Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-09
15 túlteljesítési kényszer vezetett oda, hog y a magyar kormány egy ilyen jogfeladó, eltaszító gesztusra szánta magát, és hogy ennek élét elvegye, nyomást gyakorolt a határon túli magyar szervezetekre, hogy ebben partnerei legyenek. A MÁÉRTülésen megjelent magyar szervezetek egy részét természetesen nem lehet komolyan számításba venni, hisz ezeknek éppen az a szerepe, hogy ilyen alkalmakkor fel lehessen használni őket. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a nagy létszámú, saját országukban valóban legitim, komoly politikai tényezőként szereplő szervezete k miért mutattak ilyen csekély ellenállást a rájuk nehezedő magyar kormányzati nyomással szemben. Ami a konkrétumokat illeti, mint már szó volt róla, kimaradt a módosítási csomagból a magyar nemzet egységére való elvi hivatkozás, a legkedvezményesebb határ átkelés biztosításának elve, a kedvezmények igénybevételének egyértelmű kötése a magyarigazolványhoz. Ugyancsak kimarad a munkavállalási kedvezményre, valamint a társadalombiztosítási ellátásra és az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakasz is. Az egy séges magyar nemzet elvének kimondása, majd visszavonása látványos önmegalázási gesztus a magyar nemzet egésze részéről, és a határon túli magyarokat eltaszító gesztus Magyarország részéről, amit semmilyen magyarázattal nem lehet semmissé tenni." Még néhá ny vélemény. Ugró Miklós: "Könnyű megfelelni az európai normáknak. Ne beszéljünk többé egységes magyar nemzetről, a határokon túl élő magyaroktól vegyük el a munkavállalási és a hozzá kapcsolódó egészségügyi kedvezményeket, az oly nagy örömmel, büszkeségge l, bizakodással kiváltott magyarigazolványokat degradáljuk jelentéktelen fecnivé, s máris benne vagyunk Európában. A határon túliak nevében aláírók beletörődnek, hogy a megtiport, üldözött nemzetiségi öntudatuk felemelését ígérő státustörvény státust nem a d, csak holmi kedvezményeket, a spirituális közösség megteremtése, erősítése helyett oktatási, kulturális támogatássá szűkül." Egy vélemény az internetről: "Ha a magyar társadalomnak ép lenne a nemzettudata, már régóta ordítva tiltakozna, látva hogy kormán ya és értelmiségi közvéleménye hogyan fogadja az olyan kívülről, a szomszédos országokból és bizonyos európai szervezetek tisztségviselőitől érkező bírálatokat, amelyek a nemzeti szolidaritás természetes érzéséből következő és voltaképpen meglehetősen szer ény, szimbolikus és materiális javak juttatásáról szóló kedvezménytörvényt érik. A magyar társadalomnak a szocializmus korszakában bénává injekciózták, szétszedték, felszámolták a nemzettudatát." Kovács László külügyminiszter diadalmasan kijelentette: "A k edvezménytörvény nem státust ad, hanem kedvezményeket biztosít a határon túli magyaroknak." Értjük az üzenetet, a liberálbolsevista nemzetköziség nem tűri a magyar nemzet egységének érzelmi megnyilatkozását. Ne akarjanak máshova tartozni, mint ahova a böl cs nemzetközi felosztás rendelte. Örüljenek, hogy alamizsnát kapnak, legyenek államuknak hű polgárai a béke, az európai biztonság és a térség stabilitása érdekében. vissza Az európai állampolgárság, a nemzeti kisebbségek és a nemzetállam Kapu 2003.0607. Szerző: Kovács Attila Zoltán (Párizs) Az EUs állampolgárság az európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik legfontosabb előnye – nyilatkozzák minisztereink és vezető politikusaink, de ennek az új állampolgárságnak mibenlétérő l, esetleges hátrányairól már nem szólnak. Valószínűleg azért nem, mert az európai állampolgárságot megteremtő törvénycikk jelenlegi formájában nem felel azoknak várakozásoknak és reményeknek, melyeket a nemzeti kisebbségek fűznek az Európai Unióhoz. Az eu rópai állampolgárságot a maastrichti egyezmény 8. cikkelyében határozták meg 1992. február 7én, amely kimondja, hogy az Unió állampolgára minden olyan személy, aki valamelyik tagállam nemzetiségével bír. A tömören fogalmazott törvénycikket, a félreértések elkerülése végett, az európai törvényhozó szükségesnek látta az egyezményhez csatolt 2es számú nyilatkozatával utólagosan kiegészíteni. Ez a lényeges kiegészítés így szól: a "kérdést, hogy egy személy melyik tagállam nemzetiségével bír, kizárólagosan az érintett tagállam jogrendje dönti el". Az idézett törvénycikk szerint tehát az Európai Unió nem rendelkezik semmiféle hatáskörrel az európai állampolgárság odaítélésében, mivel az egyezmény a nemzetiséget meghatározó jogot – amitől az európai állampolgársá g függ – a tagállamok szuverén jogkörébe utalja. Minthogy az európai jogrend a kölcsönösségen alapul, minden tagállam köteles elismerni egy másik tagállam által megállapított nemzetiséget, szemben a nemzetközi joggal, amely bizonyos estekben lehetőséget ad annak visszautasítására, ha az érintett fizikai személy nem tölti be a tényleges feltételeket.
