Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-15
20 ez számomra nagyon fontosnak tûnik. Mi több, két éve politikai, gazdasági és katonai téren is elkezdtünk építeni egy románmagyar stratégiai partnerséget a XXI. század Európájáért. Vannak konk rét lépések, amelyek hozzájárulnak a bizalom erősödéséhez, egymás jobb megismeréséhez, a két nép közötti új hidak felépüléséhez. Románia nem ellenzett egy tervet sem, amely ésszerû, megvalósítható, gazdaságilag indokolt, és amihez pénzügyi támogatást is le het találni. Az Európai Bizottság tetszését is elnyerő BukarestBudapest autópálya valószínûleg több mint két és fél milliárd dollárba fog kerülni. A biztos pénzügyi háttér hiányában mostanáig nem indíthattuk el egy ilyen elképzelés megvalósulását, ami els ősorban Romániának szükséges, hiszen vannak komoly lemaradásaink a közlekedési infrastruktúra fejezetnél. A nyomvonaltervezetek nem kerülték el Erdélyt, nem is tehették volna, hiszen Nagyszeben és Brassó szintén Erdélyben van. Ön nyilván arra az útvonalra gondol, amely a két, többségében magyarok lakta megyén, Hargitán és Kovásznán vezetne át. Úgy vélem, alakul a megoldás erre az útvonalra is. A fenyegető populizmus Véget ért a feszültségek időszaka a két ország között? És a romániai románmagyar feszül tségeké? Legyünk realisták, és ismerjük el, hogy legyen akármennyire mély a barátságuk és együttmûködésük, bármikor támadhatnak vélemény- és érdekkülönbségek a két ország között. A feszültségek azonban akkor jelentkeznek, amikor a felek nem folytatnak párbeszédet, amikor konfrontatív pozíciókra helyezkednek, amikor álláspontjaikat és saját érde keiket abszolutizálják. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgokat, úgy gondolom, kijelenthetjük, hogy a Románia és Magyarország közötti feszültségek időszaka valóban véget ért. Párbeszédet folytatunk, együttmûködünk, kölcsönösen támogatjuk egymást, próbálju k és gyakorta sikerül is összhangba hozni érdekeinket, nyíltan tárgyalunk a véleménykülönbségeket okozó kérdésekről, keressük a konszenzust és a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. Ugyanaz az európai értékrendünk, és jövőnk szorosan kötődik az EU jövőjéh ez. A válasz igen a kérdés második részére is. Romániában senki sem gondolja, hogy léteznek racionális okok a románok és magyarok közötti feszültségek és konfliktusok táplálására. Nincsenek sem motivációk, sem feltételek ilyesmihez. Az, hogy a románok és a magyarok között is vannak szélsőséges, elfogadhatatlan, szeparatista véleményeket valló emberek, olyan tény, amit nem hagyunk figyelmen kívül. De ők már nem tudják úgy befolyásolni az eseményeket, mint a 90es évek elején. Az agresszív nacionalizmus nem s zolgálja sem a románok, sem a magyarok ügyét. A sovinizmusnak, a xenofóbiának és a kizárólagosságnak nincs helye a román társadalomban, amely többet nyerhet párbeszéddel, toleranciával és a kisebbségekkel folytatott nyílt együttmûködéssel. Az RMDSZ konstru ktív részvétele a politikai életben hozzájárult a kölcsönös bizalom erősödéséhez. Úgy véljük, a szövetséget támogatni kell e lépéseiben, miként a romániai magyarok legitim érdekeinek képviseletére és az összes állampolgár békés együttélésére tett erőfeszít éseiben is. A romániai magyarok számára fontos kérdés az aradi Szabadságszobor sorsa. Mi az ön véleménye ennek az emlékmûnek a jövőjéről? Szem előtt tartva az emlékmû miatt támadt vitákat és annak jelentőségét, olyan megoldást keresünk, amely nem gerje szt indulatokat. Személy szerint úgy vélem, hogy ez a mû, román alkotások mellett, megtalálhatja méltó helyét egyfajta "románmagyar megbékélési parkban”, egy köztéren, amely a románok és magyarok európai identitásának kialakulására emlékeztet. Egyesek a zt mondják, hogy hiába van Románia egy kis lépésre a NATOtól és egy kicsit nagyobbra az Európai Uniótól, az országban a nacionalizmus még mindig túl erős. Ezek az elemzők példaként említik a NagyRománia Párt meglehetősen nagy népszerûségét. Aki azt mond ja, hogy a nacionalizmus erős Romániában, olyan klisék foglya, amelyek nem köszönnek vissza a valóságban. Letéve voksát a NATO- és EUcsatlakozás mellett, Románia hitet tett azon értékek mellett, amelyek feltételezik az emberi jogok betartását, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárokét. És hitet tett a jogállam, a demokratikus intézmények, a politikai pluralizmus, valamint a sovinizmussal vagy rasszista gyûlölettel szembeni intolerancia mellett. A NagyRománia Párt népszerûsége, amennyiben ebben az esetben "népszerûségről” beszélhetünk, nem a párt nacionalista szólamaiból következik - aminek éle erősen csökken a román civil társadalom tiltakozása, illetve a visszhang elmaradása miatt. Azokkal a populista, igazságosztó megnyilvánulásokkal mag yarázható ez, amelyekben a párt olyan általános frusztrációnak ad hangot, amelyek az állampolgárok nagy hányadát érintő nehézségekből fakadnak. A populizmus nem egy román sajátosság. Ez sajnos olyan európai szintû politikai realitás, ami minden demokráciát fenyeget. A szélsőséges revizionista retorika Magyarországon is talál támogatókat, és nem hiszem, hogy most el kellene kezdenünk mérlegelni, hol vannak többen ezek az emberek. Mindenki szabadon elmondhatja, hogy mit gondol, viszont a helyénvaló politikai elemzéseknek a szóban forgó térség realitásan kell alapulniuk. Nem hinném, hogy nacionalista vagy, ha képviseled ▪ K ÖZELKÉP A most 73 éves Ion Iliescuról legendák keringtek Romániában a 80as évek végén. Mondták, Moszkva védelmét élvezi, ezért nem meri bántani egykori harcostársa, Ceausescu , akinek így be kellett érnie azzal, hogy az egykor vezetô tisztség eket is betöltô politikust a mûszaki könyvkiadó élére „számûzze”. Kevesen voltak tehát azok, akik az 1989. decemberi fordulat után furcsállták Iliescu szerepvállalását, vagy akár elnökké választását. Jöttek azonban a bukaresti diáktüntetések, a bányászjárá sok, népszerûsége csökkent, mégis kétszer újraválasztották. 1996ban legyôzték a választáson, négy évig ellenzéki pártvezér volt, majd 2000ben még egy mandátumra visszatért.
