Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-30
11 autonóm területek persze nem élveztek igazi önállóságot, ám lakosaik bizonyos mértékig ápolh atták nemzeti hagyományaikat, és a nyelvüket is használhatták azon a területen, ahol éltek. A román kommunisták között viszont még az efféle autonómia gondolata sem merült fel, még az 1948as román alkotmányban sincs szó ilyesmiről. 1950ben a teljes komm unista hatalomátvétel, majd a kollektivizálás után viszont, amikor a román politikai elit némi túlbuzgalommal úgy döntött, hogy újabb alkotmányt készít, és ehhez - a szocialista országokban megszokott koreográfiának megfelelően - a Szovjetunió segítségét k érték, fordult a kocka. Az iránymutató támogatást ugyanis Sztálin meg is ígérte, sőt ígéretét be is váltotta, minek nyomán az 1951ben sebtében megkezdett alkotmánykészítés folyamatában a románok kénytelenek voltak elfogadni minden, szovjet részről érkező tanácsot. A történtek váratlanságát jelzi, hogy 1950ben a közigazgatási reform véghezvitele során - mikor is meg kellett oldani a magyarlakta megyék problémáját is - még fel sem merült a valamiféle magyar önigazgatás lehetősége. Akkor sem, amikor a megyé k helyett tartományokra osztott országban a székelyföldi régióban kialakult Sztálin tartomány Brassó székhellyel és Maros tartomány Marosvásárhely székhellyel. Stefano Bottoni olasz történész szerint az új alkotmány tervezetének a szovjetekkel való folyama tos egyeztetése során éppen hogy a szovjet minta nyomán szükségszerűen felmerült a magyar autonómia gondolata is. Bottoni - akinek a kérdésről szóló tanulmánya megjelenés előtt áll a Regio című folyóiratban - úgy véli: a szovjetek erőltették a tartomány lé trehozatalát, a románok viszont (a kérdés szerintük is pártszerűen vallott "történelmi meghaladottsága" ellenére) csendesen szabotálni próbálták a szovjet előirányzatot. Míg az 1952 májusában Sztálinnak küldött román alkotmánytervezetben két néven is említ ik az autonóm tartományt (a MAT mellett egy Székely Autonóm Tartomány is szerepel a szövegben), a Román Munkáspárt (RMP) politikai bizottságának 1952. június 12ei ülésén tárgyalt, a területi közigazgatás módosításáról szóló jelentésben egy szó sem esik ho lmi tervezett új tartományról. Feltehetően az ezt észrevételező moszkvai bírálatoknak tudható be, hogy az e jelentéshez két héten belül készített kiegészítés már részletesen leírja a magyar autonóm terület határait, pótolva a szovjetek észrevételezte hiány osságokat. Így került Sztálin íróasztalára 1952. június 25én az új román alkotmányról szóló tervezet. Az Erdéllyel kapcsolatos 1945 utáni szovjet dokumentumokat három évvel ezelőtt közreadó orosz történészek szerint azonban Sztálin még ezt a tervezetet is elutasította, mégpedig részben a MATról szóló cikkelyek kidolgozatlansága miatt is. A Sztálinnak 1952. július 6án küldött újabb változatban ezért már így szerepel ez a passzus: "A Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartományát az a terület képezi, ah ol a tömbmagyar és székely lakosság él. Ez saját autonóm közigazgatási kormányzattal rendelkezik, amelyet az autonóm tartomány lakossága választ meg." Nagyjából az ezt is tartalmazó alkotmányt hagyta jóvá július 10én az RMP kongresszusa. Nyilván saját meg nyugtatásukat is szolgálta az a szovjet alkotmányhoz hasonlító passzus, miszerint "a Román Népköztársaság törvényei, a román állam központi szerveinek rendeletei és döntései a Magyar Autonóm Tartományban is érvényesek". A Marosvásárhely központtal megalak ult MAT - amely Sztálin és Maros tartományok magyarok lakta részét fogta egybe, s határa viszonylagos pontossággal követte a történelmi Székelyföld határát - létrehozása mindazonáltal annak idején teljes meglepetéssel érte mind a román, mind a magyar párta pparátust, de még inkább a közvéleményt. Székelyföldön népgyűléseket kellett szervezni az alkotmány ismertetésére. Nem kevés, izgalmasnak tetsző kérdés várt ugyanis megválaszolásra, például hogy miféle zászlót használnak majd, lesze saját törvénykezés, va gy hogy milyen lesz a MAT területén állomásozó katonák nyelve? Az érzelmi viharokról nem is szólva. Sokan kokárdát tűztek ki a tartomány megalakításának hírére, egyes, a tartomány határain kívül élő magyarok pedig nyomban oda kívántak áttelepülni. Gagyi J ózsef társadalomtudós kutatásaiból viszont az tudható, hogy a MAT területén élő románok közt erősen tartotta magát a vélekedés: "most majd újra a magyarok fognak dirigálni". Nem kevesen gondolták úgy, hogy a MAT "állam lesz az államban". Ezt az érzést lát szott erősíteni az is, hogy az új tartomány vezetése szinte teljes egészében magyarok kezébe került: a tartományi pártbizottság 11 vezetőjéből tíz magyar volt, ámbár ők hatalmukat - kipróbált
