Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-16
22 Patrubány eleinte minden kérdésben annyira s szélre húzódott, hogy mindenki azt hitte: ki is szoru lt a margón túlra. Komolytalan, ahogy fölveti a trianoni békeszerződés vagy a benesi dekrétumok felülvizsgálatát, ahogy bedobja, hogy az MVSZnek egymillió tagja legyen. Ugyan már! - legyint a politika és a közvélemény, amely azon is csodálkozik, hogy az M VSZ és elnöke egyáltalán létezik. Amikor egyáltalán hallani róla, akkor is többnyire szélsőjobbos vagy másképpen is fura figurák kórusában. Ereje azonban abban is rejtezik, hogy nem törődik az erőviszonyokkal. Monomániásan hajtogatja elképzeléseit, ha meg hallgatják, ha nem. Már öt (!) éve, hogy a külhoni állampolgárság ötletét bedobja. Ez még nem a kettős állampolgárság, de már nagyjából az, amit a Fidesz most - minimális programként - javasol, vagyis az európai útlevél (és más semmi) a határon túli magyar oknak. Már akkoriban bedobja a külföldi magyar adóalapot, föl se figyelnek rá. Szintén négy éve lényegében ő hozza be a köztudatba a státustörvény és a magyarigazolvány ötletének csíráját. Elefánt a porcelánboltban - legyintenek rá az igazi politikusok, de még mindig nem veszik komolyan. Nos, ebben áll Patrubány igazi ereje: a magyar politika hosszú éveken át nem vett komolyan létező, sőt erősödő határon túli érzelmeket, igényeket. Ebbe az üresen hagyott térbe hatolt be a népszavazási kezdeményezés, amelyn ek kampányában és érvelési rendszerében Patrubány ma már nemcsak figyelemre méltó retorikai képességeket, hanem komoly érvanyagot is fölmutat. Lehet, hogy pehelysúlyú, lehet, hogy pont ezért - de szárnyal. (F. O.) vissza Ker üljük el a lelki Trianont! Népszabadság • Népszabadság Online • 2004. november 16. A kormány és a kormánypártok vezetői azt tanácsolják, hogy a kettős állampolgárság ügyében szavazzunk "nem"mel, mivel nem tudjuk átlátni az "igen" győzelmének követk ezményeit. Ezzel a jó tanáccsal lekésték a két előző népszavazást. Így már nem tudjuk a NATOhoz és az EUhoz való csatlakozásra leadott "igen" szavazatainkat visszavonni, pedig azok következményeit sem lehetett előre látni. Lekéstünk róla, hogy kipróbálju k, lehete mégis "nem"ekből országot építeni. Az igaz, hogy a második állampolgárság kérdése nem egyszerű. A polgári kormány sem így próbálta a Kárpátmedencei magyarság biztonságérzetét és nemzeti öntudatát javítani, hanem a státustörvénnyel. Azóta azon ban több fontos dolog megváltozott. 1. A státustörvényt sikerült eljelentékteleníteni. 2. A szerb miniszterelnök felajánlotta nekünk is azt a megoldást, amit a felosztott Jugoszlávia számára Európa javasolt: a kettős állampolgárság rendszerét. Ezt el kelle tt volna fogadni. 3. A kötelező katonai szolgálat eltörlésének köszönhetően többé nem lehet azt gondolni, hogy az állampolgárság kiterjesztésével Magyarország katonákat toboroz. A népszavazás eredményének hallatlan jelentősége lesz mint elvi állásfoglalás nak, de közvetlen gyakorlati következménye nem lesz. Ugyanis az "igen"ek nem kényszeríthetik ki a második állampolgárság semmilyen konkrét megvalósítási formáját. A megoldás a baloldali többségű parlament bölcsességére van bízva. Nem igaz például, hogy mu nkanélkülisegélyt, egészségbiztosítást vagy szavazati jogot kellene adni a határon túli magyaroknak. Ezek a jogok Európában általában csak a letelepedés helyén járnak, mindenkinek ott, ahol az állandó lakhelye van. Az "igen" győzelme csupán arra kötelezné a kormányt, hogy az Országgyűlés számára olyan megoldást dolgozzon ki, amely az alkotmánnyal és az európai elvekkel összhangban van, és az ország is elbírja. Az állampolgárság eredetileg egyetlen állam törvényeinek, hatalmának való alávetettséget jelente tt. A szabad és fejlett világban azonban ez feloldódóban van. Azok a kétoldalú egyezmények, amelyek kölcsönösen kizárták a kettős állampolgárságot, a kommunizmus örökségéhez tartoznak. Csak akkor voltunk arra kényszerítve, hogy úgy tegyünk, mintha semmi kö zünk nem volna ahhoz, hogy a diktatúrák mit művelnek magyar testvéreinkkel. Szomszédaink rosszat sejtenek, valahányszor ettől az állapottól el akarunk távolodni, de minden olyan lépés, amellyel a gyanakvás falát áttörjük, végül is a bizalom légkörét erősít i. Kitűnő példa volt erre az, ahogyan az előző kormánynak sikerült a román kormányt megbékítenie a
