Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-24
11 emléket állító diadalívet. Első körben úgy tűnt ugyanis, hogy viszonylag kis területen lesz a park, s a két al kotás elnyomta volna egymást. Közben azonban a városi tanácsban nem csak arról döntöttek, hogy a Tűzoltó térről kiteszik a bolhapiacot, de ha már ilyen nagyon belejöttek a településrendezésbe, elhatározták a szomszédos telken álló épület elbontását is, így pedig a szobor és a diadalív jó hatvan méterre lesz egymástól. Ekkor jött az újabb feladat: a két emlékművet szembe kellett állítani egymással – végül is csak megbékélési parkról van szó. Ehhez viszont 45 fokkal el kellett fordítani a Zalamű talapzatát – de erre alkalmas daru nem volt Aradon, sőt a Debrecenből érkezett emelők sem boldogultak vele. Így valamennyit – de állítólag nem vészesen sokat – el kellett bontani a kövekből. Többek között ezért is halasztották el egy héttel az avatást: igazi park így sem lesz, de legalább a földet elsimítják s felszórják kavicsokkal, a román diadalív vázát pedig majdani helyére viszik. Közben persze elkezdtek terjedni a pletykák és a legendák. Kiderült például, hogy a teret nem filmezik állandóan, az egészből annyi i gaz, hogy működik egy webkamera. Sokan tudni vélték, hogy az RMDSZ őrszolgálatot szervezett a szobor védelmére, de valójában a polgármesteri hivatal utasítására sétáltak a téren gyakrabban a polgárőrök. Miként az sem igaz, hogy Kolozsiék művégtagokat készí tettek volna a szoborcsoport alakjainak – rongálás esetére. Csupán a tábornokok arcképéről készült lenyomat, mivel ezek elérhető magasságban vannak, azaz itt nagyobb a rizikófaktor. Így pedig, ha valamelyiknek baja esnék, tudnak önteni újat. Az aradi magya rok jó része arra ugyanis nagy téteket merne tenni arra, hogy a román szélsőségesek valamit elkövetnek majd a szobor ellen. "Most nincs itt egy sem, de szoktak tüntetni. Hetente egyszer jönnek" – magyarázza az egyik fiatalember, társa azonban úgy tudja, kéthetente van "tüntetési nap". A helyszínen ellentábor nem lévén, próbálkozunk a NagyRománia Párt székházában. Kiderül, van a kérdésnek külön felelőse: Mircea Adi Panteának hívják, megyei alelnök s a kampánystáb vezetője, amúgy újságíró, s ha már úgyis e nnyit foglalkozott az üggyel, könyvet is ír a tizenhárom tábornokról, s majd magyarul is kiadja – nem titkolja, üzleti célokkal. Láthatóan lelkes attól, hogy magyarországiak faggatják, kávét hozat pártemblémás csészékben, aztán belevág lelkesérzelmes, ret orikailag hibátlanul felépített mondandójába. "Hóhérok voltak" Hogy tudniillik ők nacionalisták ugyan, de felvilágosult nacionalisták, a tizenhárom vértanú viszont feltétlenül gyilkos, a román nép hóhérai, akiknek semmi keresnivalójuk egy aradi emlékművön. A gondolatmenet aztán kissé megbicsaklik, a párt ugyanis akkor mégis elképzelhetőnek tartaná a szobor megmaradását, ha olyan parkot alakítottak volna ki, amelyben az összes 1848as európai forradalomnak emléket állítanak – abban lehetett volna ez a magyaroké. Így viszont nem, s ha ők győznek a helyi választáson, azon nal csomagolják az emlékművet, s küldik Magyarországra – mondja. Valamivel később azonban, amikor elismétli a tervet, a csomagolás elé még beiktat egy közbülső lépést is, egy erről szóló népszavazást – merthogy ők demokratikus párt. Meghatni az sem tudja, hogy azért Arad egy szép alkotással lett gazdagabb. "Tizenhárom gyilkos – kiáltja, mert – itt nem a szépség, hanem az elv számít." Közben dicséri az RMDSZt, amiért ügyesen taktikázott a román kormánnyal, amelyik viszont szerinte a miniszterelnökkel az éle n törvényszegő. Arról, hogy a jelek szerint Aradon túl sok támogatójuk ebben az ügyben nincs, hiszen a szobor körül rendszerint másfél százan tüntetnek, amikor pedig az NRP nagynagy tömegtüntetést ígért, alig 1500an gyűltek össze, ismét csak a kormány ár mánykodása jut eszébe. Szerinte valójában 2300an voltak, de amúgy sem a létszám, a gondolat a fontos. Ráadásul jóval többen lettek volna, ha a hatóságok és az őket kiszolgáló sajtó nem ijeszti el az embereket, arról már nem is beszélve, hogy Adrian Nast ase csak azért tette át Romániában a madridi áldozatokra emlékező gyásznapot hétfőről vasárnapra, mert a NRP aradi tüntetését akarta megfúrni. "De mi kultúremberek vagyunk. Én ugyan őszintén kifakadok, ám az avatást, azt nem zavarjuk meg" – nyugtat meg zár ásként. A szobor körül ácsorgó magyarok azonban ebben nem igazán bíznak, bár elismerik, mivel az avatásra nyolctízezer ünneplő érkezik majd, ez elijesztheti a rendzavarókat. Egy a téren dolgozó román munkás egyébként is állítja, "csak úgy tudnak összesz edni a szélsőségesek százötven tüntetőt, hogy adnak nekik egy
