Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-28
intézményekkel folytatott, mert azokat nem sikerült meggyõznie, hogy a törvényben nincs semmi olyan, ami ellen a jog nyelvén kifogásokat emltek. E többszintes vita végeredménye a Máértülésen elfogadott módosítás. S remélhetõleg ezzel be is fejezõdik a kedvezménytörvény körüli "nemzetközi" huzavona, miután ez az új jogszabály -- kellõképpen "megszelí dítve" Pozsony és Bukarest számára is -- már nem ver nagy hullámokat. Következésképpen alkalmazhatóbb is lesz. Talán. Ki szavatolja, hogy a román és a szlovák kormány így majd elfogadhatónak találja. Azt a küldetést, amit annak idején e törvé nynek szántak, az új már nem lesz képes vállalni. Mert ha a kompromisszumokkal sikerült is valamit a felvidékieknek átmenteniük -- a Magyar Kolaíció Pártjának volt benne nagy érdeme -, a törvény eredeti célja, szellemisége már nem a régi. Leértékelõdött a magyarigazolvány, s kimaradt az egységes nemzetre való hivatkozás. A kedvezménytörvényvita nagy próbára tette a Magyar Állandó Értekezletet. Tartottak attól, hogy az ellentétek szétfeszítik a Kárpátmedencei magyarok egységes állásfoglalásá nak -- a konszenzusnak -- a kimunkálására létesített testületet. Szerencsére nem így történt ugyan, a Máért túlélte, ám a tanulságokat mindenképpen le kell vonni. A magyar pártok, az intézmények, a határon kívüli magyar szervezetek sohasem álltak távolabb attól, hogy közös álláspontra jussanak. A nehezen kimunkált kompromisszumot végül három részvevõ -- a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség -- el sem tudta fogadni. vissza SEBESTYÉN Imre Volt egyszer egy státustörvény 2003. május 27. 16:38 Keresztes Lajos Nehéz vitatkozni azokkal, akik úgy vélik, a státustörvény április 21én, a szocialisták és a szabad demokraták hajszálnyi győzelmével halt meg. E zt vetítette előre Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök másnapi lelkendező nyilatkozata, amelyben gyakorlatilag a törvény temetése feletti örömének adott hangot. Csak a trianoni Magyarország kereteiben gondolkodni képes hazai baloldal szerint a kedvezm énytörvény kezdettől fogva pusztán az Orbánkormány kampányfogása volt. A határon túli magyarokban csak tehertételt látó törpepárt nyíltan opponált, míg a magukra nemzeti színt ölteni készülő szocialisták a jogszabály európai ellehetetlenítésében bíztak. A z MSZP nyílt szembefordulást helyett kitartásra biztatta Pozsonyt, amikor a velencei bizottság jelentése következtében Brüsszel, továbbá a december 22i magyarromán egyetértési nyilatkozat nyomán Bukarest ellenállása is eloszlóban volt. Ekkor erősítették meg a habozó Dzurindakormány ellenállását a Köztársaság téren azzal az ígérettel, hogy hatalomra kerülésük esetén hajlandóak a törvényt gyakorlatilag felszámolni. A hazai baloldal fél a magyar nemzeti érzéstől – emlékezzünk csak a Kossuth téri tüntetés kapcsán a hazafiság "pacifikálásáról" tett nyilatkozataikra – , mert nem őket legitimálja, s miután nem nekik hoz voksokat, ezért feleslegesnek, sőt károsnak is tartja. Itt azonban csak alibi – igaz, remekül kihasználható – az állandó hivatkozás az Európai Unióra, hiszen a törvénnyel kapcsolatos ügyek nem tartoznak a közösségi joganyagba. Bár tény, a brüsszeli bürokraták – tekintettel az etnikai konfliktusok unión belüli megoldatlanságára – a nemzeti érdek határozott védelmekor azonnal prüszkölnek. A Medgy essykormány a kedvezménytörvénnyel szembeni alaptalan kritikájával óriási segítséget nyújtott a törvény bírálóinak, hiszen maga ismerte el a módosítás szükségességét, ezzel önmagát manőverezte védekező pozícióba. Ugyanakkor a közhelyes eurokonformitás eml egetésén túl, hónapokig képtelen volt világosan megfogalmazni, mit és miért kíván a jogszabályon változtatni. A 2002 őszi Magyar Állandó Értekezleten a munkavállalási kedvezményen kívül a kormány is elkötelezte magát a jogszabály változatlan megtartása mel lett. A most már az erő pozíciójából tárgyaló Pozsony durva reagálását követően megszületett a hírhedt Verheugenlevél, mely gyakorlatilag útmutatásként szolgált a kedvezménytörvény hét végi kicsontozásához. A jogkörén túllépő biztos javaslatára kikerült a preambulumból az egységes
