Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-29
20 Hogy ez a történet terjedte el futótűzként a londoni sajtóklubokban, vagy másoknak is volt néhány kellemetlen élményük Magyarországon, nehéz lenne megmondani. Mindenesetre a z utóbbi néhány napban megsorozott minket a brit sajtó. A The Sun – bulvárbulvár, de nagyon sokan olvassák – még viszonylag kegyes volt: úgy általában riogatott keleteurópai éhezők tízmillióival. A Reutersnek az unióhoz csatlakozó Magyarországot bemutat ó rövidfilmje már célirányos: gyönyörű főváros, gyalázatos, vidéki állapotok. A BBC mókás volt: "ki ismeri a csatlakozókat" típusú teszteket állított össze mind a tíz országról, ebben pedig a leggagyibb – elnézést, nincs jobb szó erre – a magyar kérdéskör. Láthatóan nem foglalkoztak túl sokat a múlttal, tájjal, szépséggel, sikerekkel, ehelyett fellapozták az utóbbi hónapok újságjait, s megnézték, miről beszélt ez az ország. Megkaptuk. A teszteket kitöltő megtudja, honnan ered a máltai sólyom elnevezés, mi m indent adtak a világnak a szlovákok, mi a prágai Laterna Magica, aztán jön a magyar realitás: hálapénz.hu és valóságshows Anyacsavarvita. Hát nem voltak velünk jó szándékúak – egyfelől. A méltatlankodás második mondata előtt azonban álljunk meg egy pil lanatra. Vannak gyalázatos vidéki helyek, állapotok? Nem vitás. Csócsálta az ország, politikusait is beleértve a hálapénzes honlapot? Lelkesen. Akadt család, amelyik beszállt az Anyacsavarba? Bármire akad. Hazudott a film és a teszt? Sajnos nem. Ilyenek i s vagyunk. Nem csak, de ilyenek is. Két lehetőség van: vagy megpróbáljuk az európai médiát elárasztani lábat simogató, sárga rózsás hirdetésekkel, vagy kísérletet teszünk arra, hogy valóban változtassunk a helyzeten. Ne a tükröt szidjuk, inkább szépítkezz ünk. vissza Országimázs – ahogy mások látják Magyar Hírlap 2004. április 29. Az Európai Unió bővítése miatt a világsajtóban egymást érik az új tagokat bemutató sorozatok. Az elmúlt időszakban vetített filmekből a többi volt szocialista országhoz hasonlóan Magyarország sem jött ki valami jól. A nyugati újságírók leginkább a szegénységet állítják középpontba. A fogászati turizmust találta a legérdekesebb látnivalónak Magyarországon a CNN tu dósítója. Richard Quest háromfős csapatával járta végig az EU tagjává váló országokat – pontosabban csak egy részüket, mert Szlovéniába, Ciprusra és Máltára el sem utazott, és hazánkban is csak Sopronig, konkrétan a soproni fogorvosokig jutott. A fogászati ipar bemutatására saját esetét hozta fel: bár csak interjúra indult, pillanatok alatt a székben találta magát abban az ötvenezres városban, ahol 400 fogorvos él, és ahol az árak alig negyedébe kerülnek a nyugatinak, az ellátás pedig gyors és színvonalas. Mint elmondta, tömése kitűnően állta a kéthetes út kulináris élvezetei okozta kihívásokat. A város ráadásul igazi szépség- és egészségmegőrző központtá alakulóban van. Egy szállodában hét rendelő, röntgen és magas színvonalú implantátum készítéséhez alkal mas eszközök is vannak, a szépségszalonokban pedig fodrász, fogorvos és tetoválóművész is dolgozik. "Azt már nem mertem megkérdezni, egy székben és egy időben is nyújtjáke mindhárom szolgáltatást!" – zárta beszámolóját. A magyar gyógyturizmusról egyébkén t nem tett említést, ahogyan Budapest vagy a Balaton sem szerepelt a műsorban. Pozsonyban az 1968ban még UEFAkupát nyert, de ma az első osztályban való bennmaradásért küzdő Slovan labdarúgócsapatához látogatott el. Prágában már Nyugaton érezte volna mag át, ha a pincérek, szállodások, taxisok és tulajdonképpen a szolgáltatóiparban mindenki nem lenne olyan udvariatlan. Mindent egybevéve a CNNben látható kép sokkal szívderítőbb, mint az, amelyet a legnagyobb brit (bulvár)lap, a The Sun vázolt fel olvas óinak. Az újság a tíz új tagállam kapcsán 75 millió éhező keleteurópai áradatával ijesztegette a briteket. Bár a fő mumusnak kétségkívül a lengyeleket állította be, a többi országnak sem sok jó szó jutott. Nem volt sokkal kíméletesebb a Reuters hírügynöks ég öthat perces epizódokból álló filmsorozata sem. A Magyarországról szóló rész alapján döbbenetes a különbség Budapest és az ország többi része között. A KeletEurópa Párizsaként aposztrofált főváros épületeit, a Gundel éttermet fényűző plázabelsőkkel vá ltogatva mutatták be, miközben a vidéken uralkodó állapotokat falusi nyomortelepek képével érzékeltették. Kedves, de elhanyagolt cigánygyerekek, romos házak, sár, kosz, pusztulás. A magyar mezőgazdaságot pedig az utakat elzáró traktorosok jelenítették meg. Ehhez képest Csehországot a bortermesztés Mekkájának, Szlovéniát a tengerimádók és a téli sportok paradicsomának,
