Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-28
világszintű közjót, ezesetben a demokratizálódás és gazdasági talpraállás lehetôségét biztosítva Irakban? Hogy háborúellenes volt Európa zöme, és a hazai elenzék ? Egy általam egyébként kedvelt németfranciával (Daniel CohnBendit) szemben, egy általam egyébként kedvelt lengyel (Adam Michnik) bizonyította be, hogy néhány hete "egy hülye amerikai elnök vezetésével, bizonytalan célok elérése érdekében, egy olyan hábo rú zajlott, mely végül a lehetséges legjobb eredményt hozta". Reagant sem kell szeretni, hogy megnyerte a hidegháborút. Nekünk! Az 1991. óta létező weimari hármak (Franciaország, Németország, Lengyelország) elsősorban a katonapolitikai egyeztetést tűzte ki célul, most a legutóbbi "weimari" egyeztetésen német tábornokok ellilult szájjal tiltakoztak, hogy esetlegesen lengyel parancsn okság alatt békefenntartsanak Irakban. (A porosz szoldateszka hagyománya ez: képzeljük el a régi hadvezérek fancsali képét, Scharnhorstot, Moltkét, von Bülowt, vagy a teoretikus Clausewitzet, mikor közlik velük - német katonai alakulatoknak, egy nemzetköz i küldetésben lengyel tábornok mondaná meg, merre is van a balra át!) A lengyel védelmi miniszter értetlenségét fejezte ki, megindult a presztiszharc, egy a biztos: Bagdadtól délre, Bászrától északra a lengyel erők lesznek döntési pozícióban, Irak négy iga zgatási zónájából egyben. Belegondolt bárki Magyarországon, mit jelent ez világpolitikai jelentőség, a "régi" és "új" Európában elfoglalt hely szempontjából? Minálunk most bel/pártpolitika határozza meg a külpolitikát, amire gondoltam akkor is, mikor Csoór i Sándor gyűjtötte az aláírásokat nemrég a Gesztenyéskertben a "státustörvény megmentéséért", mert éppen ő írta bő húsz éve, hogy "legyen a nemzet közös vállalkozás"; hát mi a közös vállalkozás, mint egy kicsit nagyobb helyet követelni egy országnak a Nap alatt, mint amekkorát területe, népessége, teljesítőképessége indokolna? (Arról nem is beszélve, hogy a Csoóri által is támogatott státustörvényvariánst a Magyar Állandó Értekezleten a határontúli nemzettársak többségét képviselő szervezetek megbízottjai masszívan leszavazták.) Kérhettük volna az ellenzéki döntéshozókat, gondolkodjanak már egy cseppet józanul, jártak eleget Washingtonban, New Yorkban, tudhatják az erőviszonyokat, legyenek már egy kicsit megfontoltabbak az igazán jelentékeny dolgokban. A k ülpolitikai nem a belpolitika folytatása - más eszközökkel, a külpolitikának nemzeti érdekről és nem politikusi egókról kell szólnia, a külpolitikában kéne egy minimum, külpolitikai minimum, amiben meg lenne határozva, meddig mehet a pártpolitika külpoliti kai kérdésekben, és meg lenne határozva, hol kezdődik a nemzeti érdek aláásása. Mert a nemzeti érdek ellen lehet hatni bőven nemzeti retorikával is, és nem attól lesz valaki a nemzeti érdek fenntartója, hogy pirosfehérzöld szalaggal beteker egy sodrófát, s lefárad vele egy térre, egy álmosszép vasárnap délután, és hülyeségeket ordítozik. vissza Vágvölgyi B.András, iróújságíró A MÁÉRT TÚLÉLTE − Kikényszerített kompromisszum Volt egyszer egy csaknem százszázalékos parlamenti támogatottsággal rendelkezõ státustörvény, amelyet ugyanolyan arányban fogadtak el azok a nemzetrészek is, amelyek megsegítésére e majdnem konszenzusos jogszabály megszületett. A viharos szombati budapesti Máértülésen a határon kívüli magyar s zervezetek többsége, köztük a legnagyobbak által szentesített törvénymódosítási kormánytervezet azonban már csak feleakkora támogatottságra számíthat az Országgyûlésben, s már közel sincs az az egyöntetû lelkesedés, amely elõdjét, a hatályban levõt övezte a határokon kívül. Véget ért egy kemény vita is, amely vita zárószakaszában már gyakorlatilag a határon kívüliek és a magyar kormány között zajlott, s végül Budapest gyõzelmével ért véget, ha egyáltalán szabad a gyõzelem szót használni. Mert ha kölcsönös e ngedmények eredményének is nevezzük a Máértülésen meghozott határozatot, azért a lényeg marad: ezt a státustörvényt nem sikerült megvédeni, s a nemzetrészeknek gyakorlatilag már megszerzett -- igaz, alig alkalmazott -- jogokról kell lemondaniuk. A magyar kormány ebben a vitában gyõzött, mert meggyõzte a határon kívülieket, hogy fogadják el azt a javaslatot, amely ellen szinte az utolsó percig hadakoztak. A kormánnyal végig vitázó határon kívüliek szavazáskor formálisan a módosítást ugyanúgy e llenzõ Fidesszel kerültek szembe. Ugyanakkor Budapest veszített is egy másik vitában, amelyet a szomszédos országok kormányaival és egyes európai
