Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-24
Norvégia, Izland, Svájc, Liechtenstein, Ukrajna, Moldova - kormányfői, valamint megfigyelői st átusban negyvenedikként Igor Ivanov orosz külügyminiszter ünnepélyes deklarációban biztosították Európa polgárait arról, hogy a földrészen nem alakulhatnak ki újabb választóvonalak. Ezután a görög gyermekek által kiosztott olajágakkal derűsen integettek a tévékamerák és az izgalmasnak ígérkező jövő felé, és ezzel a világraszóló ceremónia véget ért, az athéni taxisofőrök pedig felsóhajtottak. Megnyugodhatnak azonban másutt élő és dolgozó kollégáik is, mivel az uniós csúcstalálkozók vándorcirkusza már csak ké tszer dúlja fel a tagországok polgárainak békéjét: júniusban Szalonikiben, majd idén decemberben, az EU új alkotmányának elfogadásakor Rómában. A nizzai szerződés szerint ugyanis amint az uniós tagállamok száma eléri a tizennyolcat, valamennyi csúcstalálko zót az integráció "fővárosában", Brüsszelben kell tartani. Kocsis Györgyi / Athén Adni kéne Néhány nappal a csatlakozási szerződések aláírása előtt A kibővített Európa - a fejlődő világ partnere című berlini konferencia két irányban is üzent. A fejlődő világnak azt, hogy a tagfelvétel költségei ellenére az unió nem feledkezik meg róla, a csatlakozóknak pedig azt, hogy klubtagokként tőlük is elvárják a bőkezűséget. A tagországok képviselői ezúttal agybafőbe dicsérték a jelölteket: milyen jól hasznosítha tó helyismeretük van a Balkánon, KeletEurópában meg KözépÁzsiában, és a piacgazdaság kiépítésében is milyen komoly tapasztalatuk gyűlt össze. Ráadásul a PHAREtámogatások jóvoltából tudják, hogyan érdemes segélyezni, és hogyan nem. A KeletEurópából érk ezett előadók kevésbé tűntek lelkesnek. "Nyilván meg fogjuk kapni otthon a kérdést: miért nem támogatjuk inkább a hazai romákat, esetleg a szomszédos országokban élő magyarokat" - mondta előadásában Szentiványi Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államti tkára, mindazonáltal hangsúlyozva, hogy a kormány megérti a nemzetközi szolidaritás fontosságát. Ez persze kevés: az unió a tavalyi barcelonai csúcson kötelezettséget vállalt, hogy 2006ban a tagok összesen a bruttó nemzeti jövedelmük 0,39 százalékát fordí tják fejlesztési segélyekre, és mindegyikük legalább 0,33 százalékot. A jelöltek messze vannak ettől: a cseh, a szlovák és a lengyel illetékes 0,06, 0,042, illetve 0,025 százalékról számolt be Berlinben, Szentiványi pedig 0,0270,034 körülire becsülte a m agyar adatot. "Az unió meg fogja érteni, ha hozzájárulásunk elmarad az előírttól" - vélekedett a magyar előadó a konferencia szünetében. "Ha az új országok nem teljesítik a minimumot, nekünk többet kell befizetnünk. Ezt senki nem hagyja majd szó nélkül, de az unióban már hozzászoktunk az ilyesféle csatákhoz" - nyilatkozta a HVGnek Jan O. Karlsson, a nemzetközi fejlesztésért felelős svéd miniszter, aki előadásában maga is hagyott némi kiskaput az új tagoknak, mondván: "Könnyebben vétkezhet az, akit az egyhá z már a tagjai közé fogadott." Kicsik nagy napja Narancslé, kávé és péksütemény mellett a JeanClaude Juncker luxemburgi és Guy Verhofstadt belga kormányfő által felszolgált közös állásponttervezet volt a menü azon az április 16ai zártkörű reggelin, am elyen 18 jelenlegi és leendő kis uniós tagállam - köztük Magyarország - vezetői vettek részt Athénban. Ez volt az utolsó összekovácsolási hadművelet, mielőtt a csatlakozási szerződés aláírási ünnepét megelőzően a 25 kormányfő asztalhoz ült Valéry Giscard d 'Estaingnel, az európai uniós (EU) alkotmányozó konvent elnökével az integráció jövőjét érintő legfeszítőbb vitapontok tisztázására. Az egyelőre szinte hézagmentes egységfrontot alkotó kis országok változatlanul ellenzik a nagyok által kitalált, 5 évre k inevezendő állandó uniós elnökről szóló javaslatot, ragaszkodnak a félévente változó elnökségi rotációhoz és ahhoz, hogy a jövőben is valamennyi tagországnak legyen embere az Európai Bizottságban (EB). A nizzai szerződés szerint ugyanis 2005től már a nagy országok is csak egyegy fővel szerepelhetnek ebben a testületben az eddigi kettő helyett, ezért a kisebbségbe szorulástól félve azt
