Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-19
10 népesebb lesz, mint Oroszország. Ebben az időben a nyugati iszlám országok népessége mintegy másfél milliárdos lesz, holott napjainkban még az Európai Unió lakosainak száma nagyobb. Beszéljünk most a kisebbségek demográfiájáról. Bizonyos kisebbségek, melyek migráció révén kerültek Európába, például a z arabok, a törökök vagy a romák, megőrizték nagyobb termékenységüket, miközben a többségé tovább csökken. Egyes demográfusokat, mikor felhívták erre a jelenségre a figyelmet, rasszizmussal is megvádolták. Nem vitatom a demográfiai előrejelzések megalap ozottságát, de mégsem biztos, hogy ezeknek megfelelően alakul majd földrészünk népessége. A termékenységet ugyanis előre nem modellezhető tényezők is befolyásolják, s ezekről nem feledkezhetünk el. Ami a kisebbségek demográfiájával való foglalkozást illeti , kollégáim nevében visszautasítom a rasszizmus vádját. Attól, hogy nem vesszük tudomásul a tényeket, azok még tények maradnak. A demográfiai helyzet alakulásának komoly politikai következményei lehetnek, erről mi, magyarok, akik a trianoni békének a legna gyobb kárvallottjai voltunk, sokat tudnánk mesélni. A magyar népességfejlődésben visszavonhatatlan folyamatot indított el Trianon, bár ez sem volt előzmény nélküli. A Magyar Királyság soknemzetiségű ország volt: magyarokból, az általuk behívott, befogadott és részben magyarrá vált csoportokból, a honfoglaláskor itt talált népekből állt, amelyeknek egy része szintén magyarrá vált. A hazai népességfejlődést egyértelműen meghatározta, hogy a honfoglaláskor a magyarok többsége a Kárpátmedence központi területé t foglalta el. Ez a helyzet az évszázadok során - mivel a belső vándorlás a szélekről, ahol elsősorban a nem magyar ajkúak éltek, a központi területek felé irányult - még hangsúlyosabbá vált. Ennek eredményeként a központban élő, illetve a szélekről ide vá ndorló nem magyar ajkú népesség, valamint a nemzetközi vándormozgalom keretében ide érkező külföldiek egy részének asszimilálódása, elmagyarosodása is hozzájárult az e területen magukat magyarnak vallók, illetve magyarul beszélők létszámának növekedéséhez. Mindezek mellett a központi területen élők létszámának növekedésében az is szerepet játszott, hogy a magyarok kivándorlási aktivitása a XIX. század végén, a XX. század elején alacsonyabb volt, mint a többi nemzetiségé. Ez az évszázadokon át ható, népesedé si folyamatokat meghatározó "mozgás" az első világháború után megszakadt. Az elcsatolt területekről azóta is érkeznek hozzánk, de már döntően a szomszédos országok magyar nemzetiségű állampolgárai. Ez a vándorlás vagy inkább áttelepülés egyes időszakokban politikai tényezők hatására gyengült, máskor pedig erősödött: 1920 és 1949 között felgyorsult, 1949 és 1990 között pedig, amikor a térség országai "a szocializmust építették", lelassult, de folytatódott. A rendszerváltoztatás óta megint sok magyar vándorol t be hozzánk: a kilencvenes évek elején többen jöttek, aztán kevesebben, az utóbbi években pedig újra növekszik az ide érkező magyar nemzetiségűek száma. Lehet, hogy az elmúlt egymásfél év erősödő bevándorlását az motiválta, hogy Magyarország csatlakozik az EUhoz, és a romániai, a kárpátaljai és a délvidéki magyarok attól félnek, hogy újra lezárulnak a határok. Új fejleménynek tekinthető, hogy az utóbbi időben idősebb korúak is érkeznek, gyermekeiket és unokáikat követve. Mióta fogy a hazai népesség? 1981 óta. Emlegetni szokták, hogy évente egy Nagykőrös, Gyöngyös vagy egy Jászberény nagyságú város lakosságával leszünk kevesebben. Vane reális esély arra, hogy megálljon a magyar népesség fogyása? A közeljövőben nincs. Azért viszont érdemes és k ell is küzdenünk, hogy a népesség csökkenésének üteme lassuljon, ne legyen olyan drasztikus, mint az utóbbi években. A népességszámot a termékenység, a halandóság alakulása és a nemzetközi vándormozgalom egyenlege alakítja, de az előbbi tendenciái egy hoss zabb távú folyamatba illeszkednek. A népszaporulatot nehéz kormányintézkedésekkel befolyásolni. Ezzel együtt a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai bizottságának július 11én kiadott közleménye azt hangsúlyozta, hogy sürgősen ki kell dolgozni a népesedés nemzeti programját, mely hosszú távú, tehát választási ciklusokat átívelő, komplex, kiszámítható és politikai konszenzuson alapul. Dokumentumukban sürgetik a gyermekvállalást segítő intézményrendszer fenntartását és foglalkoztatáspolitikai eszközök alk almazását, új munkahelyek teremtését, figyelembe véve, hogy a
