Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-29
9 Kikért aggódik Bauer Tamás? NSZ • 2004. január 29. Szomorúan olvastam Bauer Tamásnak, a Szabad Demokraták Országos Tanácsa tagj ának az írását (Kettős kapituláció, január 8.). Bauer ugyanis számos hamis feltevésből kiindulva próbált levonni erőltetett és nem is helytálló következtetéseket. Nem fogadható el, ahogy Bauer a nemzetközi kapcsolatokat és a nemzeti érdekeket szembeállítja . A Magyar Demokrata Fórum számára is elsőrendű külpolitikai szempont a békés egymás mellett élés a szomszédos államokkal – amint a világ más államaival is – , de ezt a célt nem lehet szembeállítani nemzeti megmaradásunk és kibontakozásunk elősegítésével. A z MDF csakis kölcsönösségi alapon tudja elképzelni a jószomszédi viszony fenntartását, melynek érthető feltétele, hogy Szlovákia, Szerbia és Románia is biztosítsa mindazon jogokat a területén élő magyar kisebbségeknek, amelyeket a nyugateurópai kisebbsége k élveznek kollektív, nemzeti alapon. Éspedig: a teljes körű anyanyelvhasználatot az oktatás minden szintjén, a különböző szintű autonómiák rendszerét s egyéb önrendelkezési törekvéseik biztosítását. Az MDF a határon túli politika fontos elemének tartja a több mint kétharmados többséggel megalkotott státustörvényt, annak szellemiségét, és megindult gyakorlati alkalmazását – annál is inkább, mert hazánknak még a 2002es választások előtt sikerült megállapodnia a státustörvény gyakorlati alkalmazásáról az ö sszes szomszédos országgal (!), az ellenállásban ekkor magára maradt Szlovákiát leszámítva! Ezzel szemben éppen a szocialisták és a szabad demokraták nagyhangú választási ígéretei a státustörvény várható felülvizsgálatáról kormányváltás esetén keltették fe l a szomszédos népek elégedetlenségét, és vezettek a státustörvény szétzilálásához, annak nemzetközi kivéreztetéséhez. Bauer Tamás kínosan ügyel arra, hogy a határon túli magyarság általa vélt véleményeivel igyekezzék alátámasztani saját állásfoglalását, ami – el kell ismerni – előrelépés az alapszerződések idején folytatott szocialista – szabad demokrata politikához képest. A baj csak az, hogy ezt tévesen teszi. Azt írja: „Ezért tartották távol magukat a kettős állampolgárság gondolatától az RMDSZ és a Magy ar Koalíció Pártja vezetői, akik az integráció és emancipáció, az együttműködés és a kompromisszumok politikáját követik a konfrontáció helyett.” Ezzel szemben 2000ben a Markó Béla vezette RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyarság körében az erd élyi magyarok számára biztosítandó külhoni magyar állampolgárság intézményének bevezetéséért. Éppen a Népszabadság számolt be 2003. augusztus 14én Kettős állampolgárságot kérnek az erdélyiek is címmel arról, hogy „Markó Béla már tíz nappal ezelőtt közölte : az RMDSZ kész tárgyalásokat folytatni a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról, de ebben az ügyben a magyar kormánynak kell döntenie. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett rá, hogy a szövetség 2000ben az ún. külhoni állampolgárság biztosításáért aláírá sgyűjtést is szervezett, de az akkori kormány vezetői egyértelműen azt válaszolták, hogy a kettős állampolgárság felvetése nem időszerű.” Téved tehát Bauer, amikor az erdélyiek „távolmaradásával” példálózik. Elfogadhatatlan Bauer Tamás sajátos képzettársí tása, amellyel indirekt módon ugyan, de mégis egyenlőségjelet tesz a magyar állampolgárság igénylése és az „elszigetelődés”, a kisebbségi magyar közösségeknek a többségi nemzetektől való elkülönülése között. Egyegy értékteremtő közösség csakis akkor gazda gíthatja magát, ha a lét bizonyos területein igenis megőrzi különbözőségét a többségi társadalmaktól. Etnikai közösség esetén: őrzi anyanyelvét, kultúráját, sajátos szokásait. Ami a kettős állampolgárság nemzetközi vonatkozásait illeti: nyilvánvaló, hogy a magyar állampolgárság megadása a Magyar Köztársaság szuverén joga, és az marad hazánk európai uniós csatlakozása után is – noha tekintettel kell lennünk majd bizonyos uniós elvárásokra is. Mégis: Ukrajnát leszámítva a szomszédos országok jogrendje nem ti ltja kifejezetten a kettős állampolgárság intézményét, és Európa nyugati felében is számos országban bevett gyakorlatnak számít, hogy az állampolgárok többes vagy kettős állampolgársággal rendelkezzenek. Az Európa Tanács 1997ben megnyitott egyezménye, az állampolgárságról szóló európai egyezmény kifejezetten bátorítja az államokat a többes állampolgárság tolerálására, s előirányozza a többes állampolgárokkal szembeni esetleg még meglévő hátrányos eljárások felszámolását. Igaz, hogy a legtöbb nyugateurópai országban a bevándorlás az állampolgárság honosítással történő megszerzésének feltétele,
