Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-04
10 Akadhatnak területek, ahol az új tagországoknak haladéktalan erőfeszítéseket kell még tenniük azért, hogy jövő év májusa előtt minden a helyére kerüljön. De ez mit sem von le abból, hogy a mostani az Európai Unió történetének legjobban előkészített bővítése – véli Günter Verheugen. Az EU bővítési biztosa a csatlakozási felkészülésről készült – szerdán közlésre bocsátandó – jelentés kapcsán nyilatkozott a Világgazdaság brüsszeli tudósítójá nak. Ön szerint mi a legfontosabb üzenete a mostani jelentésnek? Ezúttal nem a szokásos, évenként ismétlődő országjelentéssel van dolgunk, miként nincs szó mindenre kiterjedő átfogó értékelésről sem. Kizárólag annak megvizsgálására szolgál, hogy a leend ő újabb tagországok teljesítettéke a csatlakozási tárgyalásokon tett kötelezettségeiket. Mindehhez több ezer tételt rostáltunk át, és amennyire látom, a végeredmény aláhúzza azon meggyőződésemet, hogy ez az EU történetének legjobban előkészített bővítése. A csatlakozó országok kellő mértékben felkészültek, és az uniós intézmények működésében az új államok megjelenése semmilyen zavart nem fog előidézni. Mindez nem mond ellent annak, hogy akadnak olyan területek, ahol az új tagországoknak haladéktalan és érd emi erőfeszítéseket kell még tenniük annak érdekében, hogy jövő év május 1je előtt tényleg minden a helyére kerüljön. A mostani jelentést olvasva persze mindenki ezekre a területekre fog figyelni. De kezeljük a helyén a dolgokat! Ahol ténylegesen súlyos p roblémákat voltunk kénytelenek regisztrálni, alig három százalékát teszi ki az EUjoganyag egészének. A három százalék persze adódhat kiugróan fontos ügyekből is… Ez igaz. De úgy látjuk, hogy a netán meglévő elmaradások nem az unió intézményeinek vagy e gységes piacának működésére jelentenek fenyegetést. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezek léte a tagság nyújtotta előnyök teljes körű élvezésétől foszthat meg kezdetben egyes csatlakozó országokat. Bár a magam részéről egyelőre még ezt is elkerülhetőnek v élem. A leendő tagállamok kormányai tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy hol vannak a gyenge pontok. Mi több: az év során tett korábbi figyelmeztetéseink nyomán hónapok óta azt is tudják, hogy ezek az elmaradások Brüsszelben figyelmet keltettek, úgyhog y az esetek többségében komoly haladást is regisztrálhattunk számos, addig bírált területen. A sokat emlegetett védzáradékintézkedés lehetősége is mintha végül háttérbe szorult volna. Megemlítjük magát az eszközt mint lehetséges intézkedést, de egyelőr e nem látszik semmi olyan ok, amely miatt fel kellene vetni ezek tényleges alkalmazását is. Most mindenesetre egyetlen konkrét ügyhöz sem kapcsoltunk ilyet. Szinte minden jelölt országnál téma maradt az állategészségügy és az élelmiszerbiztonság. Ennyir e rossz a helyzet? Ezt is a helyén kell kezelni. Nem azt mondjuk, hogy ezen a téren mindenütt drámai a helyzet. Arra akartuk csak ismételten felhívni a figyelmet, hogy ha valamely termék nem teljesíti a szükséges normákat, akkor nem engedik majd be az EU egységes piacára. Ennyi és nem több. És hogyan akarnak érvényt szerezni ennek, ha nincs védzáradék? Először is – még egyszer – , nem hiszem, hogy jövő májusra annyi megoldatlan hiányosság maradna, hogy a védzáradékról egyáltalán gondolkodni kellene. Ám ha mégis, úgy éppen az élelmiszerbiztonság területén adott jogszabályok magukban foglalnak lehetséges v édintézkedéseket is. A fogyasztóvédelemben illetékes biztos, David Byrne választhat majd aközött, hogy elmaradást észlelve a vonatkozó jogszabály nyújtotta védeszközhöz nyúl, vagy a csatlakozási szerződésben rögzített általános védintézkedést aktivizálja. A lényeg, hogy az uniós normáktól elmaradó – tehát elvben fogyasztót veszélyeztethető – termék nem kerülhet be az egységes piacra, és nem is fog bekerülni ilyen. Mi a helyzet a korrupcióval? Mintha Brüsszelben enyhébben ítélnék meg azt, amit a nemzetközi felmérések annyira sötéten festenek le. Először is nincs garancia arra, hogy az említett felmérések alapjául szolgáló információk teljesen tényszerűek. Gyakran inkább benyomásokból, pillanatnyi társadalmi megítélésből indulnak ki. Persze senki sem tagadh atja, hogy a korrupció létezik. De ott már erős kétségeim vannak, amikor valaki azt állítja, hogy a csatlakozó országokban a helyzet romlott a korábbi évekhez képest. Az, hogy a nyilvánosságra került
