Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-24
9 A nagykönyv meg van írva – AZ EU alkotmánya HVG 2004. június 24. Erősebb, haték onyabb és demokratikusabb, a közösségi vonásokat több ponton elmélyítő integrációt eredményezhet az EUtagállamok vezetői által múlt pénteken elfogadott alkotmány, melyet azonban a hatálybalépéshez két éven belül mind a 25 tagállamnak ratifikálnia kell. Brüsszeli pápaválasztás Talán nem lett volna ilyen gyászosan alacsony a két héttel ezelőtti európai parlamenti (EP) választások részvételi aránya, ha az EU vezetői már a tavaly decemberi első nekirugaszkodáskor megegyeznek az unió alkotmányában. Persze nem valószínű, hogy az európai polgárok e 400 paragrafust tartalmazó, közel 300 oldalas kötettel keltek és feküdtek volna az utóbbi fél évben, ám talán kisebb terük maradt volna az uniós intézmények jelentéktelenségéről - nem eredménytelenül - terjesztett, befolyásos politikusok és értelmiségiek által is propagált nézeteknek. Az utóbbi másfél évtizedben az euroszkepticizmust táplálta az uniós alapszerződések gyakori módosításainak szövevénye és nemritkán homályos szövegezése, amiből csak elszánt erőfeszít éssel és jogi ismeretekkel lehetett kibogarászni a tagállamok és a közösség viszonyát, valamint a közösségi intézmények valódi munkamegosztását leíró információkat. Az európai integrációt megalapító 1957es római, majd az uniót a kilencvenes évek elején lé trehozó maastrichti szerződés és későbbi módosításaik helyébe lépő, a tagállamok állam- és kormányfői által múlt pénteken elfogadott új EUalkotmány sem a gyermekmesék vagy a klasszikus költők nyelvezetén készült - az ír elnökség javaslatára még a tervezet ben szereplő ógörög idézet is kikerült a preambulumból , de módszeresen, áttekinthetően, egyértelműen és középiskolai végzettséggel befogadhatóan ismerteti, kinek mihez lesz joga az EUban, ha az alaptörvény hatályba lép. A feltételes mód indokolt, hisz en - az előreláthatólag 3 hónapig tartó szövegezési utómunkálatok és fordítás után, majd az ünnepélyes aláírást követően - a tagországokban ratifikálni kell az alaptörvényt. Márpedig nemcsak Írország és Dánia - ahol ez kötelező - jelentette be, hogy népsza vazást tart az uniós alkotmányról, hanem máris további 7 tagállam (NagyBritannia, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Portugália és Csehország), s korántsem lehet mérget venni rá, hogy mindenütt „csont nélkül" átmegy a dolog. Az EU vezetőinek vi szont egyelőre nincs igazi forgatókönyvük arra az esetre, ha egy vagy több tagállam polgárai nemet mondanak a dokumentumra. Az alkotmányban szerepel ugyan egy nem kötelező erejű deklaráció arról, hogy ha az aláírást követő két éven belül a tagállamok egyöt ödében kudarcba fullad a ratifikálás, akkor az Európai Tanács megvitatja az ügyet, de hamvába holt az a korábbi francia javaslat, amely egyszerűen az EUból való „kiesésre" ítélte volna a nemmel szavazó tagországokat. Néhol - például NagyBritanniában - pe rsze akár az uniós tagságról való népszavazássá is fajulhat az alkotmányreferendum. Az EU azonban nem „esik szét" az új alkotmány híján, hiszen az együttműködés kereteit a nizzai szerződés is szavatolja. A hatálybalépés tartós elhúzódása azonban újból felé lesztheti a „magEurópa" életre hívását sürgető korábbi francianémet elképzeléseket, amelyek alól a múlt héten elfogadott alaptörvény lényegében kihúzta a szőnyeget. Az alkotmányozást az uniós állam- és kormányfők felkérésére két és fél évvel ezelőtt el indító Valéry Giscard d'Estaing és az általa vezetett európai konvent szeme előtt a végső változatnál egyszerűbb, rövidebb és akár 50 évig is érvényes mű megszerkesztése lebegett. A viták során azonban világossá vált, hogy az uniós alaptörvény nem lehet a sokak által mintaként beállított tömör amerikai alkotmány európai változata. Már csak a két dokumentum életre hívása közt eltelt bő 200 év és a már most 25 szuverén tagország érdekei egyeztetésének követelménye miatt sem. Az EUalkotmány - hivatalosan al kotmányos szerződés - viszonylagos bonyolultsága és terjedelmessége tükrözi a realitást, miszerint az unió nem föderáció, hanem integráció, amelyben a tagállamok megtartják önállóságuk számottevő részét. Legalábbis egyelőre, a múlt héten megszületett szöve g ugyanis mintegy 90 százalékban megegyezik a konvent tervezetével, csupán néhány kulcskérdésben tompítva a Giscard
