Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-09
21 parlamenti képviseletének az ügye. Nyilván, hisz ezen áll vagy bukik az egész Bukarestből irányított „erdélyi” magyar politika. Az RMDSZ, mely 1993 és 1995 között a román politika legtöbbet támadott szereplője volt, ma hirtelen a demokrácia, a stabilitás zálogaként jelenik meg a román közéletben, ellentétben Tőkés Lászlóval és híveivel, akik, miként a vezető román napilap, az Adevarul írta, lyukat kívánnak ütni Románia térképén egy magyar enklávéval. (Mintha legalábbis ez az enklávé nem lenne objektív adot tság.) Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete mindeddig semmi konkrét jelét nem adta, hogy ki akarná buktatni az RMDSZt a parlamentből, bár e szándék nem állhat távol a Testület egyes tagjaitól. Annyi nyert bejelentést a legutóbbi, Sepsi szentgyörgyön megtartott fórumon, hogy megalakul az Erdélyi Polgári Szövetség, mely alternatívát kíván nyújtani az RMDSZszel szemben az önkormányzati választásokon. Ezzel együtt nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy középtávon több magyar, az országos vál asztásokon is induló politikai szervezet létrejöttét prognosztizáljuk. Pontosabban fogalmazva: az RMDSZből való kiábrándultság, valamint a Markóék által kiszorított, megalázott, periferizált politikusok tűrőképessége a jelek szerint elérte azt a küszöbért éket, amikor minden hideg kalkulációt félretéve az RMDSZ eredeti programjában lefektetett jövőkép, az autonóm közösség víziójának hívei cselekvésbe fognak, s mindent megtesznek, hogy a Markóék által 1996 óta szabotált programot megvalósítsák. Ebbe beleférh et az RMDSZ kibuktatása a törvényhozásból, hisz a parlamentben való részvétel a bukaresti profilú, önfeladó politika előfeltétele. Nem nehéz extrapolálni azt, hogy előbbutóbb az országos választásokon is szembekerülhet a két szárny. S ez az, amit mindenké ppen el akarnak kerülni a Markópárti erők, hisz a szavazatok megoszlása könnyen kivételezett helyzetük végét jelentheti. 2. Levélváltás Érthető hát, hogy olyan, baloldali elkötelezettségű értelmiségiek is megszólaltak az elmúlt időben, mint Kántor Lajo s, a nagy múltú baloldali folyóirat, a Korunk főszerkesztője, aki az Erdélyi Riport1 hasábjain nyílt levelet intézett Tőkés Lászlóhoz és Markó Bélához. Ebben írja a következőket: „A hatalommal, befolyással rendelkező embereket mindenütt az önérvényesítők h ada veszi körül; a tanácsadók visszájára fordíthatják a legtisztességesebb szándékot is, rossz döntéseket erőszakolva ki. (…) A további ellenségeskedést, a romániai magyarság politikai képviseletének gyengítését mindenesetre ideje volna abbahagyni. Felelős ségünk, felelősségetek történelmi! Tárgyalni kellene, többek tanácsát meghallgatni (erre sajnos egyikőtöknek sem jutott elégséges ideje vagy hajlandósága – ezt néhányszor az elmúlt években a szemetekre is vetettem); nem szerencsés életrehalálra menő bajví vást folytatni, népes közönség, tapsolók gyűrűjében! Baráti üdvözlettel (az 1989 előtti idők osztatlan közös gondolkodását idézve fel): Kántor Lajos.” Bár ilyen egyszerű volna minden! A jó király és a rossz tanácsadók unalomig ismert meséje ez elkeverve a z elvi vitákat személyi ellentétekre visszavezető szemlélettel. Tőkés László esetében a rossz tanácsadók sztereotípiája egy kivétellel politikai vonalon alkalmazhatatlan. (Az az egy kivétel az RMDSZ beperelése volt a belső választások kapcsán. Ez kétségkív ül az egyik közeli tanácsadó ötlete volt, amit valahogy elfogadtatott az akkori tiszteletbeli elnökkel. Az ügy viszont teljességgel mellékes a jelen helyzet szempontjából s mit sem von le abból, hogy Tőkés László politikai vonalvezetése az idézett taktikai hibával együtt töretlen ama legendás Panorámainterjú óta.) Markó Béla esetében sem lehet a komolyan vétel igényével a gonosz tanácsadókra hivatkozni. Az RMDSZ elnöke kiváló politikai vénáról tett tanúbizonyságot számtalan esetben, így kizárt, hogy ne lá tná, miféle erőket, miféle érdekeket szolgál, amikor asszisztál Románia hazug külföldi propagandájához, s nem igyekszik minden eszközzel elérni, hogy Románia EUcsatlakozásának feltétele legyen az erdélyi magyarság sorskérdéseinek megnyugtató rendezése. M arkó Béla válaszában az RMDSZ nyitottságát hangsúlyozta, azt, hogy a Tőkés vonalnak úgymond helye van az RMDSZben. Vagyis nem mondott többet, mint azt a kincstári propagandaszöveget, amit évek óta ismételget, miközben módszeresen szalámizza le azokat a po litikusokat, akik akadályát képezhetik a román kormánypárttal való paktálásnak. (Markó elvbarátai egyébként Budapesten ugyanezt teszik: az Orbán kormány által életre hívott minden fontos intézmény elleni támadást, az Álmok álmodói c. kiállítás bezárását, a Széchenyi Terv de facto felszámolását, a státustörvény ivartalanítását, mindmind szemforgató
