Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-29
12 KOALÍCIÓ S PATTHELYZET SZERBIÁBAN Szélső értékek Teljes politikai bizonytalanság közepette ült össze kedden az új szerb parlament, miután a legtöbb mandátumot szerzett szélsőséges nacionalista Radikális Párttól egyaránt elzárkózó négy demokratikus párt - így a Voj iszlav Kostunica (képünkön) vezette DSZSZ - között eredménytelenek voltak a koalíciós tárgyalások. Többismeretlenes egyenletre emlékeztetett a szerbiai belpolitika a december végén megválasztott új törvényhozás keddi alakuló ülésének előestéjén. Az alkot mányban előírt 30 napos határidő leteltével a honatyák anélkül gyűltek össze első tanácskozásukra, hogy egyértelműen kirajzolódtak volna a leendő kormánykoalíció körvonalai. A december 28ai választáson parlamenti helyhez jutott hat párt egyike sem kapott ugyanis elegendő szavazatot ahhoz, hogy önmagában vagy szóba jöhető szövetségeseivel a kormányalakításhoz szükséges többségre tegyen szert (HVG, 2004. január 3.). Az 1991 után az egykori Jugoszlávia területén az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálására felállított hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) őrizetében lévő Vojiszlav Seselj Szerb Radikális Pártja (SZRSZ) hiába mondhatja magáénak a legtöbb - 82 - mandátumot, még a szintén a hágai bíróság vendégszeretetét élvező Szlobodan Milosevics sz ocialista pártjának (SZPSZ) 22 képviselőjével együtt is kisebbségbe szorul a 250 tagú szkupstinában. A másik térfélen, az úgynevezett demokratikus táborban felsorakozó négy párt viszont, legalábbis keddi lapzártánkig, képtelennek bizonyult az összefogásra. A Seseljt nagy sikerrel helyettesítő Tomiszlav Nikolics által irányított SZRSZ után másodikként befutó Vojiszlav Kostunica volt jugoszláv államfő Szerbiai Demokrata Pártja (DSZSZ) 53 voksot söpört be, így a Demokrata Párttal (DSZ), a G17+ liberális, vala mint a Vuk Draskovicsféle Szerb Megújhodási Mozgalom (SZPO) és az Új Szerbia (NSZ) monarchistanacionalista frakciójával együtt kényelmes többségre támaszkodó koalíciót hozhatna létre. A baj csak az, hogy Kostunica a kampány során nem győzött elhatárolódn i a tavaly novemberi érvénytelen elnökválasztás után (HVG, 2003. november 22.) formálisan is felbomlott, Milosevics 2000 őszi megbuktatása óta kormányzó Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOSZ) fő erejének számító DSZtől. A politikaiideológiai és személyes ellentétek a 2003 márciusában meggyilkolt Zoran Gyingyics pártja és a DOSZból 2001 nyarán kifarolt DSZSZ között odáig fajultak, hogy a választások után Kostunica eleve kizárta a DSZt is magában foglaló négypárti demokratikus nagykoalíció lehetőségét. Ja nuár elején Kostunica sokak megrökönyödésére előbb egy olyan átmeneti - funkcióiban korlátozott - nemzeti egységkormányt javasolt, amelyben az SZRSZ és az SZPSZ is részt vett volna, majd a DSZt mellőző kisebbségi koalíciót kezdte forszírozni. A Milosevicsérához kötődő SZRSZ az utolsó pillanatig fenntartotta a DSZSZnek címzett koalíciós ajánlatát, ám ezt Kostunicáék már csak a növekvő nyugati aggodalmak miatt sem mérlegelhették komolyan. A DSZSZ, a G17+ és az SZPONSZ január 20ára kidolgozta a koalíciós megállapodás tervezetét, amely egyebek közt az új alkotmány három hónapon belüli elfogadását, a kormányzati intézményrendszer reformját, a korrupció ellen irányuló összeférhetetlenségi törvény jóváhagyását helyezte kilátásba. Kiszivárgott az is, hogy a kü lső támogatásért cserébe Borisz Tadics, a 37 hellyel rendelkező DSZ legnépszerűbb alelnöke megtarthatta volna a védelmi tárcát SzerbiaMontenegró szövetségi kormányában. Csakhogy ezt, az ország kormányozhatóságának és stabilitásának érdekére hivatkozva, ma ga Tadics is felháborodottan visszautasította. Ugyanakkor pár nappal később a DSZ jelezte, hogy mégis hajlandó lenne visszatérni a tárgyalóasztalhoz, ha a párt adhatná a házelnököt, de ezt legott elvetette Velimir Ilics NSZvezér, aki azért hagyott egy kis kaput, amikor megnevezte a leköszönő kabinetnek azokat a kompromittálódott vezéralakjait - köztük Zoran Zsivkovics ügyvivő miniszterelnököt, Alakszandar Vlahovics privatizációs és Bozsidar Gyelics pénzügyminisztert , akiknek szerinte semmi keresnivalójuk az új kormányban.
