Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-24
10 d'Estaing által erősen befolyásolt testület föderációépítő lelkesedését, s egyetlen ponton sem zárja le az utat az EU föderatív jellegének t ovábbi erősítése előtt. A föderatív elmozdulás a nemzeti vétójog megnyirbálásában és ezzel párhuzamosan az EP hatalmának kiterjesztésében a legszembetűnőbb. Az alkotmány a mai helyzethez képest újabb területeket - például a teljes bel- és igazságügyi egy üttműködést, az éves költségvetést - von be abba a körbe, ahol a kormányokat tömörítő Miniszteri Tanács (MT) egyhangú szavazás helyett minősített többséggel határoz, az EP pedig a kormányok testületével egyenrangú szereplő. A föderatív vonalat erősíti két újonnan bevezetendő funkció is: a kormányfők által legfeljebb 5 évre választandó állandó EUelnök és az uniós külügyminiszter. Az alaptörvény azonban igencsak szűkszavú e két új szereplő tényleges munkakörét illetően. Így sok múlhat majd az e posztokat bet öltők habitusán, s egyes elemzők már ismeretlenül is tartanak a leendő „három tenor" - az EUelnök, a külügyminiszter és az Európai Bizottság (EB) elnöke - esetleges rivalizálásától. Az unió demokráciáját alapvetően javítja az eredetileg egy alkalomra ki talált „konventmódszer" intézményesítése - a mostani alkotmányozás során világosan megmutatkozott a nyilvánosan ülésező konvent és a zárt ajtók mögött bazári alkut folytató miniszterelnökök „munkamódszere" közti különbség , de jól szolgálja ezt a célt egy sor további újítás is. Mindenekelőtt az, hogy jogszabályalkotáskor az MT ugyanúgy nyilvánosan ülésezik és szavaz majd, mint a társdöntésre jogosult EP. A közösségi jogszabályokat a jövőben annak hívják, amik: a csak a brüsszeli tolvajnyelvet beszélők álta l érthető „direktíva" (magyarul irányelv) európai kerettörvény lesz, a - közvetlenül hatályos - mai „rendelet" pedig európai törvény. A „központi hatalom" megerősítését kiegyensúlyozandó az alkotmány az eddiginél több beleszólást ad a közösségi törvénykezé sbe a tagállamok nemzeti képviselőházainak, sőt legalább 1 millió állampolgár - kellő számú tagállamból verbuválva - uniós jogszabályt kezdeményezhet. Az eddigi alapszerződések hallgattak az integrációból való kilépés lehetőségéről, az új dokumentum ilyen esetre is rögzíti a követendő eljárás alapelveit. A ma még csak ajánlásként létező alapvető jogok chartája az alkotmányba beépülve jogi erőre emelkedik, aminek betartását már az Európai Bíróság szavatolja az uniós polgárok számára. A dokumentum szépséghi bája viszont a közérthetőnek messze nem mondható megfogalmazás, amely tisztázza, hogy a charta révén nem keletkeznek a tagországokban a saját alkotmányukba, illetve hatályos törvényeikbe ütköző új szociális jogok. E bonyolult kitételt elsősorban a sztrájkj oggal Margaret Thatcher óta igen szűkmarkúan bánó brit kormány követelésére iktatták be, amely attól tartott, közalkalmazottai a chartára hivatkozva követelőzni kezdenek. A kormányfők kézjegye a közösségi intézmények működésmódjáról szóló passzusokon lát szik meg a legmarkánsabban, s a legláthatóbban itt hagyta rajta a nyomát az alkotmányon az EUbővítés is. Az első áldozat az MTben alkalmazott szavazási rendszer lett. Az elmúlt évtizedekben az unióban a tagállamok szavazati súlyát minden egyes bővítéskor szubjektív alkukban rendezték át, a kisebb tagországoknak méretüknél nagyobb súlyarányt garantálva, az egyre gyakrabban használt minősített többség határát pedig a szavazatok 72 százaléka körül meghúzva. A mostani és a jövőben várható bővítések kilátása a zonban rávilágított: e rendszerben a kis országok tömegének beáramlása a nagy tagállamok érdekeinek aránytalan csorbulásával járna, a döntéshozatal megbénulásának elkerülésére pedig le kell szállítani a minősített többség határát. A Giscard d'Estaing vezet te konvent új és egyszerű szavazási szisztéma bevezetését ajánlotta, amelyben az a javaslat kapta volna meg az MTben a minősített többséget, amelyet a tagállamok 50 százaléka támogat, amennyiben ők az uniós lakosság legalább 60 százalékát adják. A haték ony Tanácsot, ám egyszersmind a nagy népességű országok súlyának számottevő növekedését ígérő javaslatot azonban kétfelől is támadták. A legutóbbi, négy évvel ezelőtti nizzai osztozkodáskor aránytalanul nagy szavazati súlyt kapott Spanyolország és Lengyelo rszág az előírt népességarány legalább 66 százalékra való emelését igényelte volna, hogy nélkülük a legnagyobb tagállamok ne hozhassanak minősített többségű döntést. A 13 kisebb tagországból álló, Magyarországot is magában foglaló csoport viszont, éppen el lenkezőleg, a tagországok száma és a népességarány közti 10 százalékpontos különbség szűkítéséért küzdött. Az ír elnökség által előterjesztett kompromisszum mindkét tábornak „adott" valamit: a népességi feltétel a spanyollengyel követelésnél alig kisebb, 65 százalék lett - efölötti örömében Marek Belka lengyel
