Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-04
13 koncepciót, amelyet Viktor Medvedcsuk, az elnöki hivatal és egyben az egyesült szociáldemokrata párt veze tője, valamint az ellenzék baloldali szárnyának két vezéralakja, Petro Szimonenko és Olekszandr Moroz, a kommunista, illetve a szocialista párt első embere hozott tető alá. Az augusztusi uborkaszezon közepette érthetően szenzációt keltő megállapodást két n appal korábban Szimonenko és Moroz közös sajtóértekezleten jelentette be, másnap pedig a szabadságáról visszatérő Kucsma procedurális kifogásokra hivatkozva visszavonta az alkotmánymódosításra vonatkozó, júniusban a parlament elé terjesztett törvényjavasla tát. Ad acta teszik a jelek szerint a legfelsőbb tanács konkurens törvénytervezetét is, és az ukrán parlament szeptember 2án kezdődő őszi ülésszakán a honatyák már az új, MedvedcsukMorozSzimonenkoféle szöveget veszik górcső alá. Ha a két baloldali fra kció nem táncol vissza - ami az ukrajnai politikai realitások között korántsem lenne meglepő , még a jövő ősszel esedékes elnökválasztás előtt hatályba léphet a parlament és a kormány hatáskörét az államfő rovására kibővítő alkotmány. Mindez keresztülhúzn á a közvéleménykutatások alapján a legmagasabb közjogi méltóság várományosának tekintett jobbközép ellenzéki politikus, Viktor Juscsenko számításait. A váratlan alkotmányos paktummal sem a kommunisták, sem a szocialisták nem hazudtolják meg önmagukat, hi szen régen sürgetik, hogy az elnök túlsúlyának megszüntetésével valódi parlamenti demokrácia jöjjön létre Ukrajnában. Kucsma lemondásának követelése mellett ez volt az egyik fő jelszava a 2000 őszén kipattant politikai botránysorozat nyomán összekovácsolód ott ellenzéki tömörülésnek, amelyhez a miniszterelnöki posztról 2001 tavaszán történt menesztése után Juscsenko és mozgalma, a tavalyi parlamenti választásokon listán a legjobb eredményt elért Nasa Ukraina (A Mi Ukrajnánk) is csatlakozott. Úgy látszik azon ban, a politikai rendszer reformját célzó márciusi kezdeményezésével Kucsmának sikerült megosztania az alkalmi ellenzéki szövetséget, mert Juscsenko kategorikusan ellenezte az elnök jogosítványainak csorbítását, még abban az enyhe formában is, ahogy eredet ileg Kucsma javasolta (HVG, 2003. március 15.). Még kevésbé elfogadható Juscsenko számára az augusztus utolsó napjaiban körvonalazódott alku, amelynek kedvéért Kucsma korábban elképzelhetetlen engedményeket tett - kijevi politikai és sajtóberkekben elterje dt vélekedés szerint azzal a hátsó megfontolással, hogy részben megőrizhesse hatalmát. Mással ugyanis aligha magyarázható az 1994es első megválasztása óta a parlamenttel folyamatos összetűzésben álló Kucsma színeváltozása. Az államfő belement abba, hogy a törvényhozásban többséggel rendelkező koalíció önállóan alakíthasson kormányt, az elnöknek csak a külügy- és a védelmi miniszter, illetve a biztonsági szolgálat főnökének kinevezésébe maradjon beleszólása. Az elnöktől a minisztertanácshoz kerülne a megye i kormányzók kinevezésének a joga is. A paktum egyelőre Moroz által is vitatott eleme, hogy 2006tól a parlament választaná az államfőt, méghozzá a szétforgácsolt ukrán törvényhozásban ritka széles körű egyetértést feltételező háromnegyedes többséggel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2004 őszén még a jelenlegi játékszabályok szerint, azaz közvetlenül megválasztandó elnök fentiek szerint korlátozott mandátuma is csupán két évre szólna. Ily módon - megjósolható győzelme esetén - Juscsenkónak annyira bes zűkülne a mozgástere, hogy nem tudná veszélyeztetni Kucsma és a hozzá kötődő oligarchikus csoportok érdekeit. Tisztában lehet Kucsmáék igazi szándékaival Szimonenko és Moroz is, de Juscsenkóban ők is komoly riválist látnak, ezért nem sokat törődnek az exk ormányfő figyelmeztetésével, miszerint Kucsmáék gátlástalanul kihasználják őket. A Medvedcsuk környezetében kiötlött forgatókönyv nekik is megfelel, hiszen felértékelődnek a parlamenti választások, ahol már sokkal kiegyensúlyozottabbak az erőviszonyok. A K ucsmához lojális törvényhozási többség csalfaságától tartó Szimonenkóék egyetlen kikötése az volt, hogy az új alkotmány átmeneti rendelkezései között rögzítsék: 2006ban egységesen arányos, listás rendszerben választják a képviselőket. Az idáig a parlament i helyek felét adó egyéni választókerületek megszüntetése után ugyanis a baloldal reményei szerint sokkal nehezebb lesz manipulálni a voksolást. Az ukrajnai politikusok között továbbra is kiemelkedő népszerűségnek örvendő Juscsenko azt hangoztatja, addig egyáltalán nem szabad az alkotmányhoz nyúlni, amíg le nem váltották a hitelét vesztett és korrupt rezsimet. Csakhogy ellenfelei kétségbe vonják őszinteségét, mondván, a - jogos - csalódottság beszél belőle,
