Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-09
23 Érintette a Szövetség egykori tiszteletbeli elnöke a legitimáció k ulcsfontosságú, megkerülhetetlen kérdését is3: „(…) Mindaddig, amíg a jelenlegi RMDSZvezetőség és politika legitimációját valójában nem a magyar nemzeti közösségtől, nem a magyar választóktól, hanem egyre inkább a bukaresti – és a budapesti – hatalomtól nyeri, Markó Béla és csapata nem szorul rá és nem érdekelt abban, hogy velünk vagy a velünk szemben állók közül bárkivel is tárgyalóasztalhoz üljön. Véleményem szerint májusi nyílt leveled ezért marad pusztába kiáltó szó.” Válaszának végén Tőkés László Cso óri Sándornak tavaly a Heti Válaszban megjelent, de lapunk hasábjain is már idézett nyílt levelét citálta: „Végezetre, Lajos, engedd meg, hogy közös gondból és felelősségtudatból fakadó, nyílt leveledet megköszönve, befejezésképpen egy másik nyílt levelet idézzek. Csoóri Sándor múlt év őszén kelt, Levélféle Markó Bélának című írásában ezt a kérdést teszi fel: 'Mondd, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége mikor lép ki a szűkösnek bizonyult parlamenti politizálás keretei közül, és mikor szánja el magát olyan vagy csak valamennyire is hasonló ellenállásra, életrevaló kulturális és gazdasági szerveződésre, mint amilyenre az erdélyi románok a 19. század harmadik negyedétől kezdve elszánták magukat?' Csoóri Sándor kérdése mindmáig megválaszolatlan.” (Kiemelé s tőlem, P.E.) A sepsiszentgyörgyi fórum Időközben – épp a Csoóri Sándori gondolat jegyében – összeült a harmadik (a Láncos templombeli február 1jei összesereglést is ideszámítva negyedik) fórum is, mely az erdélyi magyar közélet megújítását és a brass ói programhoz való visszatérést szorgalmazta. A Sepsiszentgyörgyön összegyűlt 700 ember hatalmas ovációval, álló tapssal köszöntötte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének tagjait, s ellenszavazat nélkül fogadta el a Fórum különböző dok umentumait. Ezek közül a legjelentősebb az, mely megfogalmazta azt az ütemtervet, mely az erdélyi magyarság autonóm közösséggé válásához vezetne. „A közösségi önkormányzáshoz vezető út szakaszai 1. Előkészítő szakasz („belső alkotmányozó nemzetgyűlés”): – a közösségi önkormányzat igénylésének megerősítése; – a közösségi önkormányzat elvét, szerkezetét és működését tartalmazó kerettörvények, statútumok és egyéb jogszabályok tervezeteinek kidolgozása és elfogadása; – aláírásgyűjtés megszervezése az elfogadott tervezetek támogatására; – az elfogadott tervezetek benyújtása a Román Parlamentnek. 2. Átmeneti szakasz: a jogszabálytervezetek benyújtása és azok a Parlament által számunkra is elfogadható módon történő elfogadása közötti időszak. Ebben a szakaszban a N emzeti Tanácsot a közösség legmagasabb integratív szerveződési kereteként kell működtetni. Alapvető feladata: – a jogszabályok elfogadtatási folyamatának rendszeres monitorizálása és nyilvánossá tétele – ajánlások megfogalmazása a magyar politikai érdekkép viselet (parlament, települési önkormányzatok) valamint a civil társadalom számára; – fokozott bel- és külpolitikai tevékenység. 3. A normalitás állapota – a törvények által szavatolt közjogosítványok gyakorlása.” (Kiemelések az eredeti szövegben.) A fórum on ezúttal is nagy sikert aratott Bayer Zsolt, aki még tőle is szokatlan, kemény hangnemet ütött meg. „Egyszer egy ír ismerősömmel beszélgettünk az erdélyi helyzetről, és megkérdezte: hányan vagytok ti ott magyarok? Mondtam, sajnos már csak úgy másfél mill ióan. Az ír megdöbbent: másfél millióan? Akkor hogy létezik, hogy nem rólatok szól az egész világsajtó? Hát igen. Nem rólunk szól, mert tűrünk, gyáván és önfeladóan.” Beszédének azon passzusa, melyben felemlítette az erdélyi magyarságnál radikálisabb kise bbségek jogérvényesítő technikáit, komoly visszhangot váltott ki az erdélyi sajtóban (mint azt a későbbiekben idézni fogom, maga Markó is reagált rá): „El tudjátok képzelni – tette fel a kérdés Bayer Zsolt – hogy mit tennének az írek, a baszkok, a kataláno k, a déltiroliak, a korzikaiak, ha megpróbálnák megtiltani nekik, hogy azt írjanak szobraikra, amit akarnak? Ha fenyegetnék őket, amiért saját nyelvüket tanulják? Akkor ott kő kövön nem maradna. Mi pedig hallgatunk és tűrünk, de meddig még?” E kérdésfelte vés világosan kimondja azt, mire Csoóri is utalt: jelen sanyargatott helyzetünkben a parlamenti politizálás elégtelen, azt egyéb (szintén alkotmányos) eszközökkel is ki kell egészíteni. Markó Béla a tőle megszokott demagógiával egyszerűen ostoba emberek os toba tanácsainak minősítette a Bayer Zsolt által mondottak üzenetét. De nem állt itt meg, az önmagát minősítő szószerkezetet megtoldotta egy még durvábbal. Szerinte „a romániai magyarságnak
