Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-31
Az Országgyűlésnek most benyújtott csomag már a harmadik változat a jogszabály tavalyelőtti elfogadása óta. Mint emlékezetes, a törvény átszabását egyrészt a Velencei Bizottság nagyon kritikus állásfoglalása, másrészt pedig az ominózus Orbán – Nastase különalku tette indokolttá. A legelső módosító elképzeléseket még az előző kormány külügyi vezetői vetették papírra. Németh Zsolt volt külügyi államtitkár állítása ellenére már az akkori tervezet sem csupán technikai, hanem érdemi változtatásokat irányzott elő. A Medgyessykormány tavaly nyáron azonnali lépéseket ígért státusügyben, de az első módosítá si próbálkozása elvérzett, főleg az európai testületek negatív észrevételei, valamint az összehangolt szlovák – román ellentámadás hatására. A román miniszterelnök tavaly év végi budapesti látogatását követően Medgyessy kivette a HTMH kezéből a törvény elők észítését és a státusügy visszakerült a Külügyminisztériumhoz. Ezt szakmai indokokkal magyarázták annak idején kormányzati részről. Ma már viszont nyilvánvaló, hogy e döntésben a bizalomhiány is szerepet játszott – nevezetesen, hogy a HTMH személyi állomán yát túlnyomórészt változatlanul az előző kormány emberei teszik ki, és kormányzati oldalon igen sokan úgy ítélték meg: nagy a veszélye annak, hogy kiszivárogtatások zavarják majd meg a kényesnek ígérkező konzultációkat a szomszédos országokkal és a határon túli magyar szervezetekkel. Tény, hogy a Külügyminisztériumban csak egy nagyon szűk körű csapat kapcsolódhatott be a törvényelőkészítés folyamatába és kellemetlen kiszivárogtatások valóban nem történtek menet közben. Az említett csoportot egyébként mind végig személyesen Kovács László külügyminiszter irányította, és meghatározó szerepet kapott benne Bársony András államtitkár, továbbá Udvardi Iván helyettes államtitkár. Az előkészítő munkát jól ismerő források szerint a nemzetközi jogászokkal is megerősí tett csapat a jogszabály eurokonformmá tételében látta a státustörvény megmentésének egyedüli lehetséges módját. Abból indultak ki, hogy a jogszabály eredeti szellemét kizárólag úgy lehet megőrizni, ha kigyomlálják a szövegből a területenkívüliség elemeit és a kedvezményeket nem az etnicitás elvéhez igazítják, hanem a magyar kultúrkincshez (a nyelvhez, a nemzeti kultúrához, stb.) való kötődéstől teszik függővé. Az előkészítő munka indulásakor az érdekeltek úgy ítélték meg, hogy a szövettervezethez mindenek előtt az európai testületek támogatását kell megszerezni, e nélkül eleve nem érdemes tovább lépni. A koordináló külügyi vezetők már január végén úgy érezték, hogy e teendőt lényegében sikerrel abszolválták. „Alaposan áttanulmányoztam a tervezetet, és a jav asolt módosításokat, amelyek – úgy vélem – figyelembe veszik az általam Önnek felvetett valamennyi lényegi megfontolást és ajánlatot” – írta például Rolf Ekéus, az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa ez év január 23án Budapestre küldött levelében. EBESZfo rrások szerint Ekeus azt is megemlítette, hogy, a magyar külügyminisztérium képviselőinek kiegészítő magyarázatai hasznosak voltak. Az EU bővítési biztosa, Günter Verheugen, aki szintén megkapta a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatos javaslatokat, a magyar külügyminiszterhez írt január 20i levelében rögzítette: a Bizottság szakértőinek vizsgálata szerint az új javaslat „lényegi javulást” jelent a korábbi változathoz képest. Brüsszelből származó értesüléseink szerint Verheugen úgy vélte, hogy az átdo lgozott változat figyelembe vette az ő korábbi észrevételeit, s most „a törvény nyelvezete és deklarált céljai jelentősen módosultak, ily módon nem adnak okot további vitákra”. Günter Verheugen levelében megismételte készségét a közvetítésre a szomszédos o rszágokkal a párbeszéd, a mielőbbi megállapodás elősegítése érdekébe Csak a módosítás koncepciójának kialakulása után fordult a kormány érdemben a határon túli magyar szervezetekhez. Akkorra viszont már a Fidesz suttogó „rémhírpropagandája” meghozta gyüm ölcsét – a módosítási javaslatok nagyfokú gyanakvást keltettek a magyar kisebbségek körében. A szívós kormányzati felvilágosítás az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán hozott végül áttörést. Az eseményen Medgyessy külön találkozott a három legfontosabb kiseb bségi szervezet: az RMDSZ, az MKP, és a VMSZ vezetőivel, és sikerült elfogadtatni velük a módosítás elveit és filozófiáját. Meggyőzte őket például arról, hogy az európai szervezetek és a szomszéd kormányok által nagyfokú gyanakvással kezelt, mert az etnici tás szimbólumának tartott magyarigazolvány hatályát Magyarországra kell korlátozni, külföldön pedig a magyar kulturális örökség elvéhez igazodva kell majd a kedvezményeket folyósítani. Ahogy egyik informátorunk fogalmazott: „végül hazai pályán sikerült meg verni a Fideszt”, amely egész státusstratégiáját
