Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-18
13 király „románságát”. A szobo r legelvetemültebb ellensége a kolozsvári polgármester, Georghe Funar, aki előbb javaslatot tett a szobor beolvasztására, majd mikor ezt nem tudta elérni, különböző aljas terveket eszelt ki a szobor meggyalázására. Ami ugye igen érdekes, s bizony tudathasa dásra enged következtetni, hiszen ha Mátyást olyan nagy románnak tartják, akkor vajon miért kell eltávolítani a szobrát? A szobor elleni legarcátlanabb megnyilvánulás az volt, amikor elrendelték az ásatásokat a téren, melyeknek román emlékeket kellett voln a feltárniuk Kolozsváron. Minthogy azonban románok sem voltak arrafelé azelőtt, így aztán emlékeik sem maradhattak fönn. De talán nem is ez volt a cél, hanem az, hogy a szobor útjába essen az ásatásoknak, s akkor végre el lehet onnan mozdítani. Szerencsére nem így történt, az ásatások ugyanis pénzhiány miatt leálltak, s különben is, „csak” magyarok jelenlétére utaló nyomokat találtak… Arad és a raboskodó Szabadságszobor Arad most elsősorban a Szabadságszobor meghurcolásával kapcsolatban tűnik fel ittot t a sajtóban. Mindemellett azonban nem szabad elfeledkeznünk más aradi emlékművek meggyalázásáról sem. Az emberi primitívség és elvakultság kirívó példája a tavaly májusában történt incidens, melynek során „ismeretlen elkövetők” festékkel öntötték le az ar adi vértanúk emlékoszlopát, trágár szavakat firkáltak rá, és – bocsánat, de ezt másképp nem lehet mondani – leszarták. Szó szerint. Ilyenekkel kell együtt élnie az erdélyi magyarságnak. Mit mondjak erre? Együtt érzünk velük, mert tudjuk, mi ez. Napjainkba n azonban Aradról a már említett Szabadságszobor kapcsán tesz említést a sajtó (már amelyik). A szoborcsoport a tizenhárom aradi vértanúnak állít örök emléket. Zala György alkotása a 19. század végén készült el, leleplezésére 1890ben került sor. 1923i g hirdette a műremek az aradi mártírok hősiességét és dicsőségét, amikor is a románok érzékenységére való hivatkozással előbb körbedeszkázták, majd pedig eltávolították a szoborcsoportot. Ez után pedig az aradi vár foglya volt egészen 1999ig, amikor is a minorita rendház udvarába szállították át. A tervek szerint a szoborcsoport restaurálása után a Tűzoltók terén helyezték volna el, melyet szintén felújít a város vezetése. Nem így történt. Az alkotás az aradi vértanúk emlékünnepségén ugyanis nem állott a T űzoltók terén lévő talapzaton. S egyhamar nem is fog, tán sohasem, hiszen az elképzelések szerint egy emlékparkban kapna helyet, természetesen román szobrok társaságában. Csak hogy a magyarnak ismét folt essék a dolmányán is, meg a csizmáján is… Voltak, s vannak, akik tesznek azért, hogy ne így legyen. Ezt bizonyítja az idei október 6i megemlékezés is, melyet éppenséggel 5én tartottak meg. Nem véletlenül. Hatodikán ugyanis a kormányszolga RMDSZ tartotta külön megemlékezését, természetesen román vendégekke l, s ahogy az nekik dukál, román tolmácsolással. Még a prefektust is meghívták, akinek kézjegye ott szárad a szobor felállítását elutasító papiroson. Jellemző. Ötödikén azonban méltó, emelkedett hangulatú megemlékezésnek lehettünk tanúi. S nem csak az elő adók színvonalas, mély gondolatokat tartalmazó beszédei (Tőkés László, Borbély Zsolt Attila, Németh Zsolt, Szűrös Mátyás) tették emlékezetessé ezt a napot, hanem a Kárpátmedencei magyarság egysége mellett hitüket tevő fiatalok jelenléte is. A Hatvannégy V ármegye Ifjúsági Mozgalom közel száz (ha nem több) tagja ugyanis fegyelmezetten, az alkalomhoz méltóan vett részt a rendezvényen, s megmutatták az ott megjelenteknek: van még magyar összetartás, s van még magyar kitartás. S talán bátorságból is leckét adta k néhány ottani magyarnak, noha nem ez volt a szándékuk. Egy aradi magyar rendező ugyanis mindenáron igyekezett eltüntetni a HVIM hatalmas lobogóját, amit a fiatalok természetesen megtagadtak. Mint később kiderült, még a román rendőrkapitánynak sem volt ki fogása a HVIMlobogó ellen. Csak egy magyar rendezőnek… De talán ebből a határozott fellépésből neki és mindenkinek sikerült erőt meríteni. Mert erre nagy szükség lesz a jövőben, a dolgok állását tekintve. Kossuth a fűtőházban Az aradi Szabadságszoborho z hasonlóan a napjaink Felvidékén (az érzékenyebbek kedvéért: Szlovákiájában) is mostoha sorsuk van a magyar szobroknak. Már felsoroltunk néhány igazán kirívó példát, de a listát még hosszan lehetne folytatni. A szoborgyalázások itt is sokáig napirenden vo ltak. Az egyik legtöbbet szenvedett alkotás Petőfi Sándor pozsonyi szobra volt, melyet rendszeresen megcsonkítottak a
