Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-09
13 szemben nem mutatkozott magyar védekezés, csak megalkuvó, meghunyászkodó, elvtelen alázat. Ilyen körülmények között nem volt nehéz megrendelni a brüs szeli beavatkozást: az Európai Bizottság 2001 novemberében közzétett országjelentésében figyelmeztetett arra, hogy Magyarországnak legkésőbb EUcsatlakozásának idejére hozzá kell igazítania a törvényt az uniós joganyaghoz. A 2002es EUjelentés megismételt e ezt, hozzátéve, hogy Magyarországnak megállapodásra kell jutnia a kedvezménytörvény végrehajtásáról Szlovákiával és Romániával, s ugyanezt szögezte le 2003 májusában Günter Verheugen, az Európai Unió bővítési biztosa is. Tudjuk erről a történelmünkbe mag át belerondító németről – akit Németh Zsolt balkáni politikusnak nevezett – , hogy a nyugati eurokommunista láz idején, a1960 – 70es években marxista randalírozásban jeleskedett. Kétszázezer aláírást adott át a kedvezménytörvény módosítása ellen tiltakozva C soóri Sándor Szabó Vilmosnak, a Határon Túli Magyarok Hivatalát felügyelő politikai államtitkárnak, aki már az átadásnál közölte, hogy nem veszik azt figyelembe. Az átadást követően Csoóri Sándor elmondta: azt szeretnék elérni, hogy a kedvezménytörvény tov ábbra is kedvezményeket biztosítson a határon túli magyarságnak. Fontosnak nevezte, hogy a magyarigazolvány a jövőben is megőrizze tartalmát. Leszögezte, hogy az aláírásgyűjtést folytatják. A költő szavai szerint tart attól, hogy a kedvezménytörvény a poli tika áldozatává válik. Május 24én tartotta meg tanácskozását a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). Ez a különös szervezet hivatva van olyan látszatkeltésre, hogy a kormány, mielőtt az Országgyűlés elé terjeszti a határon túli magyarokkal kapcsolatos, már elfogadott törvény megváltoztatási javaslatát, kikéri egy széleskörű képviseleti társaság döntését. A valóság az eljárás terén azonban egészen más. Lukács Csaba írja a Magyar Nemzet május 7i számában a státustörvény előkészítéséről: "Jelenleg ott tartunk, hogy a ‘nemzeti közép kormánya’ egy nemzetstratégiailag kulcsfontosságú kérdésben, a státustörvény módosításában előbb egyeztet a környező országok (ellenérdekelt) kormányaival, aztán kikéri Brüsszel véleményét, majd az eredményt beadagolja egy informális , az ellenzéki pártok előtt titokban tartott megbeszélésen a határon túli magyarok képviselőinek. Ekkor jöhet a nyilvánosság: a MÁÉRT, ahol a sajtó és az ellenzék végre talán megtudhatja, mit tartalmaz a tervezett módosítás. Ellenzéki képviselők szerint a törvény tervezett módosításában a magyar szakértelem nem, csak az ellenérdekelt felek kérései jelennek meg, így a változás tömeges áttelepedési hullámot indíthat meg, főleg az EUból tartósan kimaradó országok (Ukrajna és Szerbia) magyarsága körében." A 4 5 éven át gyakorolt egypárti diktatúra módszereivel szemben a jelenlegi liberálbolsevista kormányzat hamar megtanulta a demokratikus eljárás látszatával álarcozott diktatúrát. Olvashattuk, hogy Kovács László külügyminiszternek, Bársony András politikai és Udvardi Iván helyettes államtitkárnak fontosabb volt az E U és a szomszéd országok véleménye, mint a magyar érdek, és ez az egyeztetési procedúrából is napnál világosabban kiderült. Előbb Brüsszel, majd Pozsony és Bukarest volt a tárgyalópartner, utána a határon túliak torkán próbálták lenyomni a gombócot, majd s zombaton, amikor már nincs lehetőség érdemi beleszólásra, szót kapnak az ellenzék szakértői is. A legnagyobb ellenzéki párt (Fidesz) nyolc nappal a MÁÉRTülés előtt kapta meg a módosítandó törvény szövegét, miután Németh Zsolt hivatalos levelet írt Szabó Vilmosnak, sérelmezve, hogy többszöri kérése ellenére sem küldték el neki a tervezetet A Medgyessykormány a kedvezménytörvénnyel szembeni alaptalan kritikájával óriási segítséget nyújtott a törvény – elsősorban a román és szlovák – bírálóinak. A kormány a szomszéd államok felgerjesztett igényeinek kielégítése érdekében meggyőzte a határon kívüli magyar pártok vezetőit, hogy a már gyakorlatilag megadott jogok egy részéről mondjanak le az országok közötti békés kapcsolat érdekében. Ezt aránylag könnyen elért e a szlovákiai és a romániai magyar pártoknál, hiszen ezek részesei a pozsonyi illetve bukaresti kormánynak, és ilyen helyzetük eleve a megalkuvás kényszerét hordozza – saját híveik kárára. Így került a kibelezett státustörvénytervezet a MÁÉRT értekezlet elé. Az értekezleten tanácskozó szervezetek: Romániai Magyar Demokrata Szövetség (Markó Béla); Magyar Koalíció Pártja (Bugár Béla); Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (Gajdos István); Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (Kovács Miklós); Vajdasági Magy ar Demokrata Párt (Ágoston András); Vajdasági Magyar Szövetség (Kasza József); Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (Jakab Sándor); Horvátországi Magyarok Szövetsége (Csörgits József); Horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége (Juhász Sándor); M uravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (Tomka György); Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Gulyás Balázs); Észak- és NyugatEurópai Magyar Szervezetek Szövetsége (Deák Ernő); Magyarok Világszövetségének Nyugati Régiója (Léh Tibor); Hungarian American Republican
