Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-18
Őszinte örömmel, amelynek több forrása is van. Fakad egyrészt abból, hogy magyar állampolgárként büszkeséget érzek, hiszen Magyarország, megszabadulva egy elnyomó rendszertől, alig több mint egy évtized alatt formálisan is csatlakozott ahhoz a szabad európai közösséghez, amelyhez az itt élők hite szerint mindig is tartozott. Másrészt az én személyes álmom is valóra válik, az az álom, amiért harminc éven át nemzetközi jogászként is dolgoztam. Strasbourgban, fiatal egyetemi hallgatóként, majd oktatóként szerettem bele a schumani gondolatba, a közös Európa eszméjébe. S ez a szerelem máig tart. Köszönöm a jó sorsomnak, hogy megélhetem ezt a pill anatot. Nem szükséges hosszan érvelni amellett, hogy miért volt történelmi jelentőségű lépés, amikor az Európai Unió a közép- és keleteurópai államok felvételéről határozott. E döntés a második világháború után mesterségesen kettéosztott Európa újraegyesí tése előtt nyitotta meg az utat. A megosztott Európa államainak fejlődése mind a szabadságjogok érvényesülésének, mind pedig a gazdaság fejlődésének területén ellentétes irányú volt, és a keleteurópai rész leszakadását okozta. 19891990től kezdve azonban lehetővé vált ezen országokban - az elsők között Magyarországon - a demokratikus politikai rendszer kialakítása és a piacgazdaság fokozatos meghonosítása. A csatlakozási dokumentum athéni aláírása e hosszú út végét jelenti, és ezzel - immár az Európai Uni ó tagjaként - új, történelmi jelentőségű fejezet nyílik a nemzet történelmében. Valamennyi parlamenti párt kiállt a csatlakozás mellett, ami reményekre jogosít. Ám nagyon alacsony volt a részvétel, ami el kell hogy gondolkodtassa a politikai elitet. A pártok közös kiállása mindenekelőtt azt a reményt erősíti, hogy bár a politikai erők között sok a vita, a nemzet sorsát alapvetően befolyásoló kérdésekben létezhet, létezik konszenzus. Ez a csatlakozást szavazatukkal támogatók nagy számában is tükröződöt t. Melyik az a párt, amelyik hárommillió szavazót tudhat maga mögött? Ilyen nagy támogatottságot a rendszerváltozás óta nemhogy politikai erő, de egyetlen ügy sem élvezett. És ez jelentős mértékben annak köszönhető, hogy a parlamenti pártok mindegyike támo gatta az ország uniós integrációját. Mindazonáltal látnunk kell, hogy sok tennivalója van a kormánynak, az Országgyűlésnek, a pártoknak, mindenkinek, hogy átfogó rövid és hosszú távú programunk megvalósításával a szavazástól távol maradt bizonytalanok és k étkedők, sőt a nemmel szavazók számára is egyértelművé váljon a hit, hogy az Európai Unióban az egész nemzet nyertes lesz. Rengeteg a teendő 2004 májusáig. Mit tart a legfontosabbnak? Jogászként hogy látja, a magyar jogrend miként tud alkalmazkodni az e urópai normákhoz? Csatlakozásunk nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy a magunk által is vallott értékeket képviselő közösség tagjai leszünk, hanem azt is, hogy teljes jogú tagként részt vehetünk e közösség formálásában. Azon túl tehát, hogy a gyakorlat i kérdéseket illetően és lélekben egyaránt felkészülünk az életünket megváltoztató új helyzetre, arra is készülnünk kell, hogy a jövőben szavunk lesz az uniós közösség életének alakulásában. Végig kell gondolnunk például azt, hogy milyen feladatok ellátásá t, mely célok teljesítését várjuk az uniótól. Át kell gondolnunk az unió szerepét a világban, Európában, Magyarországon. Számot kell vetnünk az unió előtt álló kihívásokkal, a szervezet, valamint szűkebb és tágabb környezetének minket is érintő változásaiv al, amelyeknek bekövetkezésével a közeli jövőben nagy valószínűséggel számolnunk kell. Hiszen az unió bővülése nem csupán azt jelenti, hogy néhány országgal több tagja lesz ezentúl a szervezetnek. Sokkal inkább arról van szó, hogy az unió tovább színesedik , új kultúrákat, hagyományokat, értékeket, szokásokat fogad be. Ezáltal tovább gazdagodnak a nemzetek, így természetesen a magyar is, hiszen nem egyirányú hatásról, hanem kölcsönhatásról van szó. Ahogy a magyar kultúra mindig is meghatározó erővel volt jel en az európai kultúrában, ugyanígy lesz a jövőben is. Nem szabad szemérmesnek lennünk, hiszen gazdag, termékeny és értékekkel teli kultúra a mienk, amely ezer szállal kapcsolódik az európai kultúrtörténethez. Fontos tehát, hogy tisztában legyünk vele: az u niós közösség sokszor eltérő érdekeket képviselő, de azonos cél felé tartó nemzetek közössége, amely a múlt század értékvesztése után egy boldogabb, gazdagabb és biztonságosabb Európát szeretne felépíteni. Ehhez kell hozzátennünk a magunkét. Egykoron a közös Európa gondolata kereszténydemokrata politikusokban született meg. Mi maradt mára az alapító atyák idealizmusából?
