyházaktól óriási birtokokat vett el az állam, amelyeknek nagy részére román parasztokat tel epítettek. A hatóságok megváltoztatták a megyehatárokat is, hogy az addig főként magyarok lakta területek is román többségűek legyenek. Kezdetben teljes politikai bénultság és passzivitás jellemezte a romániai magyarságot. Csehszlovákiában hasonló folyama tok játszódtak le, mint Romániában. Az új vezetés itt is megkövetelte a tisztviselőktől, egykori állami alkalmazottaktól a hűségnyilatkozatot. Az értelmiség a tisztviselők többsége családtagjaival az áttelepülést választotta: közel 130 ezren érkeztek Magya rországra. Csehszlovákiában 1919ben radikális földtörvényt fogadtak el. A "lefoglalási törvény" értelmében a mezőgazdasági földek 29 százalékát sajátították ki. A magyar szegényparasztság gyakorlatilag kimaradt a földosztásból. Az oktatásban jelentős szám ban maradtak elemi és polgári iskolák, de több középiskolát - köztük az ungvári, rozsnyói és a lévai magyar gimnáziumot - bezártak. A felvidéki magyarság politikailag hamarabb ébredt, mint romániai. A délszláv állam területéről mintegy 80 ezer magyar mene kült el, s a földosztásnál itt sem jelentett előnyt a magyarsághoz való tartozás. A városokban, s az egész régióban folyamatosan csökkent a magyarok száma és aránya. Remény a határrevízióra A gazdasági világválság jelentős változásokat hozott a világban. A nácik 1933ban hatalomra jutottak Németországban. Hitler felvetette a Versaillesi békeszerződés felülvizsgálatát. Mindez, s a franciák és angolok megbékéltetési politikája megcsillantotta a magyar politikai elit előtt a határrevíziót. Az 1938. évi el ső bécsi döntéssel visszacsatolták a Felvidék déli, zömmel magyarok lakta részét. Az országhoz közel 12 ezer négyzetkilomélter és több mint egymillió lakos került vissza, akiknek 86,5 százaléka volt magyar. Kárpátalja 1939ben tért vissza az országhoz. Itt 600 ezren éltek, s ebből mindössze 40 ezer volt magyar. A határmenti magyarlakta területek már az első bécsi döntéskor az országhoz kerültek. Az 1940ben hozott második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz került ÉszakErdély kétmillió 400 ezer lakossa l, amelynek 51 százaléka volt magyar, 42 százaléka román. Ám a határokon kívül maradt még 400 ezer magyar. A világháborúban tovább folytatódott a területnövelés: 1941. áprilisában a magyar csapatok bevonultak a Muravidékre, a baranyai háromszögbe, Bácskára , egészen a Duna vonaláig. Ezzel a Vajdaságban élő magyarok visszakerültek az anyaországhoz. Benes, Ceausecu, Tito A II. világháború után ismét rossz idők jöttek a határon túli magyarokra. A legrosszabbul talán a Csehszlovákiában élők jártak. Az új vezet és, Eduard Benessel az élen a magyarság kollektív megbüntetését tűzte ki célul. A párizsi békeszerződésekbe ugyan nem sikerült belevenni a magyarok kitelepítését, de a hazánkkal kötött lakosságcsere egyezmény értelmében közel hetvenezer ember hagyta el a F elvidéket. Ebbe nem számítandó bele az a majd 2030 ezer ember, aki a háború alatt települt át csehszlovák területre, és akit a háború után visszazsuppoltak. A Benesdekrétumok gyakorlatilag megfosztották jogaitól és tulajdonától a magyarságot. Az újabb fö ldosztásból ismét kihagyták a magyar parasztokat. Ám ennél jóval nagyobb mértékben csökkentette a magyarság létszámát a szlovákosítás, melynek következtében közel 200 ezer magyar "vált szlovákká." Romániában a keleteurópai általános helyzetnek megfelelően a nagybirtokosoktól elkobozták a földet. A magyar parasztok most sem jutottak túl sok termőterülethez. A főként magyarok lakta Székelyföldön létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, melyet később átszerveztek, s az 1960as években meg is szünte ttek. Romániában igencsak érzékelhető volt az erőszakos asszimilációs törekvés is. A fokozott iparosítás szélárnyékában sok havasalföldi és moldvai románt telepítettek a nagyvárosokba. Bár az alkotmány egyfelől garantálta a nemzetiségek egyenrangúságát, s biztosította a nemzetiségek
