Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-20
14 - Gondoljunk vissza az első magyarmagyar csúcsra, amely 1996. július 5én ült össze (hanganyagát egyébként a konferencia szervezői kiszolgáltatták a szlov ák titkosszolgálatnak). A határon túli magyaroknak az akkori magyarországi kormánnyal kellett harcot vívniuk a közös nyilatkozat nemzetstratégiai pontjaiért, például hogy a szülőföldön maradás egyik legfontosabb tényezőjeként az autonómiát fogadjuk el. Az akkori ellenzéki Fidesz, az MDF és a kisgazdák nélkül ez nem is sikerült volna. Nem sokkal ezután került sor a románmagyar alapszerződés egyeztetésére, melynek keretében a Hornkormány elfogadta az autonómia vonatának vakvágányra állítását. Ez akkor törté nt, amikor Magyarország egy nagyköveti rangban lévő diplomatája (nyilván nem saját ötletként) kijelentette, hogy a magyar kormány hajlandó aláírni akár egy üres papírlapot is alapszerződésként Szlovákiával, ha Magyarország NATOtagságának ez a feltétele. A magyarországi kormánypolitika ekkor már messze állt az antalli külpolitika hármas pillérétől (európai integráció, szomszédságpolitika, határon túli magyarok mint egyenrangú elemek), amiről az 19901994es ciklusban állítólag egyetértés alakult ki a pártok között. A Markó Béla vezette RMDSZ kérésére egyébként a románmagyar alapszerződés szövegtervezete miatt ült össze 1996 augusztusában a második, "csonka" magyarmagyar csúcs - az augusztus 20án rendezett parlamenti fogadáson pedig az RMDSZ kérésére éppen a románmagyar alapszerződés hibái miatt kerültem összetűzésbe Horn Gyulával és Göncz Árpáddal. Az 1998as kormányváltás után ismét úgy látszott, hogy kialakulóban van a nemzeti egyetértés. Az SZDSZ politikusai kivételével senki sem merte azt mondani, hog y nincs szükség a státustörvényre, de a baloldali politikusok fele távol maradt a szavazástól. - Mit ért ön nemzetstratégián? - A nemzet megmaradásának, fejlődésének, létfeltételei javításának, jövőtervezésének programját. Ha ez igaz, akkor Markó Béla s em utasíthatja el, hogy tárgyalóasztalhoz üljön saját ellenzékével, még ha ezzel elismeri is létüket. De hogyan követelhet nemzetstratégiai hozzáállást a 2002ben kormányra került pártoktól, amelyek az elmúlt tizennégy évben legkevesebb kétszer rúgták fel a nemzeti egyetértést? Vagy azoktól követeli ezt, akik részt vettek a nemzetstratégia kialakításában, de azért nem szereti őket, mert az ellenlábasaival rokonszenveznek? - Tehát nem ért egyet Markó Béla felvetésével? - Elvárása jogos a magyar nemzetstra tégia megteremtésére. De tudatosítani kell, hogy nem lehet minden kormányváltás után új nemzetstratégiát kidolgozni. Az ugyanis nem lenne más, mint egy párt választási programja. Ezt egy költőnek tudnia kell, főleg, ha politikus. De azt is tudnia kell, hog y Magyarországon olyan súllyal van jelen az a politikai csoport, amely a nemzetet nem történelmi, kulturális és politikai közösségként értelmezi, hanem mondjuk a finánctőke függvényeként vagy az állampolgárok manipulálható halmazaként, hogy velük nem lehet nemzeti közösségi célokat megvalósítani. - Mit kellene újragondolni? - Például azt, hogy lehete úgy képviselni a nemzetet, hogy közben csak államot képviselek. A kettő ugyanis más dolog. Ha azzal az elvárással vagyok a mindenkori Magyarország iránt, h ogy az egységes magyar nemzetet képviselje, akkor azt kell feltételezni, hogy a magyarországi kormány nem csupán államérdeket képvisel, hanem nemzetpolitikát is. A rendszerváltozás óta bekövetkezett magyarországi kormányváltások pedig a nemzetpolitika és a z állampolitika közti ingakilengéseket jelzik. És nézzünk körül a Magyarország határain kívüli magyar politikában! Ott is léteznek ezeknek a szemléleteknek a képviselői. - A Felvidéken mintha kevésbé éreznénk ezt a kettősséget. - Ennek az oka az, hogy s ikerült bizonyos mértékben lokalizálni az eltérő érdekeket, és nem engedjük kizárólag érvényesülni az érdekszempontúságot a felvidéki magyar politikában. Máskülönben ugyanis nem tudtuk volna törvénybe iktatni a magyar egyetemet sem, mert akkor fontosabb le nne, hogy azok, akik az MKP kormányzása révén pénzközelbe kerültek, minél nagyobbat meríthessenek a húsosfazékból. Mivel azonban megjelenik az értékközpontúság is az MKP politikájában, kiegyensúlyozottabb politikát folytat, mint az RMDSZ. Nem azt mondom, h ogy ez mindig sikeres, a társadalom mégsem polarizálódott annyira, mint Erdélyben. Ott ugyanis az RMDSZ egyik meghatározó politikusa egyben Románia egyik leggazdagabb milliárdosa (Verestóy Attila - A szerk.). Nálunk az MKP országos vezetésében meg sem jele nn ek ilyen emberek - ők a párt peremén foglalnak helyet, és csak áttételesen tudnak befolyást gyakorolni politikánkra.
