Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-23
4 Vajon ez olyan elem, amely megkülönbözteti Tőkést és másokat – Toró T. Tibort, Szilágyi Zsoltot, Csapó Józsefet, Török Sándort stb. – az RMDSZtől és Markó Bélától? Vajon az utóbbiak megelégednek Románia alkotmányával, amely a közigazgatási autonómiának csak gyenge formáit teszi lehetővé? Az opciók síkján a mérsékeltek és a radikálisok minél szélesebbkörű autonómiát kívánnak. A magyarok minél nagyobb függetlenséget szeretnének közösségük adminisztrációjában. Minden magyar program és törvénytervezet a közösség alapvető óhajának állítja be az etnikai alapú területi autonómiát. Tíz olyan kezdeményezés ismer etes, amelyet magyar szakértők dolgoztak ki a „különleges jogállású régiók” létrehozására. Mind olyan régiókat képzelnek el, amelyeknek lakói a kormányokhoz és parlamentekhez hasonló, helyi kérdésekben döntési hatalommal rendelkező kis struktúrákat hozha tnak létre. Íme, ezért nem az opciók mérsékeltsége vagy radikalizmusa kapcsán különbség az, aminek mentén elkülönül egymástól a mérsékelt és a radikális vonal. A „szeparáció” elsősorban a közösségi eszme hirdetésének politikai vonalával kapcsolatos. A RM DSZ mintegy tizennégy éve változatlan vezetése a kis lépések politikáját követte. Tőkés László és a hozzá közel álló politikai platformok elutasították ezt. A radikálisok megállnak a tiltakozás eszközeinél, ha az általuk jogosnak tartott kéréseik eluta sításra találnak. Készek felégetni minden hidat, anélkül, hogy figyelembe vennék a negatív következményeket. Hogy a magyaroknak el kell viselniük a román pártok „megtorló” lépéseit? Annál jobb, a kialakuló válság még nagyobb legitimitást biztosít harcuknak . Az 1990 utáni romániai magyar politikai történetében a Domokos Géza, majd a Markó Béla mérsékelt vonala érvényesült. Az RMDSZ kezdetben hajlandó volt együttműködni a Nemzeti Megmentési Fronttal. A Front vezetőitől kapott ütések után a Szövetség a politikai ellenzékiség mellett döntött, és a Demokratikus Konvenció tagja, 1996ban p edig a kormánykoalíció része lett. Az RMDSZ nemrég aratta le ennek a politikának a gyümölcseit. Törvényhozási előrelépések történtek a kisebbségi jogok terén. A felmérések szerint 1996 és 2000 között javultak az etnikumközi kapcsolatok. Évrőlévre láth atók voltak a konkrét eredmények. Az RMDSZ soha nem kapott meg mindent, amit kért, még azt sem, amit ígértek neki. A gyanú soha nem szűnt meg teljes mértékben a magyarokkal fennálló viszonyban. Mégis, a Konvenció kormányzása idején a „románmagyar megbékél és” állandó jelszóvá vált. 2000 után az egymást követő paktumokmegállapodások is – botránnyal vagy anélkül – hozzátettek valamit a sikerekhez. A legutóbbi, az aradi Szabadságszobor felállításának megtagadásával kapcsolatos nagy feszültségnek néhány hón appal korábban lehettünk tanúi. Az elkövetkezőkben ez az akadály is megszűnik. (Röviddel a PSDRMDSZ együttműködési megállapodás aláírása után a Kulturális Minisztérium költségvetését kiegészítették 190 milliárd lejjel, amiből két aradi szoborcsoport fel állítását finanszírozzák, az egyik a Nagy Egyesülésnek állít emléket. Világos, hogy ez a két emlékmű az „ára” a Szabadságszobor Tűzoltótéri elhelyezésének). Ha az RMDSZ politikája sikeres volt,
