Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-09
8 Magyar Nemzet 2004 . március 6. Szerző: Lukács Csaba Medgyessy Péter magyar miniszterelnök tavalyi ígérete az újonnan létrehozandó erdélyi magyar televízióról alaposan felkavarta a romániai magyar közélet állóvizét. Pénz még azóta sincs, ám az RMDSZ időközben kiépítette a z új televíziót működtető alapítványt, és kampányfőnökét tette a kuratórium elnökévé. A történelmi egyházak vezetői nagyobb beleszólást kérnek az új médium ügyeibe, az ellenzékiek pedig attól tartanak, hogy pártszócső lesz a magyar adóforintokból létrehoz andó televízióból. Míg az 1989es változások idején a székelyföldi tömbmagyarság egyetlen magyar nyelvű tévéműsort sem nézhetett (a Kossuth rádió műsorait is csak rossz műszaki körülmények között hallgathatták), a helyzet azóta gyökeresen megváltozott. A képi információra áhítozó kisközösségek sokszor erőn felüli anyagi terheket is vállaltak azért, hogy kábeltévészolgáltatás épüljön ki településükön, így Romániában ma jóval magasabb a bekábelezett háztartások aránya a magyarországinál. A Duna Televízió me gjelenésekor elindult a parabolaantennák korszaka – ahol nem volt gazdaságos kiépíteni a kábelhálózatot, ott egyéni műholdvevőkkel vagy néhány család közös beruházásában oldották meg a vételt. Mostanra egy magyarlakta város kábelszolgáltatója nyolc – tíz csa tornát is kínál magyar nyelven (a Duna Tv és az M 2 mellett általában fogható az ATV, a Romantika és a Hallmark – újabban sok helyütt már a Hír Tv is – , magyar nyelven sugároz az Eurosport, a National Geographic és a Discovery Channel stb.), de sok kábelsz olgáltató ad válogatást videóról a magyar földi sugárzású kereskedelmi csatornák bulvárműsoraiból (Fókusz, Aktív, valóságshowk, Heti hetes és egyebek). A forradalom utáni Romániában újraindultak a közszolgálati adókon a kisebbségi műsorok is. Bár Petre R oman miniszterelnök 1990es ígérete – melyben állami tévét ígért a magyaroknak – azóta sem valósult meg, kisebb háborúskodások után ma is heti három és fél órás magyar nyelvű műsort sugároz a Román Televízió egyes és kettes csatornája. Szintén adnak magyar adást az állami tévé kolozsvári és temesvári területi stúdióiból, ám ezek mindegyike kora délutáni időpontban kerül képernyőre, olyankor, amikor még nem értek haza a potenciális nézők. A romániai magyar televízió ötlete nem új, ám a gondolat soha nem ker ült közel a megvalósításhoz. Az RTV magyar adásának korábbi vezetője, Boros Zoltán ugyan többször szorgalmazta egy körkapcsolásos rendszerű elektronikus médium felállítását (melyben a különböző területi stúdiók és médiaműhelyek osztoznának a műsoridőn), az elképzelés azonban politikai akarat és tőke hiányában megmaradt elméletnek. Borosra ugyanis megharagudott az RMDSZ csúcsvezetése, amikor a főszerkesztő nyílt levélben bírálni merte Markó Béla hozzáállását a vele kritikus újságírókhoz. Másrészt hiányzott a megfelelő szakmai háttér is, hiszen a romániai magyar tévés szakemberek jelentős része Magyarországra jött dolgozni, vagy Bukarest helyett a sokkal jobban fizető anyaországi tévéknek küldte szívesebben a tudósításait. Az Illyés Közalapítvány a Televízió határok nélkül program keretében 2000ben hatszázmillió forintot költött a helyi stúdiók és alkotócsoportok műszaki eszközökkel való felszerelésére és műsorok támogatására, s a pénz jelentős része a legnagyobb lélekszámú magyar közösséghez, vagyis az erdél yi szakemberekhez került. Ennek köszönhetően magas műszaki színvonalú stúdiók jöttek létre Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Marosvásárhelyen, élő közvetítésekre alkalmas optikai kapcsolat és műholdas közvetítőkocsi került át, miközben tucatnyi kisebb műh ely kapott kamerát és utómunkákra alkalmas számítógépet. A beruházásból elsősorban a magyar közszolgálati tévék profitálnak: a Duna Televízió példul heti rendszerességgel sugároz műsort a nagy stúdiókból, de az MTV is foglakoztatja a műszakilag jelentősen megerősödött alkotócsoportokat. Veress László, aki az Illyés Közalapítvány volt igazgatójaként a Televízió határok nélkül program szakmai felelőse volt, úgy véli, hogy a rendszerszemléletű támogatással minőségi fordulat következett be az erdélyi magyar tel evíziózásban, a kialakított stúdiók és tudósítói pontok gerincét képezhetik egy önálló erdélyi magyar televíziónak, ám az erdélyi médiában történő politikai zsákmányszerzés logikájának alkalmazása biztos zsákutcába viheti az egész tervet. A magyar miniszt erelnök tavalyi ígérete ebbe a közegbe érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Sokan úgy vélik, hogy az Orbánkormány szimbólumértékű és komoly közösségi haszonnal járó programjai után (például a státustörvény, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyete m vagy a Mária Valéria híd Esztergom és Párkány közt) a kormányfő olyan ügyet keresett, amely egyrészt túlmutat a parlamenti ciklusokon, másrészt pedig cáfolja azokat a vádakat, melyek szerint a szocialistákat nem érdekli a határon
